Pál apostol ihletett levele, amelyet „Galácia gyülekezeteinek” írt görögül (Ga 1:1, 2).

Ki írta? A levél első mondata szerint Pál a levél írója (Ga 1:1). A szövegben máshol is előfordul a neve, és Pál egyes szám első személyben beszél magáról (5:2). A levélben Pál önéletrajzszerűen ír a megtéréséről és egyéb élményeiről. Az, hogy a betegségére utal a levélben (4:13, 15), összhangban van más bibliai könyvekkel, amelyekben feltehetően ugyancsak szó van a betegségéről (2Ko 12:7; Cs 23:1–5). Pál általában titkárral íratta le a leveleit, de az elmondása alapján ezt ’a saját kezével’ írta (Ga 6:11). A többi levelében szinte kivétel nélkül találhatunk üdvözleteket, ebben a levélben viszont nem. Ha a levél írója csaló lett volna, akkor több mint valószínű, hogy úgy fogalmazott volna, mintha lett volna titkára, és üdvözletét küldte volna, ahogy Pál szokta. Tehát a levél szóhasználata, egyenes stílusa is arra vall, hogy Pál volt az írója. Egy utánzatot nyilvánvalóan nem így készítettek volna el.

Általában senki sem vitatja, hogy Pál írta a levelet, csak azok, akik a többi levelét sem neki tulajdonítják. A Biblián kívül Iréneusz (kb. i. sz. 180) szavai is amellett szólnak, hogy Pál írta, ugyanis idéz a galáciaiaknak írt levélből, és Pált tartja az írójának.

Kiknek íródott? Már régóta vitatják, hogy mely gyülekezeteket foglalhatja magában a ’Galácia gyülekezetei’ kifejezés (Ga 1:2). Vannak, akik amellett érvelnek, hogy ezek a gyülekezetek Galácia tartományának é. részén lehettek, mert a gallok ezen a vidéken éltek, és nem D-en. Pál azonban általában a római provinciák hivatalos nevét adja meg, és akkoriban Galácia tartománya magában foglalta a D-en fekvő likaóniai városokat, Ikóniumot, Lisztrát, Derbét és a pizidiai Antiókiát is. Pál az első misszionáriusi útján, amikor Barnabás is vele tartott, gyülekezeteket alapított ezekben a városokban. Az, hogy a levélben Pál úgy beszél Barnabásról, mint akit már ismernek, azt bizonyítja, hogy az Ikóniumban, Lisztrában, Derbében és a pizidiai Antiókiában lévő gyülekezeteknek írta (2:1, 9, 13). A Szentírásban sehol sem találunk utalást arra, hogy a Galácia é. részén élő keresztények ismerték volna Barnabást, vagy hogy Pál egyáltalán ellátogatott volna arra a területre.

Pálnak azok az erőteljes szavai, hogy „ó, ti ostoba galáciaiak”, nem bizonyítják, hogy kizárólag a Galácia é. részén élő gall etnikumra gondolt (Ga 3:1). Az apostol inkább azokat feddte meg a gyülekezetekben, akik engedtek a judaisták befolyásának. Ezek a judaisták olyan zsidók voltak, akik a mózesi törvényben lévő előírások által próbálták elérni, hogy igazságossá legyenek nyilvánítva, nem pedig az új szövetségben körvonalazott „hit által” (2:15–3:14; 4:9, 10). ’Galácia gyülekezeteiben’ (1:2), amelyeknek Pál a levelét írta, voltak zsidók és nem zsidók is. Ez utóbbiak lehettek körülmetéltek és körülmetéletlenek is, és néhányan közülük nyilván kelták voltak (Cs 13:14, 43; 16:1; Ga 5:2). Mindent egybevetve Pál azért nevezi őket galáciaiaknak, mert Galácia területén éltek. Az egész levél hangvétele arra mutat, hogy Pál a római tartomány d. részén élőknek írt, akiket jól ismert, nem pedig az é. vidéken élőknek, akik közül senkit sem ismert, és ahol a jelek szerint sosem járt.

