(aki levág; aki kivág):

Izrael egyik kiemelkedő bírája; Joás fia Abiézer családjából, Manassé törzséből. Gedeon Ofra városában lakott, mely feltehetően a Jordántól Ny-ra volt. A törzsnek az a része, amelyhez tartozott, a legjelentéktelenebb volt Manassén belül, és ő ’a legkisebb volt apja házában’ (Bí 6:11, 15).

Gedeon Izrael történelmének egy nagyon viharos korszakában élt. Mivel az izraeliták hűtlenek voltak Jehovához, nem élvezték munkájuk gyümölcsét. A szomszédos pogány nemzetek, különösen a midiániták, az aratás idején éveken át behatoltak Izraelbe seregeikkel, „oly sokan. . ., mint a sáskák”. Midián keze olyannyira rájuk nehezedett hét évig, hogy föld alatti raktárakat készítettek maguknak, hogy elrejtsék az élelmet a betolakodók elől (Bí 6:1–6).

Isten elhívja, hogy szabadító legyen: Gedeon éppen gabonát csépelt – de hogy ne fedezzék fel őt a midiániták, nem a szabadban, hanem egy borsajtóban –, amikor megjelent neki egy angyal, és így szólt: „Jehova veled van, te vitéz és erős férfiú.” Erre Gedeon megkérdezte, hogyan lehet ez, hiszen a midiániták elnyomják a nemzetet. Amikor az angyal azt mondta Gedeonnak, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt, ő szerényen önnön jelentéktelenségére utalt. Az angyal azonban megnyugtatta, hogy Jehova vele lesz. Gedeon ezért jelt kért, hogy megtudja, hogy a követ csakugyan Jehova angyala. Ajándékba húst, kovásztalan kenyereket és levest hozott, majd az angyal utasítására egy nagy sziklára tette őket, és rájuk öntötte a levest. Az angyal megérintette a botjával a húst meg a kovásztalan kenyereket, mire tűz szállt fel a sziklából, és megemésztette a felajánlást. Az angyal ezután eltűnt (Bí 6:11–22).

Még aznap éjjel Jehova próbára tette Gedeont azzal a paranccsal, hogy rombolja le apja Baál-oltárát, vágja ki a mellette levő szent rudat, építsen oltárt Jehovának, majd áldozza fel rajta apja fiatal, hétéves bikáját (melyet nyilván Baálnak szenteltek), a szent rúd fájából rakva tüzet. Gedeon kellő körültekintéssel meg is tette mindezt az éj leple alatt tíz szolga segítségével. Amikor a város férfiai reggel felkeltek, és meglátták, mi történt, aztán azt is megtudták, hogy Gedeon volt az elkövető, a halálát követelték. Joás azonban nem szolgáltatta ki nekik a fiát, hanem azzal vágott vissza, hogy Baálnak önmagát kell megvédenie. Joás ekkor adta fiának, Gedeonnak a Jerubbaál nevet ( jel.: ’szálljon perbe [perlekedjen] Baál’), ezt mondva: „Szálljon csak perbe magáért Baál, amiért valaki lerombolta az oltárát!” (Bí 6:25–32).

Győzelem Midián fölött: Ezek után történt, hogy amikor a midiániták az amálekitákkal és kelet fiaival együtt újra betörtek Izraelbe, és tábort vertek Jezréel völgyében, Jehova szelleme körülvette Gedeont. Miután Gedeon egybehívta az abiezritákat harcolni, követeket küldött egész Manasséba, valamint Áserbe, Zebulonba és Naftaliba, hogy csatlakozzanak hozzá a férfiak. Gedeon szeretett volna további bizonyítékot látni arra, hogy Jehova vele van, ezért azt kérte, hogy a gyapjúfürt, melyet kitesz éjszakára a szérűre, reggelre legyen harmatos, de a föld maradjon száraz. Amikor Jehova végrehajtotta ezt a csodát, Gedeon óvatosságból egy másik jel által is meg akart bizonyosodni arról, hogy Jehova támogatja; ezúttal azt kérte, hogy fordítva teljesüljenek a feltételek, és ez a csoda bekövetkezett (Bí 6:33–40).

