(héb.: cevíʹ; ceví·jáʹ [nőstény gazella]; cá·váʼʹ; cevá·ʼáʹ [nőstény gazella]; gör.: dor·kaszʹ):

A fürge, kecses és kis testű antilopok egyik változata. Az ókori héberek minden valószínűség szerint ismerték az Arábiában, Egyiptomban, Palesztinában és Szíriában honos Gazella dorcast. Ez az állat kb. 1 m hosszú, a marmagassága pedig kb. 60 cm. A hímnek is, és a nősténynek is lant formájú, gyűrűzött szarva van, mely akár 30 cm-es is lehet. Ez a gazella általában fakó világosbarna, az arcán sötét és világos sávok vannak, a hasoldala, a fara és a hátsó lábai pedig fehérek. A szőre rövid és selymes. A gazella egy másik változata, melyet az izraeliták szintén ismerhettek, a valamelyest nagyobb, sötétebb őzbarna színű Gazella arabica volt (KÉP: 2. köt. 955. o.).

A gazellát a leggyorsabb emlősök egyikeként tartják számon, és előfordul, hogy a Szentírásban is a gyorsaságra utalnak a gazella szóval (Én 2:17; 8:14). Joáb testvérének, Asáhelnek és Gád néhány fiának a fürgeségét a gazella fürgeségéhez hasonlították (2Sá 2:18; 1Kr 12:8). Meg lett jövendölve, hogy Babilon eleste miatt annak idegen országból való támogatói és bérencei úgy menekülnek a saját földjükre, mint a gazella (Ézs 13:14). Ezt az állatot akkor is példaként hozzák fel, amikor arról van szó, hogy valaki gyorsan cselekszik, nehogy csapdába essen (Pl 6:5).

Az Énekek éneke (2:9; 4:5; 7:3) némelyik élénk leírásában feltehetően a gazella szépsége és kecsessége miatt szerepel ez az állat. Sulamit is megemlítette a gazellát, amikor esküre kötelezte Jeruzsálem leányait, és ezzel valójában mindarra megeskette őket, ami szép és kecses (Én 2:7; 3:5).

A Mózes által közvetített Törvény megengedte a gazella elfogyasztását (5Mó 12:15, 22; 14:4, 5; 15:22). Salamon ételektől roskadozó asztalán rendszeresen volt gazellahús is (1Ki 4:22, 23).