GALILEA a bibliai időkben jómódú és sűrűn lakott tartomány volt Palesztina é. részén. Földrajzi sajátossága még ma is megkapó: a sötétkék Galileai-tenger, a sziklás é. táj és a termékeny síkságok. Ezen a festői vidéken töltötte Jézus a földi életének java részét. Itt, Galilea egyik városában, Názáretben nevelkedett (Mt 2:21–23; Lk 2:51, 52).

A galileaiak hétköznapi foglalkozásai közé tartozott a földművelés, a juhtenyésztés és a halászat. Ezek gyakran előjönnek Jézus példázataiban. A Jeruzsálemben élő farizeusok és papi elöljárók lenézték az átlag galileaiakat, ezeket a keményen dolgozó, szorgos embereket, kiket zsidó társaik könnyen felismertek a jellegzetes tájszólásukról (Mt 26:73).

Jézus szolgálatának néhány kiemelkedő eseménye itt történt Galileában. Híres hegyi beszédét egy Kapernaumhoz közel levő hegyoldalon mondta el (Mt 5:1, 2). Csoda útján rengeteg beteget meggyógyított Galileában (Mk 1:32–34; 6:53–56; Jn 4:46–54).

Milyen fogadtatásra talált Jézus prédikálása és a csodái Galileában? Az emberek először „elálmélkodtak a szájából elhangzó megnyerő szavakon”, mikor Názáret városában prédikált, ahol nevelkedett. Ám miután az Illés és Elizeus napjaiban élt izraelitákhoz hasonlította őket, azon voltak, hogy megölik (Lk 4:22–30). Mindazonáltal a galileaiak általában véve nagyon fogékonyan reagáltak Jézus szolgálatára. Ennélfogva a korai tanítványai is a galileaiak közül kerültek ki, és valamennyi apostola (feltehetően Iskariót Júdás kivételével) odavalósi volt (Mt 4:18–22; Lk 6:12–16). A kb. 120 tanítványból álló sokaság, mely i. sz. 33 pünkösdjén megkapta a szent szellemet, ugyancsak galileaiakból tevődött össze (Cs 1:15; 2:1–7).