A toborzás eredményeként 32 000 harcos gyűlt össze Gedeon körül. Haród kútjánál vertek tábort, a midiánita tábortól, mely a Móré-hegynél, a völgyben volt, d. irányban. Az ellenség a mintegy 135 000 fős seregével több mint négyszeres túlerőben volt a 32 000 izraelitával szemben (Bí 8:10). De Jehova azt mondta, hogy túl sokan vannak Gedeonnal, abban az értelemben, hogy ha ő a kezükbe adja Midiánt, még úgy gondolhatnák, hogy a saját vitézségüknek köszönhetik a megmentést. Isten utasításának megfelelően Gedeon azt mondta, hogy akik félnek és rettegnek, azok térjenek vissza. Huszonkétezren elmentek, de még így is túl sokan maradtak. Jehova ezután arra utasította Gedeont, hogy vigye le a vízhez a megmaradt 10 000 férfit, hogy ott próbára tehesse őket. Kevesen, mindössze 300-an meregették a kezükkel a szájukhoz a vizet, és őket elkülönítették egy oldalra. A többieket, akik letérdeltek az iváshoz, nem használták fel. Annak a bizonyos 300 embernek az ivási módszere éberségről tanúskodott, és arról, hogy szívügyük, hogy az igaz imádatért harcoljanak Jehova nevében. Jehova megígérte, hogy ez által a maroknyi, 300 ember által menti meg Izraelt (Bí 7:1–7).

Gedeon a szolgájával, Púrával éjjel elment, hogy felderítse az ellenség táborát. Ott meghallotta, amint egy férfi az álmát meséli a társának.  A társa úgy értelmezte az álmot, hogy Midián és az egész tábor Gedeon kezébe adatik. Gedeont megerősítette mindez, így visszatért Izrael táborába, három csapatra osztotta 300 emberét, hogy három oldalról közelíthessék meg Midián táborát, és mindegyiküknek adott egy kürtöt és egy nagy korsót, melyben egy fáklya volt (Bí 7:9–16).

A maga 100 fős csapatával Gedeon éppen azután ért oda a midiánita tábor széléhez, hogy őröket állítottak a középső éjjeli őrszolgálatra. Akkor Gedeon emberei az utasításait követve pontosan azt tették, amit ő. Az éjszaka csendjét 300 kürt hangja, 300 nagy korsó összetörésének zaja és 300 férfi harsogó csatakiáltása verte fel, és ezzel egy időben 300 fáklya fénye világította meg az eget. Az ellenség táborán fejetlenség lett úrrá. A katonák kiabálni és menekülni kezdtek, „Jehova pedig egymás ellen fordította az emberek kardját az egész táborban. A tábor egészen Bét-Sittáig menekült, Cerera felé, egészen Ábel-Mehola határáig Tabbat mellett” (Bí 7:17–22).

Időközben egybehívták a férfiakat Naftaliból, Áserből és Manasséból, hogy vegyék üldözőbe Midiánt. Efraimba pedig követeket küldtek, hogy állják útját a menekülő midiánitáknak. Az efraimiták így is tettek, elfoglalták a vizeket egészen Bét-Baráig és a Jordánig. Ezenkívül elfogták és megölték a két midiánita fejedelmet, Orebet és Zéebet. De amikor Gedeonnal találkoztak, az efraimiták „hevesen veszekedni próbáltak vele”, mert nem hívta őket segíteni az elejétől fogva. Gedeon azonban szerényen rámutatott, hogy ő semmit sem tett ahhoz képest, hogy ők elfogták Orebet és Zéebet, s ezzel megnyugtatta őket, és elkerülte a konfliktust (Bí 7:23–8:3).

A Jordánon átkelve Gedeon és 300 embere, bár már fáradtak voltak, tovább üldözték Zébát és Calmunnát, Midián királyait és az embereiket. Útközben Gedeon ennivalót kért a szukkótiaktól, de Szukkót fejedelmei nem voltak hajlandók segíteni neki. „Vajon Zéba és Calmunna tenyere már a kezedben van, hogy kenyeret kellene adnunk seregednek?” – kérdezték. Pénuel lakosai ugyanígy elutasították Gedeon kérését (Bí 8:4–9).

