1. Egy ókori város, amely Kánaán határainak legkorábbi felsorolásában szerepel (1Mó 10:19). Azon a mintegy 20 hivatkozáson kívül, amely a Szentírásban olvasható Gázára vonatkozóan, II. Ramszesz, III. Thotmesz és I. Széthi ókori egyiptomi feljegyzései és feliratai is megemlítik a várost. Gáza alighanem a legdélnyugatibb város volt a Júda törzsének kijelölt területen (Jzs 15:20, 47; Bí 6:3, 4). Lakosait gázaiaknak nevezték (Jzs 13:3; Bí 16:2).

Egyesek Tell-el-Adzsullal (Tel-Bét-Eglajimmal) azonosítják Gázát, ezt azonban még nem támasztották alá ott végzett régészeti ásatások. Az ókori várost rendszerint a mai Gázával (Ghazahh-hal; Azzával) hozzák összefüggésbe, amely Jeruzsálemtől kb. 80 km-re Ny-DNy-ra található. Noha a Földközi-tengertől egy kb. 5 km-es sávban vándordűnék választják el, Gáza mégis vízben gazdag területen fekszik, amely közismert az olajfáiról, gyümölcs- és szikomorfáiról, bortermő szőlőiről és gabonáiról. Az ókori Gáza fellendüléséhez valószínűleg hozzájárult a mezőgazdasága. Fontossága azonban főként abból eredt, hogy az Egyiptomot Palesztinával összekötő főút mentén helyezkedett el. Így lett Gáza a karaván- és katonai forgalom „kapuja”.

Elfoglalják a filiszteusok: Valamikor azelőtt, hogy Izrael i. e. 1513-ban kivonult Egyiptomból, a hamita Kaftorim és kaftoriak (1Mó 10:6, 13, 14) elűzték „az avvitákat, akik falvakban laktak egészen Gázáig” (5Mó 2:23). Amikor az izraeliták beléptek az Ígéret földjére, maga Gáza filiszteus város volt, és lakosai között voltak anákok is. Bár Izraelnek a Józsué vezette hadműveletei egészen Gázáig kiterjedtek, úgy tűnik, hogy a várost nem vették be, hanem filiszteus város maradt, és továbbra is éltek ott az anákok közül némelyek (Jzs 10:41; 11:22; 13:2, 3). Ezt követően, mivel Gáza Júda törzsének lett kijelölve, ez a törzs foglalta el, de a júdaiak nem őrizték meg a város feletti hatalmukat (Jzs 15:20, 47; Bí 1:18). Sámson napjaiban Gáza megint a filiszteusok egyik megerősített városa volt, ahol létezett egy ’ház’ Dágonnak az imádatára, és ennek tetején kb. 3000 személy fért el, ha nem több.

 Amikor Sámson egyik alkalommal Gázában tartózkodott, „éjfélkor. . . felkelt, megragadta a városkapu ajtajait és a két segédoszlopot, kiszedte azokat a retesszel együtt, a vállára vette, és felvitte őket a Hebronnal szemben fekvő hegy tetejére” (Bí 16:1–3). Hebron úgy 60 km-re volt Gázától. Hogy a Hebronnal szembeni hegyek közül melyikről van szó, azt nem tudni pontosan. Ahhoz, hogy Sámson egyáltalán elvigye a kaput és a segédoszlopokat, és hogy egy ilyen hegyre felvigye, egyértelműen természetfeletti erő kellett, és csakis Jehova szellemével tudta véghezvinni.

Később Sámson előidézte a Dágon imádatára használt, előbb említett ház összeomlását, aminek következtében ő maga is meghalt, és az ott összegyűlt filiszteusok is (Bí 16:21–30).

Úgy tűnik, hogy Gáza a bírák idejében (1Sá 6:17) és Izrael királyainak az uralkodása során végig filiszteus város volt. Salamon király uralma egészen a DNy-ra fekvő Gázáig kiterjedt, de nyilvánvalóan még ezután is éltek ott filiszteusok (1Ki 4:21, 24).

Az asszír és babilóniai uralom idején: Az i. e. IX. század vége felé Ámós próféta által Jehova kijelentette, hogy „tüzet” küld Gáza falára megtorlásképpen azért, mert foglyokat vitt száműzetésbe, hogy átadja az edomitáknak (Ám 1:6, 7). Bár ezek a „foglyok” nincsenek konkrétan héberekként azonosítva, a kifejezés valószínűleg azokra a foglyokra céloz, akiket a filiszteusok akkor ejtettek, amikor többször is betörtek Júdába. (Vö.: 2Kr 21:16, 17; Jóe 3:4–6.)

