Elizeus próféta szolgája.

Amikor Elizeus azon tűnődött, hogy mit lehetne tenni egy vendégszerető sunemi asszonyért, Géházi hívta fel ura figyelmét arra, hogy az asszonynak nincsen fia, és a férje már öreg. Ezért aztán Elizeus azt mondta az asszonynak, hogy fiúgyermekkel áldatik meg. Évekkel később a csoda által született fiú megbetegedett és meghalt. A sunemi asszony erre szamárháton felkereste Elizeust, aki a Kármel-hegyen volt, és megragadta őt a lábainál. Amikor Géházi ezt meglátta, próbálta félretolni az asszonyt,  de Elizeus azt mondta neki, hogy hagyja békén. Miután az asszony beszámolt a történtekről, Elizeus azonnal előreküldte Géházit a fiúhoz, míg ő az asszonnyal ment utána. Útközben találkoztak Géházival, aki azzal a hírrel jött visszafelé, hogy bár a fiú arcára tette Elizeus botját, az „nem ébredt fel”. Elizeus azonban nem sokkal az érkezése után feltámasztotta a sunemi asszony fiát (2Ki 4:12–37).

Mivel várható volt egy hét éven át tartó éhínség, Elizeus később azt javasolta a sunemi asszonynak és háznépének, hogy lakjanak jövevényként bárhol, ahol tudnak. Az éhínség után az asszony aztán visszatért Filiszteából Izraelbe, és a király elé járult, könyörögve, hogy adják vissza neki a házát és a földjét. És történt, hogy Géházi éppen ekkor számolt be a királynak arról, hogy Elizeus miként támasztotta fel az asszony fiát. Miután a király első kézből, magától a sunemi asszonytól is hallott erről, utasítást adott, hogy mindent kapjon vissza, még azt is hiánytalanul adják oda neki, amit a földje termett, amíg ő távol volt (2Ki 8:1–6).

Az önző nyereség utáni mohó vágy Géházi vesztét okozta. Ez a szír Naámán meggyógyítása idején történt. Noha Elizeus nem volt hajlandó Naámántól ajándékot elfogadni azért, mert kigyógyította őt a leprából (2Ki 5:14–16), Géházi sóvárgott az ajándék után, és úgy érvelt, hogy nincs semmi kivetnivaló abban, ha elfogadja. Ezért Naámán után eredt, és Elizeus nevében kért egy talentum ezüstöt (6606 dollár) és két váltás ruhát azzal az ürüggyel, hogy a próféták fiai közül két ifjúnak kellene, akik akkor érkeztek Efraim hegyvidékéről. Naámán boldogan adott nem csak egy, hanem két talentum ezüstöt, valamint két váltás ruhát, és két szolgájával vitette el az ajándékot Géházi számára. Az Ófelnél aztán Géházi elvette az ajándékot a szolgák kezéből, elküldte őket, az ajándékot elhelyezte a házában, majd üres kézzel jelent meg Elizeus előtt, még azt is tagadva, hogy bárhová ment volna, amikor Elizeus megkérdezte tőle: „Honnan jöttél, Géházi?” Ezért Géházit Jehova leprával sújtotta. Így hát a becstelenséggel párosuló kapzsisága miatt elvesztette azt a kiváltságát, hogy Elizeus szolgája maradhasson, ráadásul ő maga és a leszármazottai is leprásak lettek (2Ki 5:20–27).