A betolakodók immár mintegy 15 000 fősre csökkent serege Kárkorban táborozott, és Gedeon lesújtott a táborra, amikor az ellenség felkészületlen volt. Zéba és Calmunna menekülni próbált, ám Gedeon azon nyomban üldözőbe vette és elfogta őket. Ráadásul „az egész tábort megrettentette” (Bí 8:10–12).

A harcból visszatérőben Gedeon elfogott egy szukkóti ifjút, és megtudta tőle a város fejedelmeinek és véneinek a nevét. Annak megfelelően, amit korábban mondott, amikor nem teljesítették az élelemre vonatkozó kérését, megleckéztette Szukkót vénjeit tövisekkel és tüskés bokrokkal. És ahogy előre megmondta, lerombolta Pénuel tornyát, és megölte a város férfiait, amiért azok nem adtak élelmet az embereinek (Bí 8:13–17).

Ezek után Gedeon felszólította az elsőszülött fiát, Jétert, hogy végezzen Zébával és Calmunnával, mivel azok megölték Gedeon testvéreit, anyjának fiait. Jéter fiatal volt még, így félt megölni a midiánita királyokat. Ezért aztán Gedeon Zéba és Calmunna biztatására maga végezte ki őket (Bí 8:18–21).

Az általa készített efód: A hálás izraeliták azt kérték Gedeontól, hogy a családja legyen az uralkodóház. Gedeon azonban tudta, hogy Izrael törvényes Királya Jehova, ezért nem engedett a kérésüknek. Azt javasolta, hogy adják össze a hadizsákmányként szerzett arany ékszereket, melyek közül csak az orrkarikák 1700 aranysekelt nyomtak (218 365 dollár). Gedeon az így összegyűlt zsákmányból efódot készített, majd kitette Ofrában. De aztán egész Izrael „erkölcstelenkedni kezdett” az efóddal, úgyhogy az még Gedeonnak és a háznépének is csapdája lett. Így noha Gedeon kétségtelenül helyes indítékból cselekedett, az efód elvonta a figyelmet a Jehova által kijelölt igazi szentélyről, a hajlékról. Gedeon próbálkozása balul ütött ki, és épp az ellenkezőjét érte el vele, mint amit szeretett volna (Bí 8:22–27; lásd: EFÓD I.).

Elfogadott tanúként hal meg: Annyira teljes volt a szabadulás, melyet Jehova Gedeon által valósított meg, hogy bíráskodásának 40 éve alatt már senki sem háborgatta az izraelitákat. Gedeonnak sok felesége lett, és 70 fia született tőlük. Jó vénségben halt meg, és halála után Izrael ismét a Baál-imádat csapdájába esett. Azonkívül Abimélek, Gedeon fia, akit az ágyasa, egy sikemi nő szült neki, megölte Gedeon többi fiát. Egyedül Jótám, a legkisebb menekült meg (Bí 8:28–9:5; lásd: ABIMÉLEK 4.; OFRA 3.).

Gedeon még a nagy túlerővel szemben is hitet tanúsított, ezért megérdemelte, hogy ’a tanúk nagy fellegéhez’ sorolják (Héb 11:32; 12:1). Ezenfelül példás volt a szerénysége, mely elővigyázatossággal párosult. Gedeon óvatossága nyilvánvalóan egészséges volt, és nem szabad azt gondolnunk, hogy hitének hiányából fakadt, hiszen egyszer sem kapott megrovást érte. Továbbá a 83. zsoltár tanúsága szerint Midián Gedeontól elszenvedett veresége prófétailag előrevetíti Jehova valamennyi ellenségének az eljövendő pusztulását, ami által Jehova felmagasztalja a nevét, és bebizonyítja, hogy joga van uralkodni. (Vö.: Ézs 9:4; 10:26.)