A név jelentése bizonytalan.

1. Rúben egyik leszármazottja (1Kr 5:3, 4).

2. Ezt a nevet az Ezékiel 38. és 39. fejezetében találhatjuk meg, ahol az Isten népe ellen indított, szélvészhez hasonló, nemzetközi támadás vezetőjét hívják így. A támadást azután indítják, hogy Jehova begyűjtötte népét a nemzetek közül, és visszavitte „Izrael hegyeire”, amelyek azelőtt pusztán álltak. Az, hogy ez a nép biztonságban lakik, és nincs semmilyen látható védelme, és hogy nagy jólétnek örvend, Gógból azt váltja ki, hogy teljes erővel, ádázul rátámadjon. Hatalmas sereget gyűjt össze sok nemzetből, hogy véghezvigye ezt a szándékát. Ám támadása feldühíti Jehovát, és ahhoz vezet, hogy Góg és egész sokasága rettenetes vereséget szenved, sőt el is lesz pusztítva. Holttestük madarak és vadak eledeléül lesz, csontjaikat pedig egy völgyben temetik el, amelyet ezt követően így neveznek: „Góg sokaságának völgye” (szó szerint: ’Hamon-Góg völgye’, Kecsk.).

Honnan támadnak és milyen szándékkal? A támadást jóval messzebbről indítják, mint ahol Izrael földje van. Góg ’Magóg földjéről’ való, amely ’észak legtávolabbi részein’ van (Ez 38:2, 15). Góg „Mések és Tubál legfőbb fejedelme [„főfejedelme”, Káldi, Szep.; „nagyfejedelme”, ÚBJ, jegyz.]” (Ez 38:2, 3). Némelyik fordítás itt a következőket írja: „Rós, Mések és Tubál fejedelme” (Kár., ÚRB, Kat.), így a „Rós [héb.: ’fő, fej’]” szóval egy országot vagy népet jelölnek. De a Bibliában sehol sem esik szó ilyen földről vagy népről. Mések és Tubál, akárcsak Magóg, Jáfet fiainak volt a neve (1Mó 10:2), és az a három föld, amely a nevüket viselte, Izraeltől É-ra helyezkedett el. (Lásd: MAGÓG 2.; MÉSEK 1.; TUBÁL.) A támadó sereg más, É-ról jövő csapatai, Gómer és Tógarma (az előbbi feltételezhetően az ókori kimmerek, az utóbbi pedig az örmények ősapja) ugyancsak jafetita volt. A jafetita Perzsia ÉK-en feküdt. De ebben az összeesküvésben déli, hamita népek is részt vesznek: a lenti Afrikában lévő Etiópia és Pút lakosai (Ez 38:4–6, 15). Góg tehát egy erős támadás vezetőjeként szerepel, aki azért, hogy összetörje Jehova népét – amely olyan, mintha sarokba lenne szorítva –, rettenetes nyomást gyakorol rá.

Izraelről azt olvashatjuk, hogy a ’föld közepén lakozik’ (Ez 38:12). Az ókori Izrael nemcsak hogy az eurázsiai és az afrikai kontinenshez képest volt a középpontban, hanem még az igaz Isten tiszta imádatának is a központja volt, és Isten ’a szeme fényének’ tekintette (5Mó 32:9, 10; Za 2:8).

Jehova kijelenti, hogy ’horgokat fog akasztani Góg állkapcsába’, és támadásra indítja őt (Ez 38:4; vö.: 2Ki 19:20, 21, 28). A prófécia azonban egyértelműen rávilágít, hogy Gógban már benne van ez a vágy, ez a terv a saját szívében született meg (Ez 38:10, 11). Jehova azonban azzal provokálja Gógot, hogy helyreállítja a népét, amely a nevét viseli, és jólétet ad neki. Ez arra ingerli Gógot, hogy nyilvánítsa ki rosszindulatát Isten népével szemben, és önként megindul egy olyan úton, amely hirtelen pusztulásba viszi őt magát és minden társát. Jehova azzal, hogy Gógot és a seregeit megveri és elpusztítja, minden szemlélő előtt fölmagasztalja és megszenteli a nevét (Ez 38:12–23; 39:5–13, 21, 22; vö.: Jóe 3:9–17).

Góg azonosítása: A Gógról szóló próféciában említett országok és népek ismertek a Bibliából, és valamilyen mértékben a történelemből is. De kudarcot vallottak azok a próbálkozások, amelyeket azért tettek, hogy Gógot valamilyen, a történelemben is ismert, földi uralkodóval azonosítsák. A leggyakrabban Gügésszel, a Kis-Ázsia ny. részén fekvő Lüdiának a királyával próbálják azonosítani, akit az asszír uralkodónak, Assur-bán-aplinak a feljegyzéseiben Gu-ug-gunak neveznek (ÓKTCh. 200. o.). Gügész azonban évtizedekkel azelőtt halt meg, hogy Ezékiel lejegyezte ezt a próféciát. Ennélfogva nem azonosíthatjuk Gógot Gügésszel. Ráadásul a prófécia szerint Góg a támadását „az esztendők befejező részében”, „a napok befejező részében” indítja (Ez 38:8, 16; vö.: Ézs 2:2; Jr 30:24; 2Ti 3:1). Ezen okok miatt a Góg név nyilvánvalóan rejtélyes vagy jelképes, és nem valamilyen ismert emberi király vagy vezető neve.

