(héb.: ʼaná·fáʹ):

Egy olyan madár, amelyet a mózesi törvény alapján tilos volt megenni (3Mó 11:13, 19; 5Mó 14:12, 18). Néhányan úgy vélik, hogy a héber név egy olyan alapszóból ered, amelynek a jelentése: ’nehezen lélegzik’ vagy talán ’felhorkan’, vélhetően dühében. Mások szerint a név szorosabb kapcsolatban áll az ’orr’ jelentésű héber szóval (ʼaf), amely feltehetően a madár csőrének a leírására szolgál. Mivel a Bibliában az a kijelentés olvasható, hogy „a gém a maga neme szerint” („a különféle gémek”, Kat.), a héber elnevezés minden további nélkül vonatkozhat a gémfélék családjába (tudományos neve: Ardeidae) tartozó madarakra, például az igazi gémre, a kócsagra és a bölömbikára. Ezeknek a madaraknak  hosszú, hegyes csőrük van, és némelyikükre jellemző, hogy szokatlan, rekedtes hangot hallat, ha megzavarják, vagy ha izgatottá válik.

A gémfélék családjába tartozó állatok alapvetően gázlómadarak, amelyeknek gyakori élőhelyei a lápok, mocsarak, tavak és kisebb folyók. Hosszú, karcsú nyakuk, hosszú, csupasz és rendkívül vékony lábuk van, és még a lábujjaik is hosszúak, melyek közül az egyik nagy, és hátrafelé áll. Méltóságteljesen, nagyokat lépdelve vadásznak békákra, kisebb rákokra vagy kisebb hüllőkre. Olykor mozdulatlanul állnak, és türelmesen várják, hogy a közelükbe ússzon egy kis hal, amikor is a hosszú nyakukat villámgyorsan előrenyújtják, és a hegyes csőrükkel felnyársalják a halat. Hatalmas szárnyaikkal lassan és fenségesen repülnek, miközben kinyújtják hátrafelé a lábukat, hosszú, S alakban meggörbített nyakukat viszont behúzzák, ellentétben a daruval és az íbisszel, amelyek kinyújtott lábbal és nyakkal repülnek.

Palesztinában számos gém él: a szürke gém (Ardea cinerea), az óriásgém (Ardea goliath) és a vörös gém (Ardea purpurea). Ezek a gémek 1,5 m magasak is lehetnek, és megtalálhatók a Galileai-tenger környékén, a Jordán és a Kison mentén, a Földközi-tenger partján és mocsaras vidékeken.

A gémfélék családjába tartozó madarak közül a sokszor hófehér tollazatú kócsag az egyik legkecsesebb és legszebb. Ez az 50-90 cm magas madár igen elterjedt Palesztinában. A pásztorgém (Bubulcus ibis) gyakran látható legelő jószágok közelében, és rovarokkal táplálkozik.

A barnásabb, tömzsibb bölömbika, mely ugyancsak a gémfélék családjába tartozik, szintén megtalálható Palesztinában, a mocsaras vidékeken. Az Eurázsiában élő, kb. 75 cm magas bölömbikára (Botaurus stellaris) jellemző, hogy a tollazatán fekete, barnássárga és fehér csíkok vannak; testének alsó része halvány rozsdássárga barna csíkokkal, a lábai pedig sárgászöldek. Ez a színkombináció teljesen beleillik abba a környezetbe, amelyben a madár él, azaz a mocsári növényzetbe. Veszély esetén a bölömbika mozdulatlanná dermed, és mialatt az ég felé nyújtja a nyakát és a csőrét, tollazata hosszanti csíkjaival együtt tökéletesen beleolvad a környezetébe, így hatékonyan álcázza magát. Egy másik, Palesztinában megtalálható faj a pocgém (Ixobrychus minutus). A bölömbikák arról is közismertek, hogy a torkukból kiáramló levegő hatására mély, búgásszerű hangot, egy fajta bőgést hallatnak, és közben a nyakuk kitekeredik.