Mikor íródott? Nem tudni, hogy milyen időtartamot ölel fel a levél, de a feltételezések szerint Pál kb. i. sz. 50 és 52 között írta. A Galácia 4:13 szerint Pál legalább kétszer látogatott el a galáciaiakhoz, mielőtt megírta a levelét. Az Apostolok cselekedetei 13. és 14. fejezete szerint Pál és Barnabás Galácia D-en fekvő városaiban járt. Ez i. sz. 47–48 táján lehetett. I. sz. 49 körül Jeruzsálemben döntés született a körülmetélkedés kérdésében, és Pál Silással visszament a galáciai Derbébe és Lisztrába, valamint más városokba is, ahol Pál és Barnabás az első útjukon ’hirdették Jehova szavát’ (Cs 15:36–16:1). Nyilván ezt követően történt – amikor Pál a második misszionáriusi útján volt, vagy a szíriai Antiókiában, amely utazásainak a kiindulópontja volt –, hogy híreket hoztak neki, aminek hallatán tollat ragadott, és megírta a levelét „Galácia gyülekezeteinek”.

 Ha Pál a másfél éves korintuszi tartózkodása alatt írta a levelet (Cs 18:1, 11), akkor erre i. sz. 50 ősze és 52 tavasza között került sor. A tesszalonikaiaknak is ebben az időben írhatta a bibliai kánonhoz tartozó leveleit.

Ha viszont akkor írta, amikor rövid ideig Efézusban volt, vagy amikor visszament a szíriai Antiókiába, és „ott töltött egy bizonyos időt” (Cs 18:22, 23), akkor ez i. sz. 52-ben lehetett. De nem valószínű, hogy Efézusban írta, mivel igen rövid ideig maradt ott. Ezenkívül, ha Pál ennyire közel lett volna Galáciához, amikor a fülébe jutott, hogy az ottaniak eltértek a hittől, akkor logikus lett volna, hogy meglátogatja a galáciai testvéreket, vagy legalábbis elmagyarázza a levelében, hogy miért nem tud elmenni hozzájuk.

Mivel a levélben szó van arról, hogy ’ilyen gyorsan átpártoltak Attól, aki elhívta őket’ (Ga 1:6), ezért arra lehet következtetni, hogy Pál nem sokkal azután írta a levelét, hogy Galáciában járt. De ha i. sz. 52-ben írta meg a szíriai Antiókiában, akkor is kevés idő telt el, és elmondhatta, hogy gyorsan átpártoltak.

A kánon része: A levél kanonikus volta mellett szóló legkorábbi bizonyítékok a Muratori-töredékben, valamint Iréneusznak, Alexandriai Kelemennek, Tertullianusnak és Órigenésznek az írásában találhatók. Ezek a férfiak konkrétan hivatkoznak erre a levélre a Keresztény Görög Iratok 26 többi könyvével, vagy legalábbis a legtöbbjével együtt. Konkrétan említi Markión rövidített kánonja, sőt, még Kelszosz is utalt rá, aki a kereszténység ellensége volt. A Szentírás könyveit felsoroló összes kiemelkedő kánonjegyzékben szerepel a galáciaiaknak írt levél, legalábbis az i. sz. 397-ben megtartott III. karthágói zsinatig egész biztosan. Az i. sz. 200 táján készült II. sz. Chester Beatty-papiruszon (P⁴⁶) mind a mai napig látható Pál nyolc további ihletett levelével együtt. Ez azt bizonyítja, hogy az első századi keresztények Pál leveleként tekintettek a galáciaiaknak írt levélre. Más ókori kéziratok is tartalmazzák ezt a levelet, például a Codex Sinaiticus, a Codex Alexandrinus, az 1209. sz. Vatikáni kódex, Efrém újraírt kódexe, a Codex Claromontanus és a szír Pesitta. Ráadásul ez a levél összhangban van Pál többi írásával,  sőt a Biblia többi részével is, amelyekből az apostol sokat idézett.

