A ma Dzsebel-et-Túrként (Har-Gerizimként) ismert Gerizim-hegy a tőle ÉK-re lévő Ebál-heggyel együtt Szamária területének a szívében található. Ezek az egymással szemben elhelyezkedő hegyek a legnagyobbak a környéken, és egy fontos k–ny. átjárót uralnak. E két hegy között van egy bőven termő völgy, Sikem völgye, ahol napjainkban Náblusz városa fekszik. Sikem, amely erős és jelentős város volt Kánaánban, még mielőtt az izraeliták bementek az Ígéret földjére, a völgynek a k. végén feküdt, úgy 1,5 km-re DK-re Náblusztól. Mivel a Gerizim-hegy és az Ebál-hegy stratégiailag előnyös helyen feküdt, ezért katonai és politikai szempontból jelentőségteljes szerepet töltött be, sőt vallási szempontból is fontosnak tartották ezt a vidéket (KÉP: 1. köt. 331. o.).

A Gerizim-hegy csúcsa a Földközi-tenger szintjétől számítva több mint 850 m magasan van. Bár mintegy 60 m-rel alacsonyabb, mint az Ebál-hegy, a Gerizim-hegyről remekül belátni a környező vidéket. Innen É-ra a Hermon-hegy hófödte csúcsát lehet látni, K-re a Jordán bőven termő völgyét, D-re Efraim hegyvidékét, Ny-ra pedig Sáron síkságát és a Földközi-tenger kékségét.

Ábrám (Ábrahám) egyszer ’Móré nagy fáinak a környékén’ táborozott, a Gerizim-hegy és az Ebál-hegy között, ahol Jehova a következő ígéretet tette neki: „A te magodnak adom ezt a földet” (1Mó 12:6, 7). Jákob ugyancsak ezen a környéken ütött tábort (1Mó 33:18).

Izrael törzsei nem sokkal azután, hogy elfoglalták Ait, a Mózestől kapott utasításokkal összhangban Józsué irányításával összegyűltek a Gerizim-hegynél és az Ebál-hegynél. A nép itt hallgatta meg, amint felolvasták, milyen áldásokban részesülnek, ha engedelmeskednek Jehovának, és hogy milyen átkok sújtják őket, ha nem. Simeon, Lévi, Júda, Issakár, József és Benjámin törzse a Gerizim-hegy előtt állt. A léviták a szövetségládával a völgyben voltak, és a többi hat törzs az Ebál-hegy előtt állt (5Mó 11:29, 30; 27:11–13; Jzs 8:28–35). A Gerizim-hegy előtt álló törzsek vélhetően a feléjük felolvasott áldásokra feleltek, a többi törzs pedig az átkokra, amelyeket az Ebál-hegy felé olvastak fel. Bár úgy gondolják, hogy az áldásokat azért olvasták fel a Gerizim-hegy irányában, mivel az szebb és termékenyebb, mint a sziklás, javarészt kopár Ebál-hegy, de a Biblia semmit sem árul el erről. A Törvényt „Izrael egész gyülekezete előtt [felolvasták], a nők, a kisgyermekek és a köztük járó jövevény lakosok előtt” (Jzs 8:35). Ez a hatalmas tömeg, akármelyik hegy előtt állt is, hallhatta ezeket a szavakat, ami alighanem annak volt köszönhető, legalábbis részben, hogy ennek a helynek remek az akusztikája. (Lásd: EBÁL-HEGY.)

Izrael bíráinak a napjaiban Gedeon fia, Jótám megállt „a Gerizim-hegy tetején”, és onnan szólt Sikem földtulajdonosaihoz (Bí 9:7). A hegy alja és csúcsa között nagyjából félúton napjainkban is van egy sziklaszirt, amelyet Jótám emelvényének neveznek, de csak a hagyomány tartja úgy, hogy ez az a hely, ahonnan Jótám beszélt.

A szamáriaiak temploma: A szamáriaiak vélhetően az i. e. IV. században a Gerizim-hegyen építettek egy templomot, hogy az vetekedjen a Jeruzsálemben lévővel, de aztán ez a templom i. e. 128-ban le lett rombolva. A hagyomány szerint Joannész Hürkanosz pusztította el (Josephus: A zsidók története. XI. könyv, 8. fej., 2., 4.; XIII. könyv, 9. fej., 1; A zsidó háború. I. könyv, II. fej., 6. bek.). A szamáriaiak mind a mai napig tartanak ünnepeket a Gerizim-hegyen – például a pászkát –, méghozzá ott, ahol szerintük egykor az ősi templom feküdhetett. A szamáriai asszony nyilvánvalóan a Gerizim-hegyre gondolva mondta a következőket Jézus Krisztusnak: „Ősatyáink ezen a hegyen mutattak be imádatot, ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádatot kell bemutatni” (Jn 4:5, 19, 20).

A Nábluszban talált ókori pénzérmék ábrázolása alapján hajdanán a Gerizim-hegy ék. részén állt egy Zeusz-templom, amelyhez úgy 1500 lépcsőn lehetett feljutni. Az i. sz. V. században építettek egy templomot a hegy tetejére, majd egy másikat is épített a bizánci császár, Jusztinianosz (Justinianus). Úgy vélik, hogy azok a romok, amelyek most ott találhatóak, Jusztinianosz idejéből valók.