A Bibliának a nagyobb részét alkotja. Harminckilenc, Istentől ihletett könyvből áll. A legtöbb mai Bibliában a Mózes első könyvével kezdődik, és a Malakiás könyvével zárul.

Számos bibliafordítás szerint három részre lehet felosztani a Héber Iratokat: 1. történelmi (1Mózestől Eszter könyvéig, 17 könyv); 2. költői (Jób könyvétől az Énekek énekéig, 5 könyv); 3. prófétai (Ézsaiás könyvétől Malakiás könyvéig, 17 könyv). Ám ez a felosztás nagyvonalú, mivel a történelmi részben ugyancsak található költészet (1Mó 2:23; 4:23, 24; 9:25–27; 2Mó 15:1–19, 21; Bí 5.) és prófécia (1Mó 3:15; 22:15–18; 2Sá 7:11–16); ahogy a költői rész is tartalmaz történelmi feljegyzést (Jób 1:1–2:13; 42:7–17) meg próféciát (Zs 2:1–9; 110:1–7); és a próféciák között is van történelmi rész és költői kép (Ézs 7:1, 2; Jr 37:11–39:14; 40:7–43:7; Si 1:1–5:22).

Ezt a 39 könyvet másképp is lehet tagolni. A zsidók csak 24, illetve 22 kanonikus könyvre osztják fel ezeket a hagyományaik alapján, és a következőképpen tagolják őket: Az első főcsoport a Törvény (héb.: Tó·ráʹ), amelyet Pentateuchusnak is neveznek, és Mózes öt könyvét (1–5.) tartalmazza. (Lásd: MÓZES ÖT KÖNYVE.) Másodikként következik a Próféták (héb.: Neví·ʼímʹ), amelyet további részekre lehet osztani. Az egyik a „korábbi próféták”, amelybe a következő könyvek tartoznak: Józsué (6.), Bírák (7.), Sámuel (az első és második könyv egyben) (8.), Királyok (az első és második könyv egyben) (9.). A másik ilyen rész a „későbbi próféták”, amelyet még tovább lehet tagolni: „nagypróféták” és „kispróféták”. A „nagypróféták” közé tartozik: Ézsaiás (10.), Jeremiás (11.) és Ezékiel (12.). A „kispróféták” elnevezés egyetlen könyvet jelöl (13.), amely 12 próféta írását tartalmazza: Hóseás, Jóel, Ámós, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás és Malakiás. A harmadik főcsoport a Szent írások (Hagiografa, héb.: Kethú·vímʹ). Ennek első három könyve: Zsoltárok (14.), Példabeszédek (15.), Jób (16.). Ezeket követi az öt „megillot”, azaz öt tekercs, mégpedig: Énekek éneke (17.), Ruth (18.), Siralmak könyve (19.), Prédikátor (20.), Eszter (21.). Majd Dániel (22.), Ezsdrás és Nehémiás (egybefűzve) (23.) következik, végül pedig a Krónikák (az első és második könyv egyben) (24.). Ruth könyvét időnként a Bírák könyvéhez csatolják, a Siralmak könyvét pedig Jeremiás könyvéhez, tehát 22 könyvre osztják fel a Héber Iratokat, annyi részre, ahány betű van a héber ábécében. Napjainkban azonban általában nem ilyen a héber Bibliák felosztása.

Az ősi kánonjegyzékek közül nem mindegyik követte a fent említett beosztást, mivel akkoriban az egyes könyvek külön tekercseket alkottak. Példaképpen a Babilóniai Talmud (Baba Bathra 14b) a következőket jelenti ki: „Rabbijaink tanítása szerint a Próféták sorrendje a következő: Józsué, Bírák, Sámuel, Királyok, Jeremiás, Ezékiel, Ézsaiás és a 12 kispróféta” (M. Simon és I. Slotki ford.). Ez magyarázatot  ad arra, hogy sok héber kéziratban – amelyet Németországban és Franciaországban készítettek – miért előzi meg Ézsaiás könyvét Jeremiás könyve.

Kik írták? A Héber Iratok minden egyes könyvét zsidó férfiak írták és állították össze, annak a nemzetnek a tagjai, amelyre ’az Isten szent kijelentései bízattak’ (Ró 3:1, 2). A Szentírás keresztény kor előtt készült könyveinek a java részét héber nyelven írták meg, csak a következőket írták arámi nyelven: 1Mózes 31:47; Ezsdrás 4:8–6:18, 7:12–26; Jeremiás 10:11; Dániel 2:4b–7:28. Továbbá arámi szavak találhatók még Jób könyvében, néhány zsoltárban, az Énekek énekében, Jónás könyvében, Eszter könyvében, sőt Dániel könyvének héberül írt részében is. Ezékiel könyvén is érződik az arámi hatás.

