Amikor Pál kb. i. sz. 55-ben Efézusban volt, ezt írta a korintusziaknak: „Ami pedig a szentek számára való gyűjtést illeti, ti is úgy tegyetek, ahogy utasításokat adtam Galácia gyülekezeteinek” (1Ko 16:1, 2). A Bibliában csak ebben a két versben fordul elő a görög lo·giʹa (gyűjtés) szó, mely az i. e. III. században már biztosan használatos volt.

Pál megfogalmazásából arra következtethetünk, hogy a szóban forgó gyűjtés valószínűleg pénzgyűjtés volt, nem pedig élelem vagy ruházat gyűjtése. Mivel egy bizonyos gyűjtésről beszélt (a szentek számára való gyűjtésről), a korintusziak nyilván tudták, hogy miről van szó. Pál csak azzal kapcsolatosan adott utasításokat, hogyan gyűjtsék össze a pénzt. Ezt mindenkinek egyénileg kellett megtennie, „a maga házánál”, önkéntesen, ’ahogy módjában állt’, úgy, ahogy azt ’Galácia gyülekezeteiben’ is tették (1Ko 16:1, 2).

Pál nem önkényesen adott „utasításokat”, és nem is voltak azok kötelező érvényűek a keresztényekre. Azért adott utasításokat, mert ő tartotta kézben a gyűjtést, mely jó néhány gyülekezetet érintett (1Ko 16:1). A gyűjtés gondos megtervezésében mások is segítettek neki. Pál nemcsak a testvérek szellemiségéért aggódott, hanem a gyülekezetben lévő szegényebb testvérek anyagi helyzete is foglalkoztatta (Ga 2:10). A jelek szerint a gyűjtést elsődlegesen a júdeai keresztények részére szervezték, akik nehéz időket éltek át akkoriban. Más helyeken Pál úgy beszél erről a gyűjtésről, mint ’hozzájárulás a jeruzsálemi szentek szegényei részére’ (Ró 15:26), ’a szentek iránti szolgálat’ (2Ko 9:1), ’a ti előre megígért bőkezű ajándékotok’, „e nyilvános szolgálat” (2Ko 9:5, 12) és ’irgalmas adományok’ (Cs 24:17). Az első században élt keresztényeknek az volt az egyik azonosító jelük, hogy szeretettel törődtek a szükségben levő hittársaikkal (Jn 13:35; lásd: ADOMÁNY, HOZZÁJÁRULÁS).