Mi vezetett a levél megírásához? A levélből sok minden kiderül arról, hogy milyenek voltak a Galáciában élők Pál idejében. A kelták gall népcsoportja i. e. a III. században É-ról betört erre a területre, és nagy befolyásra tett szert. A kelták vagy gallok ádáz, barbár harcosok hírében álltak, a hadifoglyaikat állítólag feláldozták. A római irodalom szerint hangulatemberek voltak, babonásak és sokféle szertartást tartottak. Mindez megnehezíthette, hogy keresztényekké váljanak, akik körében szinte semmilyen szertartás sem volt.

Mindennek ellenére a galáciai gyülekezetekben minden bizonnyal sokan voltak, akik korábban ehhez a pogány népcsoporthoz tartoztak. Ezenkívül a gyülekezetekben lehettek megtért zsidók is, akikben valamennyire még mindig az volt, hogy szigorúan kell ragaszkodni a szertartásokhoz és a mózesi törvény egyéb rendeleteihez. A kelta származású galáciaiak közismerten ingatag, állhatatlan természetéből adódhatott, hogy néhányan buzgón kiálltak Isten igazsága mellett, ám nem sokkal később már az igazság ellenségeinek könnyű prédáivá váltak. Olyanok prédáivá, akik makacsul ragaszkodtak a Törvény megtartásához, és kitartottak amellett, hogy a megmentéshez nélkülözhetetlen a körülmetélkedés és a Törvény egyéb rendeleteinek a megtartása.

Az igazság ezen ellenségeit, a judaistákat nyilván még akkor is a körülmetélkedés kérdése foglalkoztatta, miután az apostolok és a jeruzsálemi vének már megvitatták az ügyet. Ezenkívül – ahogyan arra az 5. fejezet 13. versétől a levél végéig tartó részből következtethetünk – néhány galáciai keresztényre hatással volt az ott élők erkölcsileg züllött felfogása. Mindenesetre amikor Pál hírét vette az elpártolásuknak, arra érzett indíttatást, hogy nyílt tanácsot adjon, és határozott szavakkal buzdítsa őket. Nyilvánvaló, hogy elsősorban azért írta a levelét, hogy bizonyítsa apostolságát, ellensúlyozza a judaisták hamis tanításait, és megerősítse a galáciai gyülekezetekben lévő testvéreket.

A judaisták ravasz és kétszínű emberek voltak (Cs 15:1; Ga 2:4). Ezek a hamis tanítók azt állították, hogy a jeruzsálemi gyülekezetet képviselik, és ellenszegültek Pálnak, nem tartották őt apostolnak. Azt akarták, hogy a keresztények metélkedjenek körül, de nem azért, mintha a galáciaiak legjobb érdekeit tartották volna szem előtt, hanem azért, mert a zsidók kedvében szerettek volna járni. Nem akarták heves üldözésnek kitenni magukat, és nem akartak Krisztusért szenvedni (Ga 6:12, 13).

A céljuk érdekében azt állították, hogy Pál nem közvetlenül Krisztus Jézustól kapta a megbízatását, hanem valaki más, befolyásos személytől a keresztény gyülekezetben (Ga 1:11, 12, 15–20). Azt akarták, hogy a galáciaiak őket kövessék (4:17), ám ahhoz, hogy Pál semmilyen hatással ne legyen a galáciaiakra, el kellett érniük, hogy ne tekintsék őt apostolnak. Olyan színben tüntették fel Pált, mint aki a körülmetélkedésről prédikál, ha az érdekei úgy kívánják (1:10; 5:11). Szerették volna egybeolvasztani a kereszténységet és a judaizmust. Nem tagadták nyíltan Krisztust, de azt állították, hogy a körülmetélkedés a galáciaiak javára vált volna, mert segítette volna őket a kereszténységben, ráadásul ezzel Ábrahám fiaivá is váltak volna, aki eredetileg megkapta a körülmetélkedés szövetségét (3:7).

Pál pontról pontra cáfolta ezeknek a hamis keresztényeknek az állításait, ezenkívül építette a galáciai testvérek hitét, hogy szilárdan kiállhassanak Krisztus mellett. Buzdító, hogy a galáciai gyülekezetek hűek maradtak Krisztushoz, és az igazság oszlopainak bizonyultak. Pál apostol meglátogatta őket a harmadik misszionáriusi útján (Cs 18:23), Péter apostol pedig többek között nekik is szánta az első levelét (1Pt 1:1).