A Biblia első öt könyvét Mózes írta és állította össze. Rajta kívül még legalább 31 férfi vett részt a Héber Iratok könyveinek megírásában és összeállításában, közéjük tartozott Józsué, Sámuel, Dávid, Salamon, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, Ezsdrás és Nehémiás. Ők az i. e. XVI. és V. század között éltek (ez kb. 1100 évet ölel fel), és volt közöttük például pásztor, másoló, kormányzó, király, próféta és pap.

Némelyik bibliaíró szemtanúja volt annak, amit lejegyzett. Mózes is írt arról, hogy ő maga mit élt át, amikor megjelent a fáraó előtt (2Mó 5:1–12:32). A bibliaírók ezenkívül szorgos kutatás során, korábbi feljegyzések alapján történelmi részleteket gyűjtöttek össze, így készültek a nemzetségtáblázatok is (1Kr 1–9.). Ám sok olyasmit is leírtak, amit az emberek nem tudhattak, csakis Isten segíthette őket ehhez. Ilyenek például a próféciák, és az is, amit az égben lévő angyali seregek összejöveteléről írtak. Ez, illetve a Héber Iratok tökéletes egysége annak ellenére, hogy sok író tollából származott, és hogy oly hosszú időn át írták, nem is beszélve arról, hogy az íróknak mennyire más volt a háttere, mind azt bizonyítják, hogy csakugyan „Istentől szóltak emberek, amint a szent szellem vezette őket” (2Pt 1:21).

A Héber Iratok kánonja: A mai Bibliákban nem a megírás sorrendjében következnek a Héber Iratok könyvei. Jóel, Ámós és Jónás úgy két évszázaddal korábban élt, mint Jeremiás, Ezékiel és Dániel. Ráadásul a könyvek címéből nem minden esetben tudhatjuk meg, hogy ki volt az írója. Jób könyvét például feltehetően Mózes írta, Ruth könyvét pedig Sámuel. Ha szeretnéd megtudni, hogy melyik könyvet mikor és ki írta, lásd a BIBLIA szócikkben „A bibliai könyvek táblázata a megírásuk sorrendjében” c. részt. És ha szeretnél többet megtudni a Héber Iratok könyveinek a tartalmáról, jelentőségéről, arról, hogy mi bizonyítja a hitelességüket stb., lásd az egyes könyvekről szóló cikkeket.

Jézus Krisztus földi szolgálatának az idejére már rögzítve volt, hogy mely könyvek tartoznak a Héber Iratok kánonjába. Ezt támasztják alá a Keresztény Görög Iratokban feljegyzett kijelentései is. Jézus például a következő szavaival utalt arra, hogy három fő részre osztható a Biblia: „ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban” (Lk 24:44). A tanítványai írtak, illetve beszéltek ’a Törvény és a Próféták nyilvános felolvasásáról’, az ’Írásokról’, ’Mózes törvényéről és a Prófétákról’ és ’a szent Írásokról’ (Cs 13:15; 18:24; 28:23; Ró 1:2; 2Ti 3:15; lásd: KÁNON).

Érdekes, hogy a Héber Iratok eredeti kánonjába nem kerültek apokrif iratok. I. e. az V. században, Ezsdrás és Malakiás idejében zárult le a Héber Iratok kánonja. Ettől kezdve gondosan ügyeltek arra, nehogy belekerüljön olyasmi, aminek megkérdőjelezhető az eredete. (Lásd: APOKRIF IRATOK.) A szóféreknek nevezett másolók, majd később az őket felváltó maszoréták aprólékos gonddal végezték a munkájukat.

A Héber Iratokat eredetileg magánhangzó, azaz pontozás nélkül írták, és fejezetekre, illetve versekre sem volt felosztva. I. sz. az első évezred második felében történt, hogy a maszoréták kifejlesztettek egy magánhangzót jelölő pontokból, illetve hangsúlyjelekből álló rendszert, ezzel segítve az olvasást és a kiejtést.

