Egy könyv a Héber Iratokban, melyet ’Hóseás, Beéri fia’ írt (Hó 1:1). A könyv az író családi életét párhuzamba állítja azzal, hogy Isten milyen kapcsolatban van Izraellel (1–3.). Feltárja, hogy a lélektelenül végzett szertartás önmagában kevés ahhoz, hogy  valaki elnyerje Jehova helyeslését (6:6). Ezenkívül kiemeli Isten irgalmát és szerető-kedvességét (2:19; 11:1–4; 14:4).

Mikor és hol íródott? Hóseás akkor kezdte meg a szolgálatát, amikor Júda királya Uzziás volt (i. e. 829–778), Izrael királya pedig II. Jeroboám (i. e. kb. 844–804), tehát ez nem lehetett később, mint i. e. 804, hiszen feltehetően ekkor ért véget Jeroboám uralma (Hó 1:1). Hóseás még akkor is prófétaként szolgált, amikor Júdában Ezékiás volt a király, aki i. e. kb. 745-ben kezdett uralkodni. Tehát legalább 59 éven át szolgált, bár nyilván II. Jeroboám uralmának nem csak a legvégén, és Ezékiás uralmának nem csak a legelején volt próféta. Hóseás Szamária pusztulásáról prófétált (13:16), aminek a beteljesedéséről nyilván írt volna, ha a könyv írását még i. e. 740 után, azaz Szamária eleste után is folytatta volna. Így hát Hóseás a könyvét nyilván Szamária területén írhatta, és valamikor i. e. 745 és 740 között fejezhette be.

Milyen körülmények között íródott? Hóseás könyve inkább az északi tíztörzs-királysággal, azaz Izrael királyságával foglalkozik (ezt a legkiemelkedőbb törzséről Efraimnak is nevezték, ezért a könyv felváltva használja az Izrael és az Efraim nevet). Amikor Hóseás Jeroboám király idejében megkezdte a szolgálatát, Izrael anyagi jólétben élt. Ám a nép elvetette Isten ismeretét (Hó 4:6). Gonoszul cselekedtek, mert vért ontottak, loptak, paráznaságot és házasságtörést követtek el, ezenkívül Baált és borjúbálványokat imádtak (2:8, 13; 4:2, 13, 14; 10:5). Jeroboám király halálával megszűnt a jólét, és beköszöntött a rettegés időszaka, melyet nyugtalanság és politikai gyilkosságok jellemeztek (2Ki 14:29–15:30). A hűséges Hóseás ilyen körülmények között is prófétált. Majd i. e. 740-ben Asszíria legyőzte Szamáriát, és ezzel a tíztörzs-királyság megszűnt (2Ki 17:6).

Hóseás felesége és a gyermekek: Jehova azt parancsolta Hóseásnak, hogy vegyen magának „parázna feleséget, és paráznaság gyermekeit” (Hó 1:2). Ez nem azt jelentette, hogy a próféta egy erkölcstelen asszonyt, egy szajhát vett el, akinek már törvénytelen gyermekei voltak. Inkább arra utalt, hogy az asszony azután lesz házasságtörő, miután a próféta feleségül veszi. Hóseás feleségül vette Gómert, és az asszony „fiút szült neki”, akit Jezréelnek neveztek (1:3, 4). Gómer később világra hozott egy lányt, Lo-Ruhámát, majd egy fiút is, Lo-Ammit. Feltehetően mindkét gyermek házasságtörésből született, ugyanis a könyv nem hozza őket összefüggésbe a prófétával (1:6, 8, 9). A Lo-Ruháma név ( jel.: ’nem nyert irgalmat’) és a Lo-Ammi név ( jel.: ’nem az én népem’) azt jelzi, hogy Jehova elvetette az önfejű Izraelt. Az elsőszülött gyermeknek, Jezréelnek a neve viszont azt jelenti, hogy ’Isten magot fog vetni’, ami a helyreállításról szóló próféciában jót jelent a népre nézve (2:21–23).

A gyermekek megszületése után Gómer a szeretői kedvéért nyilván elhagyta Hóseást, de a könyv nem írja, hogy a próféta elvált volna tőle. A szeretői később minden bizonnyal elhagyták az asszonyt, aki elszegényedett, és rabszolga lett, ugyanis a Hóseás 3:1–3-ból az derül ki, hogy a prófétának meg kellett vásárolnia az asszonyt, akit aztán visszafogadott a feleségeként. Gómerrel való kapcsolata Jehovának az Izraellel való kapcsolatát szemléltette, hiszen Isten is kész volt visszafogadni vétkező népét, miután az megbánta jelképes házasságtörését (Hó 2:16, 19, 20; 3:1–5).

