A Bibliában a házasságtörés rendszerint arra utal, hogy egy házasságban élő személy saját akaratából nemi kapcsolatot folytat egy más nembelivel, aki nem a házastársa, illetve arra, amikor a mózesi törvény idején egy férfi férjes vagy eljegyzett nővel létesített nemi kapcsolatot. A ’házasságtörést követ el’ jelentésű héber alapszó a ná·ʼafʹ, melynek görög megfelelője a moi·kheuʹó (Ez 16:32, Rbi8, lábj.; Mt 5:32, Rbi8, lábj.).

Némely primitív társadalomban a saját törzsön belül megengedett a szabad szerelem, viszont házasságtörésnek számít, ha a törzsi kötelékeken kívül él valaki szabados nemi életet. A házasságtörés történetéről a Funk & Wagnalls Standard Dictionary of Folklore, Mythology and Legend (1949, 1. köt. 15. o.) c. mű ezt írja: „A világon mindenütt dívik, és bár sok kultúrában elítélik, mindig is óriási népszerűségnek örvendett az összes kultúrában.” Az emlékművek tanúsága szerint az ókori Egyiptomban is igen elterjedt volt; egyiptomi volt Potifár felesége is, és ő azt akarta, hogy József vele háljon (1Mó 39:7, 10). Általánosságban véve a házasságtörés tiltott volt a múltban, és a jelenkorban is az, de csak ritkán szabnak ki érte büntetést.

Jehova törvénye elkülönítette Izraelt a környező nemzetektől, és a házasság meg a családi élet erkölcsi színvonalát sokkal magasabb szintre emelte azokénál. A tízparancsolat hetedik parancsolata nyíltan és félreérthetetlenül leszögezte: „Ne kövess el házasságtörést” (2Mó 20:14; 5Mó 5:18; Lk 18:20). Tilos volt házasságtöréssel – és a nemi erkölcstelenség más formáival – semmibe venni egy házasember „tulajdonjogát”. (Lásd: PARÁZNASÁG; SZAJHA, PROSTITUÁLT.)

A mózesi törvény idején súlyos büntetés járt a házasságtörésért, mindkét félnek halállal kellett lakolnia a vétkéért: „Ha rajtakapnak egy férfit, hogy olyan asszonnyal hál, akinek ura van, mindkettőjüknek meg kell halniuk”. Ez a törvény még az eljegyzett nőkre is vonatkozott, hiszen házasságtörőnek tekintették őket, ha nem azzal a férfival háltak, aki eljegyezte őket (5Mó 22:22–24). Ha egy férfi gyanította, hogy a felesége házasságtörést követett el, a feleséget próbának kellett alávetni (4Mó 5:11–31; lásd: COMB).

Bár a keresztények nincsenek a mózesi törvény alatt, nekik is tartózkodniuk kell a házasságtöréstől. „Mert a törvénygyűjtemény – »ne kövess el házasságtörést« . . . – ebben a szóban van összefoglalva: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.«” Ezen a téren nincs helye képmutatásnak (Ró 13:9; 2:22). Amikor Jézus bibliai alapelveket tanított, még magasabb erkölcsi normát állított fel a keresztényeknek. A házasságtörés fogalmát kibővítette azzal, hogy a házasságtörés nem korlátozódik arra, amikor egy férfi nemi kapcsolatot folytat a saját házastársán kívül valaki mással: „mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében.” Az ilyen férfiak szeme „telve [van] házasságtöréssel” (Mt 5:27, 28; 2Pt 2:14).

Jézus arra is rávilágított, hogy ha egy férj vagy feleség nem paráznaság (gör.: por·neiʹa) miatt folyamodik váláshoz, akkor az újra házasságot kötő fél házasságtörővé válik. Még az az egyedülálló férfi is vétkessé válik házasságtörésben, aki egy ilyen elvált asszonyt vesz feleségül (Mt 5:32; 19:9; Mk 10:11, 12; Lk 16:18; Ró 7:2, 3).

A házasságtörés valójában ’vétek Isten ellen’ (1Mó 39:9). Jehova meg fogja ítélni a házasságtörőket, és egyetlen olyan személy sem fogja „örökölni Isten királyságát”, aki megmarad ebben a bűnben (Ma 3:5; 1Ko 6:9, 10; Héb 13:4). Mennyire igazak a példabeszéd szavai: „Aki házasságtörést követ el egy nővel, annak nincs értelem a szívében; saját lelkét viszi pusztulásba, aki ilyet tesz” (Pl 6:32–35).

 Hogyan követhet el valaki házasságtörést szellemi értelemben?

Szellemi értelemben házasságtörőnek lehet nevezni azokat, akik szövetséges kapcsolatban vannak ugyan Jehovával, mégis hűtlenek hozzá. Ennélfogva a törvényszövetség idején létező test szerinti Izrael vétkes volt szellemi házasságtörésben, hiszen hamis vallásos gyakorlatokban vett részt, melyek közül néhány magában foglalt szeximádattal kapcsolatos rítusokat, illetve a hetedik parancsolat megszegését (Jr 3:8, 9; 5:7, 8; 9:2; 13:27; 23:10; Hó 7:4). Jézus ugyanilyen okok miatt nevezte a napjaiban élő zsidó nemzedéket házasságtörőnek (Mt 12:39; Mk 8:38). Ehhez hasonlóan, ha a Jehovának önátadott keresztények, akik az új szövetségben vannak, beszennyezik magukat a jelenlegi világrendszerrel, szellemi házasságtörést követnek el (Jk 4:4).