1. Egy terület Egyiptomban, ahol az izraeliták laktak 215 éven át (i. e. 1728–1513) (1Mó 45:10; 47:27). Bár Gósen pontos elhelyezkedését nem tudjuk biztosan, úgy tűnik, hogy a Nílus-delta k. részén feküdt, közvetlenül Egyiptom határa mellett. Erre utal az is, hogy József az egyiptomi lakhelyétől indulva Gósen földjén találkozott az apjával (aki Kánaánból utazott oda) (1Mó 46:28, 29). A görög Septuaginta-fordítás  arra mutat, hogy Gósen a Vádi-Tumilát közelségében volt.

A fáraó a jószágait Gósen földjén tartotta, és a héberek is ott legeltették a nyájaikat és a csordáikat (1Mó 47:1, 4–6; 50:8). A területről feljegyzett azon leírás, hogy ’Egyiptom legjobb része’, alighanem viszonylagos, és azt jelenti, hogy a legjobb legelő, ami Jákob családjának a szükségleteit a leginkább kielégítette. Gósen valószínűleg megegyezik ’Rameszesz földjével’ (1Mó 47:6, 11). Az Egyiptomra mért negyedik csapástól kezdődően, Jehova kifejezetten másképp bánt ’Gósennel’, így ezt a földet nem érte kár (2Mó 8:22; 9:26).

2. Egy város Júda hegyvidékén (Jzs 15:20, 48, 51). Némelyik tudós a Hebrontól úgy 18 km-re DNy-ra fekvő ed-Dahiríjával azonosítja, bár nem teljes bizonyossággal. Úgy tűnik, a Józsué 10:41-ben és 11:16-ban említett ’Gósen földje’ a város körüli körzetre utal. Ez a körzet magában foglalhatta a Hebron és a Negeb között fekvő hegyvidéket.