Néhány bibliatudós szerint Hóseás a házasságát csak látomásban, révületben, azaz álomban élte meg, tehát nem történt meg a valóságban. A próféta azonban nem mondta, és nem is utalt arra, hogy látomásról vagy álomról lett volna szó. Mások szerint a házassága csupán allegória vagy példázat. Ám a próféta ebben az esetben nem használ jelképes nyelvezetet. Ha Hóseás csakugyan házasságot kötött Gómerrel, és a próféta szó szerint visszafogadta az asszonyt, akkor ez még hatásosabban és érzékletesebben tudta prófétailag bemutatni azt, hogy mi történt Izrael történelme folyamán. Ez a történet beleillik a Biblia nyílt stílusába, és összhangban van azzal, hogy Jehova kiválasztotta magának Izraelt; hogy a nemzet jelképes értelemben házasságtörést követett el; és hogy Isten később visszafogadta, miután az megbánta a bűnét.

Stílusa: Hóseás tömör stílusban ír, és időnként hirtelen vált témát. A könyvben a próféta mély érzést sugalló, erőteljes szavakkal dorgálja, figyelmezteti, inti, sőt kérleli a népet, hogy bánja meg a bűnét. Ezenkívül remek szóképek találhatók benne (Hó 4:16; 5:13, 14; 6:3, 4; 7:4–8, 11, 12; 8:7; 9:10; 10:1, 7, 11–13; 11:3, 4; 13:3, 7, 8, 15; 14:5–7).

A kánon része: Hóseás könyve a magyar Bibliákban, valamint az ókori héber kéziratokban és a Septuaginta-fordítás kézirataiban is az első az úgynevezett kispróféták között. Jeromos leírása szerint a zsidók a szent könyveik egyik egységét Tizenkét próféta könyvének nevezték. Ez nyilván magában foglalta Hóseás könyvét is, mert így lesz meg a 12 kispróféta. Az i. sz. II. században élt Meliton készített egy  katalógust (akárcsak Órigenész és még mások is), amely tartalmazza ezeket a könyveket.

Összhangban van más bibliai könyvekkel: A könyvben megírtak összhangban vannak azokkal a gondolatokkal, amelyekről máshol ír a Biblia. (Pl. vö. a Hó 6:1-et az 5Mó 32:39-cel; a Hó 13:6-ot az 5Mó 8:11–14; 32:15, 18-cal.) Hóseás könyve olyan eseményekről tesz említést, amelyek a Szentírás más könyveiben is szerepelnek, például a Jákobbal történtekről (Hó 12:2–4, 12; 1Mó 25:26; 32:24–29; 29:18–28; 31:38–41); Izrael kivonulásáról Egyiptomból (Hó 2:15; 11:1; 12:13); a nemzet hűtlenségéről, amit azzal követett el, hogy a peóri Baálhoz szegődött (Hó 9:10; 4Mó 25.); valamint arról, hogy azt akarták, hogy az emberek közül legyen királyuk (Hó 13:10, 11; 1Sá 8:4, 5, 19–22).

Mennyit hivatkozik rá a Keresztény Görög Iratok? Jézus Krisztus kétszer is idézte a Hóseás 6:6-ot, amikor a következőket mondta: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” (Mt 9:13; 12:7). A Hóseás 10:8-ra utalt, amikor kihirdette Jeruzsálem ítéletét (Lk 23:30), de a Jelenések 6:16 is ezeket a kifejezéseket használta. Pál és Péter a Hóseás 1:10-re és a 2:23-ra utalt (Ró 9:25, 26; 1Pt 2:10). Pál a Hóseás 13:14-et idézte (LXX), amikor a feltámadásról szólva ezt kérdezte: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Ko 15:55; vö. még a Hó 14:2-t a Héb 13:15-tel).

Beteljesedett próféciák: A Hóseás 13:16-ban található, Szamária elestéről szóló prófétai szavak beteljesedtek. Hóseás arról is prófétált, hogy Izraelt elhagyják a szeretői, azaz a nemzetek (Hó 8:7–10). És bizony nem voltak a segítségére, amikor Asszíria i. e. 740-ben elpusztította Szamáriát, a lakosait pedig fogságba hurcolta (2Ki 17:3–6).