 A bizonyítékok arra mutatnak, hogy abban az időben fog a prófécia beteljesedni, amelyet a Biblia máshol ’a vég idejének’ nevez (Dá 11:35; 12:9; vö.: Je 12:12). A bibliatudósok és -magyarázók általában elismerik, hogy ez a prófécia a messiási Királyság idejére vonatkozik. A The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge például a következő megjegyzést teszi: „Góg alighanem az utolsó olyan támadásnak a vezetője, amelyet a világhatalmak indítanak Isten királysága ellen” (S. Jackson szerk.; 1956, V. köt. 14. o.). Nem tudunk arról, hogy ez beteljesedett volna a test szerinti Izraelen. „A napok befejező részében” történő beteljesedés ésszerű módon a szellemi Izraellel, a keresztény gyülekezettel kapcsolatos (Ró 2:28, 29; Ga 6:16), amely Pál apostol leírása szerint a „fenti Jeruzsálem” gyermeke, melyet az is irányít (Ga 4:26). Mindez segít azonosítani Gógot.

További segítség található a Jelenések könyvében. Az ott lévő prófétai látomások megjövendölik, hogy a jelképes sárkány, Sátán, az Ördög rendkívüli mértékben fogja üldözni a keresztény gyülekezetet. Ennek azt követően kell beteljesednie, hogy a démonaival együtt levetik az égből a föld térségébe, amit Isten Királysága már megvalósított Krisztus által, amikor Jézus gyakorolni kezdte királyi hatalmát (Je 12:5–10, 13–17). Ezek a látomások nagyrészt arról szólnak, hogy a földi nemzetek összetömörülnek Isten, a Fia és Isten hűséges, földi szolgái ellen, valamint arról, hogy ezek az ellenséges erők teljes vereséget fognak szenvedni, és el fognak pusztulni (Je 16:13–16; 17:12–14; 19:11–21). Hasonlóság figyelhető meg a Jelenések könyve és az Ezékiel könyve között abban is, hogy Krisztus Királysága ezen ellenségeinek a tetemeiből madarak fognak lakmározni. (Vö. az Ez 39:4, 17–20-at a Je 19:21-gyel.)

Ezékielnek a Gógról szóló próféciája egy ádáz, egész földre kiterjedő, Isten népe elleni támadást jelenít meg. Bár a Góg elnevezés nyilvánvalóan egy nemzetekből álló szövetségre utal, mely rátámad Isten népére, de a háttérben Sátán, az Ördög a támadás értelmi szerzője és vezetője. Ez a támadás váltja ki aztán, hogy Isten a félelmetes hatalmával teljes mértékben elsöpri ezeket a sátáni seregeket (Ez 38:18–22).

Góg sokaságának a temetése: „Gógot és egész sokaságát” ’az áthaladók völgyében, a tengertől keletre’ temetik el (Ez 39:11). A Katolikus fordítás itt a következőket írja: ’Abarim völgye, a tengertől keletre’. (Lásd még: Ez 39:11, Kat., lábj.) A 4Mózes 33:47, 48 az Abarim nevet a Holt-tengertől K-re lévő hegyekkel hozza összefüggésbe. (Lásd: ABARIM.) Két mély völgy, vagyis szurdok van ezen a területen, az Arnon és a Zered. Az Arnon mintegy 520 m mély, és fent kb. 3 km széles. A Zered még lenyűgözőbb sziklás kanyon, úgy 1190 m mély. Ezeknek a völgyeknek bármelyike jelképezheti ezt a prófétai temetőt; az Arnon azért, mert a tengertől K-re van, a Zered pedig igaz ugyan, hogy DK-re fekszik, de forgalmasabb volt. Ám mivel jelképről van szó, az is lehet, hogy nem egy konkrét völgyre kell gondolnunk. Erre a temetőre vonatkozóan, mely egy mélyen fekvő hely a Holt-tengernél, ugyancsak találhatunk párhuzamot a Jelenések könyvében. Itt arról olvashatunk, hogy Isten Királyságának az ellenségei el lesznek tüntetve: a jelképes tüzes tóba lesznek vetve, illetve Sátán a mélységbe lesz taszítva (Je 19:20; 20:1–3).

Vajon a Jelenések könyvében szereplő Góg megegyezik az Ezékiel könyvében lévővel?

3. A Jelenések 20:8 ugyancsak megemlíti „Gógot és Magógot”. E két név úgy jelenik meg, mint amelyek „a föld négy sarkán levő nemzeteket” jelölik, melyek hagyják, hogy félrevezesse őket Sátán azt követően, hogy ki lett engedve a jelképes ’mélységből’. Mivel más szövegek arra utalnak, hogy Krisztus millenniumi uralma véget vet a nemzetek uralmának és megosztottságának (Dá 2:44; 7:13, 14), ez alighanem azt jelenti, hogy a Jelenések könyvében említett ’nemzetek’ a Krisztus egész földre kiterjedő uralma elleni lázadásnak a következményeként jönnek létre. Felvonulnak „a föld szélességére”, hogy bekerítsék „a szentek táborát és a szeretett várost”. Ezt azután teszik, hogy Krisztus Jézus millenniumi uralma a föld felett teljességre jut (Je 20:2, 3, 7–9).

A ’Góg és Magóg’ nevek nyilván arra szolgálnak, hogy rámutassanak a millennium utáni helyzet és a korábbi támadás közötti hasonlóságokra. Ezékiel könyve és a Jelenések könyve egyaránt azt írja, hogy sok az ellenség (a Jelenések könyvében meghatározatlan a számuk: „mint a tenger homokja”); a támadás egy széles körű összeesküvésből ered, és Isten szolgái ellen indítják, amikor nagy jólétben élnek. Tehát igen találó a ’Góg és Magóg’ megnevezés azokra, akik a millennium után lázadásba keverednek. Végül teljesen el fognak pusztulni (Je 20:8–10, 14).