Hogyan őrizték meg és adták tovább? A zsidó szóférek (írnokok) ugyan kínos gonddal ügyeltek arra, nehogy hibát ejtsenek a másolásban, de belejavítottak a szövegbe, ahol a megítélésük szerint az eredeti szöveg tiszteletlennek tűnt Istenre, illetve a képviselőire nézve. A zsidó írnokok több mint 140 helyen úgy változtatták meg a tetragramot (Jehova nevének a mássalhangzóit), hogy „Legfőbb Úr” vagy „Isten” lett az olvasata. (Lásd az Rbi8 1562. és 1569. oldalán a függeléket.)

A Héber Iratok egyetlen eredeti szövege sem maradt fenn, de van kb. 6000 kézzel írt másolat, amelyekben a Héber Iratok egy része vagy akár az egésze megtalálható. A Nash-papirusz (amely Mózes 5. könyvének egy részét tartalmazza) és a holt-tengeri tekercsek közül sok időszámításunk előtt készült. Ezenkívül több nyelvre is lefordították a Héber Iratok egy részét vagy egészét. Az első fordítás a görög Septuaginta, amelynek az elkészítéséhez i. e. 280 körül fogtak hozzá. A latin Vulgatában, melyet  Jeromos készített, szintén benne van a Héber Iratok első fordításainak az egyike. A Héber Iratok a New World Translationben Rudolf Kittelnek a hetedik, nyolcadik és kilencedik kiadású Biblia Hebraicájára épül, amely a Leningrádi kódex B 19^A nyomtatott változata. Ez a Héber Iratok legelső teljes kézirata.

A bibliakritikusok sok erőt fektetnek abba, hogy rontsák a Héber Iratok hitelét, és hamisítványnak, illetve történelmi szempontból hiteltelen néphagyománynak titulálják. Egyebek mellett nagyító alá vettek bizonyos bibliai könyveket, hogy bizonyítsák, más-más ember írta őket, mintha egy ember képtelen lenne arra, hogy több stílusban is írjon. Ám ez az érvelés teljesen alaptalan, ugyanis például a költők tudnak prózai művet is írni, és a prózaírók is tudnak verset írni. A jogi szövegeket író ügyvéd könnyedén és gyorsan tud váltani, ha a saját élményeiről számol be. Gyenge lábakon áll az az érv is, hogy az úgynevezett „J” verseket, amelyekben a Jehova név van, nem ugyanaz az ember írta, mint az „E” verseket, amelyekben az „Isten” (héb.: ʼEló·hímʹ) szó található.

K. A. Kitchen, a Liverpooli Egyetem munkatársa szerint az ókori keleti történeti írások nem támasztják alá a dokumentumelmélet képviselőinek azt az elképzelését, hogy sok ember írt egy-egy olyan bibliai részt, amelyről az derül ki a Szentírásból, hogy csak egyetlen ember írta. Azt is kijelentette, hogy ha ezt az elképzelést más, Bibliához hasonló ókori írásra vetítenék ki, akkor az képtelen dolgokat szülne (Ancient Orient and Old Testament. 1968, 115. o.).

Jelentősége: Nem lehet kellőképpen hangsúlyozni a Héber Iratok jelentőségét. A benne lévő törvénygyűjtemény, történelmi háttér és próféciák nélkül aligha értenénk pontosan a Keresztény Görög Iratok nagy részét (Lk 24:27, 44). „Mert mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg. . .” „Ezek pedig mint példák történtek velük újra meg újra, és a mi figyelmeztetésünkre írattak meg, akikhez a világrendszerek vége elérkezett” (Ró 15:4; 1Ko 10:11). A keresztény bibliaírók ezért többször idéztek a Héber Iratokból és utaltak rá, amivel az abban megírtak nagy részét továbbfűzték, illetve a feljegyzett ígéretek közül sokat kiegészítettek. Az Új világ fordításban a Keresztény Görög Iratok 320-szor idéz a Héber Iratokból. A Westcott és Hort által összeállított lista alapján az idézetek és a hivatkozások száma összesen 890.

A Héber Iratok nélkül sok részletet nem tudnánk az ember eredetéről, a halál okáról, az Édenben elhangzott ígéretről, arról, hogy az asszony magva szét fogja zúzni a kígyó fejét. Nélküle keveset tudnánk Noé vízözönéről, a vér szentségéről, Istennek az Ábrahámmal kötött szövetségéről, annak a királyságnak a történelméről, mely az égi királyságra mutatott előre, és arról sem tudnánk sokat, hogy hogyan küzdött Jehova a népéért, amellyel szövetséget kötött.