[Kiemelt rész a 767. oldalon]

A GALÁCIAIAKNAK ÍRT LEVÉL ÁTTEKINTÉSE

Kiemeli, milyen hálásak lehetnek az igaz keresztények, hogy Jézus Krisztusnak köszönhetően szabadok

Egy vagy néhány évvel azután íródott, hogy a galáciaiak megtudták a vezető testület döntését, miszerint a keresztényeknek nem kell körülmetélkedniük

Pál síkraszáll amellett, hogy ő apostol

Pált nem emberek nevezték ki apostolnak, hanem Jézus Krisztus és az Atya; mielőtt elkezdte hirdetni a jó hírt, nem beszélt a jeruzsálemi apostolokkal; csak három évvel később beszélt Kéfással és Jakabbal, amikor meglátogatta őket (1:1, 13–24)

Nem emberektől kapta a jó hírt, amelyet hirdetett, hanem Jézus Krisztus általi kinyilatkoztatás útján jutott el hozzá (1:10–12)

Pál kinyilatkoztatást kapott, hogy menjen fel Jeruzsálembe a körülmetélkedés kérdése miatt, és magával vitte Barnabást meg Tituszt; Jakabtól, Pétertől és Jánostól semmi újat nem tanult, ők azonban felismerték, hogy felhatalmazást kapott arra, hogy a nemzetek apostola legyen (2:1–10)

Antiókiában Péter visszahúzódott a nem zsidó testvérektől, mert tartott attól, mit gondolnak a Jeruzsálemből odalátogató testvérek; Pál ezért megfeddte őt (2:11–14)

Az embert nem a törvény szerinti cselekedetek folytán nyilvánítják igazságossá, hanem a Krisztusba vetett hit által

Hiábavaló volna Krisztus halála, ha az embert a törvény szerinti cselekedetek folytán igazságossá lehetne nyilvánítani (2:15–21)

A galáciaiak nem a Törvény szerinti cselekedeteik miatt kapták meg Isten szellemét, hanem azért, mert hittel fogadták a jó hírt (3:1–5)

Valójában azok Ábrahám fiai, akiknek az övéhez hasonló a hitük (3:6–9, 26–29)

Akik a Törvény szerinti cselekedetek alapján szeretnének igazságossá nyilváníttatni, átok alatt vannak, mert nem tudják tökéletesen betartani a Törvényt (3:10–14)

A Törvény nem érvénytelenítette az ábrahámi szövetséghez fűződő ígéretet, hanem nyilvánvalóvá tette a törvényszegéseket, és Krisztushoz vezető nevelő lett (3:15–25)

Álljunk erősen és maradjunk szabadok

Jézus Krisztus a halálával megszabadította a Törvény alatt levőket, lehetővé téve, hogy Isten fiaivá váljanak (4:1–7)

Ha megtartják a napokat, hónapokat, időszakokat és éveket, az olyan, mintha visszatérnének a rabszolgasághoz, vagyis olyanná válnának, mint Ismáel, aki egy szolgálónak, Hágárnak volt a fia; Ábrahám Ismáelt az anyjával együtt elküldte, hogy ne legyenek a családjával (4:8–31)

Mivel a galáciai keresztények megszabadultak a bűntől, és már nem voltak a Törvény hatálya alatt, ezért ellen kellett állniuk mindazoknak, akik ismét a rabszolgaság igájába akarták őket hajtani (1:6–9; 5:1–12; 6:12–16)

Ne éljünk vissza a szabadságunkkal, hanem engedjük, hogy Isten szelleme vezessen minket, teremjük meg a gyümölcsét az életünkben, és tartózkodjunk a test cselekedeteitől (5:13–26)

A szelídség szellemében igazítsuk helyre azokat, akik hibás lépést tesznek; mindannyian kötelesek vagyunk a saját felelősségünk terhét hordozni (6:1–5)