Nem sokkal később, az i. e. VIII. század közepe táján Gáza kezdte érezni a háború ’tüzét’. Az asszír krónikák szerint III. Tiglát-Pilészer elfoglalta Gázát, de annak királya, Hannó, Egyiptomba menekült (Tóth: Bibliai atlasz. III. Tiglatpileszer annaleseiből, 45. o.). Hannó alighanem hamar vissza tudott térni Gázába, mivel II. Szargon azt állította, hogy legyőzte őt is, és a vele szövetséges Szibu vezette egyiptomi seregeket is. II. Szargon a saját bevallása szerint személyesen ejtette foglyul Hannót, és bilincsekbe verve vitte el (Tóth: Bibliai atlasz. Szargón asszír király annaleseiből, 45. o.).

Úgy tűnik, hogy ettől kezdve Gáza általában véve lojális volt Asszíriához. Így hát lehet, hogy amikor Ezékiás király megverte a filiszteusokat egészen Gázáig, az az Asszíria elleni lázadásának egy mozzanata volt (2Ki 18:1, 7, 8). Ez után a lázadás után Szanhérib király Júda ellen folytatott hadjáratot, és a krónikái szerint az elfoglalt júdai városok közül adott Mitintinek, Asdód királyának, Padīnak, Ekron királyának (aki Jeruzsálemben raboskodott), és Ṣillibēlnek, Gáza királyának (ÓKTCh. 172. o.).

Jeremiás idejében Egyiptom hadserege megverte Gázát (Jr 47:1). Ezt megelőzően Jehovának a filiszteusok elleni kijelentése jelezte, hogy É-ról szerencsétlenség éri őket: „Kopasszá lesz Gáza” (Jr 47:2–5; lásd még: Jr 25:17, 20). Amint az a Jeremiás könyvének más részleteiből sejthető (1:14; 46:20), az „északról” feljövő „vizek” – amiről a Jeremiás 47:2 beszél – nyilvánvalóan a babilóniai seregeket jelentik. Nabukodonozor, Babilon királya tényleg megszerezte a terület feletti ellenőrzést (2Ki 24:1, 7), és babilóniai feliratokon szó van Gáza királyáról (ANET. 308. o.). Következésképpen a „mielőtt a fáraó megverte Gázát” (Jr 47:1) megfogalmazás egyszerűen csak azt az időt jelzi, hogy Jeremiás mikor kapta Jehovától a filiszteusokra vonatkozó kijelentést, és nem feltétlenül áll közvetlenül kapcsolatban a később megtárgyalt, „északról” érkező, jövőbeli ítélet megnyilvánulásával.

Pusztulása: Jeremiás kortársa, Sofóniás próféta hasonló, Jehovától származó ítéletet tett közzé Gáza ellen: „elhagyatott várossá lesz” (So 2:4). Ezenkívül Zakariás a próféciájában, melyet Babilon eleste után jegyzett le, jövőben bekövetkező szerencsétlenségekről beszélt: „Gázát is nagy fájdalmak gyötrik” (Za 9:5). A történelem tanúsága szerint valóban eljöttek ezek a megjövendölt szerencsétlenségek. Az i. e. IV. század második felében Nagy Sándor öt hónapig tartó (Josephus: A zsidók története szerint két hónapig tartó [XI. könyv, 8. fej., 4.]) ostrom után bevette Gázát. Sok lakosát legyilkolták, a túlélőket pedig eladták rabszolgának. Több mint 200 évvel később a zsidó Alexandrosz Jannaiosz egy évig tartó ostrom után teljesen elpusztította a várost (A zsidók története. XIII. könyv, 13. fej., 3.).

Bár Szíria római kormányzója, Gabinius helyreállíttatta Gázát, ez valószínűleg egy másik helyszínen történt (A zsidók története. XIV. könyv, 5. fej., 3.). Néhány tudós úgy véli, hogy a Cselekedetek 8:26-ban lévő görög eʹré·mosz szó (elhagyatott [hely]) a régi, néptelen Gázára vonatkozik (az AT pl. ezt írja: „A város most lakatlan”). Mások szerint az eʹré·mosz szó alatt a városba vezető út értendő, ezért születtek ilyen fordítások: „Pusztai út ez” (ÚV; vö.: Kat., ÚRB, B.–D.).

2. Egy város alárendelt városokkal az Efraimnak kijelölt területen (1Kr 7:28). Pontos helye ismeretlen. Lehet, hogy Gáza az ókori Ai közelében fekszik, vagy akár azonos is lehet vele. Az „Aja” olvasatot, amely számos bibliafordításban megtalálható, sok héber kézirat alátámasztja, de  más héber kéziratokban és a targumokban meg arra van bizonyíték, hogy a „Gáza” szóval fordítható.