Hóseás előre megmondta, hogy Isten tüzet küld Júda városaiba (Hó 8:14). Ezékiás király uralkodásának a 14. évében Asszíria királya, Szanhérib „felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és elfoglalta azokat” (2Ki 18:13). Ám Hóseás azt is megjövendölte, hogy Jehova meg fogja menteni Júdát (Hó 1:7). Ez akkor történt, amikor Szanhérib ostrom alá vette Jeruzsálemet, de Jehova meghiúsította a király tervét, ugyanis az angyala egyetlen éjjel megölt 185 000 asszír katonát (2Ki 19:34, 35). De Jehova sokkal pusztítóbb „tüzet” küldött Júdára, amikor Nabukodonozor, Babilon királya i. e. 607-ben elpusztította Jeruzsálemet és Júda városait (2Kr 36:19; Jr 34:6, 7).

Mindenesetre a Hóseás könyvében található, helyreállításról szóló ihletett próféciákkal összhangban Júda és Izrael maradéka egybe lett gyűjtve, és i. e. 537-ben kijöttek Babilonból, a száműzetésük földjéről (Hó 1:10, 11; 2:14–23; 3:5; 11:8–11; 13:14; 14:1–8; Ezs 3:1–3). Pál a Hóseás 1:10; 2:23 szavaival Isten ki nem érdemelt  kedvességét emelte ki, amelyet ’az irgalmasság edényei’ iránt mutatott, és Péter is hivatkozott ezekre a szavakra. Abból, hogy az apostolok erről beszéltek, látszik, hogy ez a prófécia arra is utal, hogy Isten irgalmasan egybegyűjt egy jelképes maradékot (Ró 9:22–26; 1Pt 2:10).

Hóseás könyvében messiási próféciák is vannak. Máté a Hóseás 11:1 szavait („Egyiptomból hívtam ki a fiamat”) a gyermek Jézusra vonatkoztatta, akivel a szülei Egyiptomba költöztek, de később visszatértek vele Izraelbe (Mt 2:14, 15).

[Kiemelt rész az 1007. oldalon]

HÓSEÁS KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Próféciák, melyek főleg Izraelről szólnak (az északi királyságról, melyet Efraimnak is neveznek), és kiemelik Jehova rendkívüli irgalmát

Hóseás írta i. e. 745 után, nem sokkal azelőtt, hogy Asszíria száműzetésbe vitte Izrael lakosait

Hóseás családi élete Jehovának az Izraellel való kapcsolatát jelképezi (1:1–3:5)

Hóseásnak azt mondja Jehova, hogy vegyen feleségül egy nőt, aki aztán meg fogja csalni; ez Izrael Jehova iránti hűtlenségét jelképezi

A felesége, Gómer, egy fiút szül neki, Jezréelt. Ezután Gómer házasságtörést követ el, és nyilván így születik még két gyermeke: Lo-Ruháma ( jel.: ’nem nyert irgalmat’) és Lo-Ammi ( jel.: ’nem az én népem’); a gyermekek neve arra utal, hogy Jehova megvonja irgalmát Izraeltől, és elveti hűtlen népét

Izrael hűtlenné válik, és Baál-imádó lesz, ezért végrehajtják rajta Isten ítéletét; a nép ezután helyre lesz állítva, és újra áldásban lesz része, amivel teljesedik a Jezréel név jelentése: ’Isten magot fog vetni’

Jehova arra utasítja Hóseást, hogy fogadja vissza házasságtörő feleségét; ő ezt meg is teszi, de elvárja az asszonytól, hogy ne kövessen el paráznaságot; ez Izrael helyzetét jelképezi, míg vissza nem térhet Jehovához

Próféciák Izrael (és Júda) ellen, amiért hűtlenek Jehovához (4:1–13:16)

Nincs Izraelben Isten ismerete, hisz a nép lop, csal, gyilkol, házasságtörést követ el, bálványimádó és jelképes értelemben szajha; ezért számadással tartozik Istennek

Az izraeliták bálványimádóak, züllöttek, és ostoba módon egymással szemben álló hatalmakkal (Egyiptom és Asszíria) akarnak szövetséget kötni, ahelyett hogy Jehovában bíznának; ezért pusztulás vár a földjükre, a túlélőket pedig Asszíriába viszik

Kérés, hogy a nép térjen vissza Jehovához (14:1–9)

A nép arra kap buzdítást, hogy könyörögjön Jehova bocsánatáért, ajánlja fel ajkai fiatal bikáit, és többé ne a katonai szövetségekben vagy a csatalovakban bízzon

Ha visszatérnek Jehovához, annak az lesz az eredménye, hogy meggyógyítja őket, szeretni fogja őket szabad akaratából, és az áldását árasztja rájuk