Egy sima, viszonylag kemény, gömbölyded, általában fehér színű drágakő, enyhén színjátszó fénnyel. Már az ókorban is használták díszítésre (1Ti 2:9; Je 17:4; 18:11, 12, 15, 16; 21:2, 21). A gyöngy egy megkeményedett kalcium-karbonát-képződmény, és kagylókban és néhány más puhatestűben fejlődik ki. Amikor egy idegen anyag (például egy homokszem vagy egy apró élősködő) bekerül egy puhatestű köpenye és héja vagy háza közé, az állat védekező reakcióként egy mésztartalmú anyagot termel, melyet gyöngyháznak hívnak. Ez megszilárdulva egy réteget von az irritáló idegen anyag köré, amely mintegy magot alkot. Majd további rétegek képződnek köré ebből a kagylóhéjszerű anyagból. Ha a kagylót belülről burkoló köpeny összehúzódása következtében a mag elválva marad a héjtól, néhány év leforgása alatt egy gyönyörű gyöngy fejlődik ki.

Drágakőnek felhasználható gyöngyök a tengeri gyöngykagylókban termelődnek, melyek majdnem az összes meleg trópusi vízben megtalálhatóak. Különösen említésre méltók a Perzsa-öbölben, Bahrein közelében és a Vörös-tengerben élők.

Gyöngy az a kicsi, átfúrt gömböcske is, melyet díszként, ékszerként használnak; készülhet például üvegből, drágakőből, aranyból vagy ezüstből. A gyöngyöket általában nyakláncként viselik. Sok ilyet találtak egyebek közt egyiptomi múmiákon, görög és római sírokban, asszír templomok romjainál, továbbá Megiddóban, Asdódban és Bét-Semesben.

 A kedves Sulamittal kapcsolatban az Énekek éneke ezt írja: „Szépek orcáid a hajfonataid között, és nyakad a gyöngysortól övezve” (Én 1:10). Tehát az ókori héber nők ékszerei között a gyöngysor is megtalálható volt. (Lásd: DÍSZ, ÉKSZER.)

Jelképes értelem: A Biblia időnként jelképes értelemben beszél a gyöngyök értékéről. Az igazi bölcsesség mindent felülmúló értékéről ezt mondta Jób: „többet ér egy zsáknyi bölcsesség, mint egy teli zsák gyöngy” (Jób 28:18). Jézus Krisztus ezt a tanácsot adta a hegyi beszédben: „Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy valamikor is megtiporják azokat lábukkal, azután megforduljanak, és széttépjenek benneteket” (Mt 7:6). Minden bizonnyal azt értette ez alatt Jézus, hogy ha egy személy nem értékeli a szellemi dolgokat, és így olyannak bizonyul, mint egy kutya vagy egy disznó, akkor nem kell tovább azon igyekezni, hogy megosszanak vele szellemi gondolatokat és tanításokat. Az ilyen személyek csak megtipornák az értékes szellemi dolgokat, és kárt tennének azokban, akik igyekeznek elmondani nekik ezeket. Jézus az egek Királyságának az értékét azzal szemléltette, hogy egy utazó kereskedő talál „egyetlen nagy értékű gyöngyöt”, és ’nyomban eladja mindenét, és megveszi azt’ (Mt 13:45, 46). Ezzel Jézus rámutatott, hogy az a személy, aki igazán értékeli, hogy elnyerheti az egek Királyságát, kész bármit odaadni érte cserébe. (Vö.: Mt 11:12; Lk 13:23–25; Fi 3:8–11.)