(feltehetően: ’terület, határ’), gebáliak:

1. Gebál egy föníciai város a Földközi-tenger partján, melyet ma a Bejrúttól kb. 28 km-re É-ÉK-re fekvő Dzsbeillel azonosítanak. A történészek úgy vélik, hogy a görögök által Büblosznak nevezett Gebál a Közel-Kelet egyik legrégebbi városa. (Lásd: Jzs 13:5, MKB, lábj.)

Jehova azok közé a területek közé sorolta ’a gebáliak földjét’, melyeket Józsué napjaiban Izraelnek még el kellett foglalnia (Jzs 13:1–5). A kritikusok ezt ellentmondásosnak ítélik, mivel Gebál városa Izraeltől jóval északabbra (Dántól kb. 100 km-re É-ra) helyezkedett el, és vélhetően sohasem került az izraeliták uralma alá. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a héber szöveg talán megsérült ennél a versnél, és réges-régen ezt tartalmazhatta: „a Libanonhoz kapcsolódó terület” vagy ’egészen a gebáliak határáig’. De azt is figyelembe kell venni, hogy Jehovának a Józsué 13:2–7-ben feljegyzett ígéretei feltételesek voltak. Így hát lehet, hogy Izrael az engedetlensége miatt sohasem szerezte meg Gebált. (Vö.: Jzs 23:12, 13.)

A gebáliak az i. e. XI. században segítettek Salamonnak a templom építésekor az építőanyagok előkészítésében (1Ki 5:18). Jehova „Gebál idős férfiai”-t azok közé sorolja, akik támogatták az ókori Tíruszt kereskedelmi hatalmának és dicsőségének a fenntartásában (Ez 27:9).

2. Egy másik Gebál Ammonnal és Amálekkel együtt egy felsorolásban szerepel a Zsoltárok 83:7-ben, ezért úgy tűnik, hogy a Holt-tengertől D-re vagy K-re feküdt. Bár a pontos helye ismeretlen, néhány tudós szerint Petra közelében, az Akabai-öböltől kb. 100 km-re É-ÉK-re helyezkedett el.