Udvari tisztviselő, aki közhírré tette a király parancsait és rendeleteit. Ez a szó a Dániel 3:4-ben szerepel, ahol arról olvasunk, hogy egy hírnök kihirdeti a népeknek Nabukodonozor azon rendeletét, hogy imádják a király által készíttetett szobrot. (Lásd: Rbi8, lábj.) Amikor Belsazár király parancsára Dániel lett Babilon királyságának a harmadik embere, ezt „kihirdették” (Dá 5:29, Rbi8, lábj.). Az ókori görög játékokon egy hírnök jelentette be minden egyes versenyző nevét és országát, illetve a győztes nevét, országát és apja nevét.

A görög ké·rüszʹszó megfelelője a ’prédikál’ ige. Ezt a görög igét, amely számos írásszövegben előfordul a Keresztény Görög Iratokban, a ’kihirdet’ szóval is fordíthatják. A Máté 24:14-ben és a Márk 13:10-ben is ez a görög ige olvasható, ami azt mutatja, hogy az Isten Királyságáról szóló jó hír hirdetői voltaképpen hírnökök. (Lásd: Rbi8, lábj.; vö.: Mk 1:45; Je 5:2.)

A ké·rüszʹszó ige általánosságban azt jelenti, hogy ’hirdet’ (jó v. rossz hírt), és különbözik az eu·an·ge·liʹzo·mai szótól, amelynek a jelentése: ’jó hírt hirdet’. Noé, aki a vízözön előtti világban élt, ’az igazságosság prédikálója’, azaz hírnöke (kéʹrüx) volt, és figyelmeztette az akkor élőket (2Pt 2:5). Krisztus (miként egy hírnök) prédikált a börtönben levő szellemeknek, de nem a jó hírt hirdette nekik (1Pt 3:18, 19).