Sára egyiptomi szolgálója; később Ábrahám ágyasa és Ismáel anyja. Amikor Ábrahám (Ábrám) a Kánaán földjén pusztító éhínség miatt Egyiptomban tartózkodott, szolgákra és szolgálólányokra tett szert, és talán ebben az időben lett Hágár Sára szolgálója (1Mó 12:10, 16).

Mivel Sára (Szárai) meddő volt, arra kérte Ábrahámot, hogy háljon együtt Hágárral, és feleségül adta hozzá. Hágár azonban, miután teherbe esett, olyannyira kezdte megvetni úrnőjét, hogy Sára panasszal fordult férjéhez. „Ábrám így felelt Szárainak: »Nézd, kezedben van a szolgálód. Tedd vele, amit jónak látsz.« Szárai pedig megalázta őt, úgyhogy az elfutott tőle” (1Mó 16:1–6). Jehova angyala a Súrba vezető út mentén, egy forrásnál talált Hágárra, és azt az utasítást adta neki, hogy menjen vissza úrnőjéhez, és alázza meg magát a keze alatt. Azt is tudatta vele, hogy Jehova igen megsokasítja a magvát, és hogy a megszületendő fiúnak az Ismáel nevet kell adnia. Ábrahám 86 éves volt, amikor Ismáel megszületett (1Mó 16:7–16).

Évekkel később Ábrahám „nagy lakomát készített aznap”, amikor az 5 év körüli „Izsákot elválasztották”. Sára ekkor látta, hogy Hágár fia, Ismáel, aki akkor 19 éves lehetett, „gúnyolódik”. Itt nem csupán ártatlan gyermeki játékról volt szó. Ahogy a beszámoló következő verséből kiderül, talán az örökösödési jog miatt űzött csúfot Izsákból. Ismáel tehát már korán kimutatta az ellenséges érzületre valló jellemvonásait, ahogy arról Jehova angyala jövendölt (1Mó 16:12). Mivel Sára nyilván aggódott a fia, Izsák jövője miatt, azt kérte Ábrahámtól, hogy kergesse el Hágárt és a fiát. Ez ellenére volt Ábrahámnak, de Jehova utasítására eleget tett felesége kérésének. Másnap kora reggel kenyeret és egy bőrtömlő vizet adva Hágárnak, elbocsátotta őt a fiával együtt (1Mó 21:8–14).

Hágár Beér-Seba pusztájában bolyongott. „Végül elfogyott a víz. . ., ő pedig egy bokor alá vetette a gyermeket.” Az, hogy a Biblia úgy ír Ismáelről, mint ’gyermekről’, nem kortévesztés, mert az itt ’gyermeknek’ fordított héber jeʹledh szó azt is jelentheti, hogy ’ifjú’, mint ahogy az 1Mózes 4:23-ból is látható. Az pedig, hogy egy bokor alá vetették, arra utalhat, hogy Ismáel tizenévesen talán nem volt nagyon erős, még ha úgy szólt is a jövendölés, hogy „zebra természetű ember lesz” (1Mó 16:12). Elképzelhető, hogy először ő fáradt ki, ezért édesanyjának kellett támogatnia. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen akkoriban a nők, különösen a rabszolgák, hozzá voltak szokva ahhoz, hogy nap mint nap súlyos terheket vigyenek. Úgy tűnik, később Hágár is kimerült, ezért nem tudta már támogatni a fiát, és – talán némileg váratlanul – letette őt a legközelebbi, menedéket nyújtó bokor alá. Ő maga leült „egy nyíllövésnyi távolságra” a fiától; ez az  elterjedt héber kifejezés arra a távolságra utal, amely egy íjász és a céltáblája között szokott lenni (1Mó 21:14–16).

Isten angyala ekkor megszólította Hágárt, és azt mondta, hogy nem kell félnie, és hogy Ismáeltől nagy nemzet fog származni. Isten ezenkívül megnyitotta Hágár szemét, ő pedig meglátott egy kutat. Megtöltötte hát a bőrtömlőt, és inni adott a fiának. „Isten továbbra is a fiúval volt”, Ismáelből pedig idővel íjász lett, és „Párán pusztájában lakott”. Hágár Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget (1Mó 21:17–21).

Pál apostol szerint Hágár egy jelképes dráma szereplője volt. Ő szemléltette a testi Izrael nemzetét, amelyet a Sínai-hegynél érvénybe lépett törvényszövetség kötött Jehovához. Ez a szövetség ’rabszolgaságra hozott világra gyermekeket’. A nemzet, mivel bűnös állapotban volt, nem tudott megfelelni az ebben a szövetségben lefektetett követelményeknek. Ez alatt a szövetség alatt az izraeliták nem váltak szabad néppé, hanem elítéltettek mint halált érdemlő bűnösök, tehát rabszolgák voltak (Jn 8:34; Ró 8:1–3). A Pál korabeli Jeruzsálemet Hágár szemléltette, mert a test szerinti Izrael szervezetét képviselő Jeruzsálem mint főváros a gyermekeivel együtt rabszolgaságban volt. A szellem által született keresztények ellenben Isten jelképes asszonyának, a ’fenti Jeruzsálemnek’ a gyermekei. Ez a Jeruzsálem Sárához, a szabad asszonyhoz hasonlóan sohasem volt rabszolgaságban. De ahogy Ismáel üldözte Izsákot, úgy a rabszolgaságban levő Jeruzsálem gyermekei is üldözték a „fenti Jeruzsálem” gyermekeit, akiket szabaddá tett már a Fiú. Csakhogy Hágár a fiával együtt elűzetett, ami azt szemlélteti, hogy Jehova elvetette a test szerinti Izraelt mint nemzetet (Ga 4:21–31; lásd még: Jn 8:31–40).