Az agágita Hammedáta fia. Az „agágita” jelző arra utalhat, hogy Hámán királyi származású amálekita volt (Esz 3:1; lásd: AGÁG 1.; AGÁGITA). Ha Hámán csakugyan amálekita volt, akkor ez már önmagában is magyarázatot ad arra, hogy miért gyűlölte annyira a zsidókat, ugyanis Jehova régebben úgy határozott, hogy az amálekiták el lesznek pusztítva (2Mó 17:14–16). Ez azért volt, mert gyűlöletet tanúsítottak Isten és a népe iránt azzal, hogy rátámadtak az izraelitákra, amikor azok a pusztában vándoroltak (2Mó 17:8).

Hámán Perzsia királyának, Ahasvérusnak (I. Xerxésznek) – aki i. e. az V. század elején uralkodott – volt a szolgája. Hámánt az a nagy megtiszteltetés érte, hogy az egész Perzsa Birodalom legfőbb miniszterévé lett kinevezve. Mivel a zsidó Márdokeus nem volt hajlandó meghajolni előtte, Hámán dühös lett, és eltervezte, hogy megöli Márdokeust és a birodalomban lévő összes zsidót. Úgy festette le a zsidókat, mint akik nemkívánatos személyek a birodalomban, nem tartják be a törvényt, és olyan törvényeik vannak, amelyek „különböznek minden más nép törvényeitől”. Ráadásul egy anyagi szempontból kedvező ajánlatot tett, mivel a következőket mondta a királynak: „legyen írás róla, hogy el kell pusztítani őket; tízezer ezüsttalentumot [kb. 66 060 000 dollár] fizetek azok kezébe, akik elvégzik a feladatot, a király kincstárába juttatva.” A király odaadta a pecsétgyűrűjét Hámánnak, és így felelt: „Neked adom az ezüstöt és a népet is, tégy velük aszerint, ami jó a te szemedben” (Esz 3:1–11).

Hámán rendkívül felfuvalkodott a büszkeségtől, amiért felhatalmazást kapott a királytól egy arra vonatkozó rendelet közzétételére, hogy megsemmisítheti a zsidókat, a javaikat pedig zsákmányul ejtheti, valamint amiatt, hogy később Eszter királyné két lakomára is meghívta (Esz 3:12, 13; 5:4–12). De éppen akkor, amikor Hámán úgy gondolta, hogy már-már siker koronázza legmerészebb törekvéseit, a helyzete az ellenkezőjére fordult. Énközpontú módon arra számított, hogy felmagasztalják, ám megsemmisítő szégyen érte, amikor a király megparancsolta neki, hogy nyilvánosan és ünnepi keretek között adja meg a tiszteletet a gyűlölt Márdokeusnak, aki korábban leleplezett egy összeesküvést, amelyet a király megölésére szőttek (Esz 6:1–12; 2:21–23). Hámán bölcsei és a felesége szerint ez egy előjel volt arra, hogy Hámán csillaga le fog hanyatlani a zsidó Márdokeus előtt (Esz 6:13).

Hámán hanyatlása azon a második különleges lakomán érte el a legmélyebb pontot, amelyet Eszter királyné, Márdokeus unokahúga tartott (Esz 2:7). Eszter bátran, Hámán jelenlétében folyamodott egy kéréssel a királyhoz. Feltárta a megdöbbent királynak, hogy a saját érdekei vannak veszélyben; valójában a feleségének, a királynénak az életére akarnak törni egy gyilkos összeesküvésben. A király egyre dühösebb lett, mire Eszter az ekkor bezzeg megrettent legfőbb miniszterről szólva nyíltan kimondta, hogy az aljas összeesküvő nem más, mint „ez a gonosz Hámán” (Esz 7:1–6). Ezt követően a király elrendelte, hogy a gyilkosságra vágyó Hámánt akasszák fel arra a 22 m magas oszlopra, amelyet Hámán azért készített, hogy Márdokeust akasszák fel rá (Esz 7:7–10). Hámán házát Eszter kapta meg (Esz 8:7), Márdokeus pedig a legfőbb miniszter lett, és felhatalmazásánál fogva engedélyt adott a zsidóknak arra, hogy megvédjék magukat (Esz 8:2, 10–15). A zsidók, azon a két napon, amikor bosszút állhattak ellenségeiken, elsöprő győzelmet arattak, és több mint 75 000 ellenségüket pusztították el. Hámán tíz fiát megölték, és másnap megszégyenítésül felakasztották őket a nép szeme láttára (Esz 9:1–17; lásd: ESZTER; ESZTER KÖNYVE; MÁRDOKEUS 2.; PÚRIM).

Hámánnak az amálekitákéhoz hasonló jellemvonásai voltak. Nyilvánvalóan hamis isteneket imádott, és valószínűleg asztrológusokhoz folyamodott, amikor sorsot vetettek annak meghatározására, hogy melyik volna a kedvező nap a zsidók elpusztítására (Esz 3:7; lásd: SORSVETÉS). ’A test cselekedeteit’ gyakorolta, bálványimádást és spiritizmust folytatott, gyilkos gyűlölettel volt a zsidók iránt, büszke, felfuvalkodott és önző érzületű ember volt, továbbá rendkívül féltékeny és irigy volt másokra, főleg Isten szolgáira (Ga 5:19–21). Hazudozott, megtévesztéshez folyamodott (Esz 3:8), és gyáván meghunyászkodott, amikor a tervei füstbe mentek, és kimondták az ítéletet fölötte (Esz 7:6–8). A Róma 6:16-ban található alapelv szerint Hámán a tettei alapján Isten ellenségének, az Ördögnek volt a szolgája.