1. Noé egyik fia a három közül, akik i. e. 2470 után születtek (1Mó 5:32; 7:6; 11:10). Ő lehetett a legkisebb fiú (1Mó 9:24), bár az 1Mózes 5:32-ben, a 6:10-ben és másutt a neve másodikként van említve. Az 1Mózes 10:21 leírása alapján Sém „Jáfetnek, legidősebb testvérének. . . az öccse volt”. Némelyek szerint az 1Mózes 9:24-ben olvasható „legkisebb fia” kifejezés Noé unokájára, Kánaánra vonatkozik. (Lásd: KÁNAÁN, KÁNAÁNITA 1.)

Hámnak négy fia volt: Kús, Micraim, Pút és Kánaán (1Mó 10:6; 1Kr 1:8). Az etiópok, az egyiptomiak, bizonyos arab és afrikai törzsek és a kánaániták ezektől a fiúktól származtak. Bár egyes vélemények szerint az 1Mózes 10. fejezetében felsorolt hamita törzsek és nemzetek némelyike sémi nyelvet beszélt, ez nem zárja ki azt, hogy származásukat tekintve hamiták voltak, vagy hogy eredetileg valamilyen hámi nyelvet beszéltek. Sok nép átvette legyőzőjének nyelvét, vagy más népekét, amelyekkel kapcsolatban volt, illetve annak az országnak a nyelvét, ahová elvándorolt.

Hám az özönvíz előtt nősült meg. Feleségével, apjával, anyjával, két testvérével és azok feleségeivel együtt túlélte az özönvizet (1Mó 6:18; 7:13; 8:15, 16, 18; 1Pt 3:19, 20). Hám fiai az özönvíz után születtek.

Hámnak később szerepe volt abban, amiért átok sújtotta a fiát, Kánaánt. Noé lerészegedett a bortól, és meztelenre vetkőzött a sátrában. Hám meglátta apja mezítelenségét, és ahelyett, hogy kellő tiszteletet mutatott volna Noé, a családfő iránt, aki Isten szolgája és prófétája volt, és aki által Isten az emberi faj fennmaradásáról gondoskodott, közölte két testvérével, mit látott. Sém és Jáfet kimutatták a kellő tiszteletet, mert háttal mentek be – és egy köntössel betakarták Noét –, nehogy gyalázatot hozzanak apjukra azzal, hogy mezítelenségét nézik. Noé fölébredve átkot mondott, de nem Hámra, hanem Hám fiára, Kánaánra. Ezután a Sémnek szóló áldásában Jáfetet is megemlítette, Hámot azonban kihagyta, nem fordított rá figyelmet. A leírás csak Kánaán megátkozásáról beszél, róla lett megjövendölve prófétailag, hogy rabszolgája lesz Sémnek és Jáfetnek (1Mó 9:20–27).

Elképzelhető, hogy maga Kánaán közvetlenül volt érintve az esetben, és hogy apja, Hám nem igazította őt helyre. Vagy lehet, hogy Noé, amikor ihletés alatt prófétai kijelentést tett, előre látta, hogy Hám rosszra való hajlamát – amely talán már a fiában, Kánaánban is megfigyelhető volt – örökölni fogják Kánaán leszármazottai. Az átok részben akkor teljesedett, amikor a szemita izraeliták legyőzték a kánaánitákat. Akiket nem pusztítottak el (ilyenek voltak például a gibeoniak [Jzs 9.]), azokat Izrael rabszolgáivá tették. Évszázadokkal később az átok további teljesedéseként Hám fiának, Kánaánnak a leszármazottjai a jafetita világhatalmak, a méd–perzsa birodalom, Görögország és Róma fennhatósága alá kerültek.

Egyesek hibásan úgy vélik, hogy a fekete rassz létrejötte és az odatartozók rabszolgasorba döntése a Kánaánra kimondott átokból következett. Csakhogy a megátkozott Kánaán leszármazottjai nem a fekete rasszhoz tartoztak. A feketék Hám más fiaitól, Kústól és feltehetően Púttól származnak, akik nem voltak érintve az ügyben, illetve az átokban.

2. A zuziták városa a Jordántól K-re (1Mó 14:5). Elám királya három szövetséges királlyal megverte a várost a Holt-tenger vidékén fekvő Jordán-környéki városok lázadásának leverésekor (1Mó 14:1–12). Hám az 1Mózes 14:5, 6-ban megfigyelhető sorrendiség alapján Asterót-Karnaimtól D-re, Sáve-Kirjátaimtól pedig É-ra helyezkedhetett el. A város nevét mindmáig őrzi a Ham nevű falu. Ez a falu a Vádi-er-Redzseile (más néven Vádi-Ham) vidékén fekszik, mintegy 6 km-re D-DNy-ra az Adzslúnban levő Irbidtől, és úgy 30 km-re DK-re a Galileai-tenger d. csücskétől. Maga az ókori város a közeli domb (Tell-Ham) helyén feküdhetett.

3. A Zsoltárok könyve Egyiptommal kapcsolja össze „Hám”-ot, ’Hám földjének’ nevezve azt (Zs 78:51; 105:23, 27; 106:21, 22; lásd: EGYIPTOM, EGYIPTOMI).