(az eredeti nyelven a Hosája rövidített alakja):

1. Az Efraim törzséből való Nún fia; egyike annak a 12 személynek, akiket Mózes elküldött, hogy kémleljék ki az Ígéret földjét i. e. 1512-ben. Mózes azonban szívesebben hívta őt Józsuénak,  mely névnek a jelentése: ’Jehova megmentés’ (4Mó 13:8, 16). A Septuaginta alapján görögül ezt a nevet így írják: I·é·szuszʹ (Jézus). Mózes utódjaként általában a „Józsué” név rövidebb héber formájával utaltak rá (Jzs 1:1).

2. Efraim törzsének fejedelme Dávid uralma idején; Azaziás fia (1Kr 27:20, 22).

3. A Hósea név Jehova Hóseás nevű prófétája nevének a héber olvasata; ez a próféta az i. e. kilencedik és nyolcadik században élt, Uzziás, Jótám, Aház és Ezékiás júdai királyok idején (Hó 1:1; lásd: HÓSEÁS).

4. Izrael északi királyságának – amely i. e. 740-ben ért véget – az utolsó királya; Elah fia. Azt tette, ami rossz volt Jehova szemében, de nem ugyanolyan mértékben, mint az elődei (2Ki 17:1, 2). Hósea a leszármazása alapján nem tarthatott volna igényt a trónra, és nem is Isten kente fel őt különleges módon arra, hogy király legyen, hanem a Péka király elleni összeesküvéssel és Péka megölésével sikerült megkaparintania a trónt. A 2Királyok 15:30 elmondja, hogy Hósea megölte Pékát, és „uralkodni kezdett helyette Jótámnak. . . a huszadik évében”. Mivel Júda királya, Jótám mindössze 16 évig uralkodott (2Ki 15:32, 33; 2Kr 27:1, 8), a vers a Jótám trónra kerülésétől számított 20. évre utalhat, ami valójában Jótám utódja, Aház uralkodásának a negyedik éve. (Lásd: JÓTÁM 3.)

Úgy tűnik azonban, hogy Hóseát nem ismerték el teljes mértékben királynak Izrael fölött, csak valamivel később. A 2Királyok 17:1 kijelenti, hogy Aház 12. évében „lett [Hósea] király Szamáriában, és kilenc évig uralkodott Izrael felett”. Lehetséges tehát, hogy Hósea ekkortól tudott korlátlan uralmat gyakorolni Szamária felett. Alighanem ez idő tájt az asszírok támogatása is a segítségére volt, mivel III. Tiglát-Pilészernek, Asszíria királyának a beszámolóiban az olvasható, hogy ő ültette Hóseát a trónra. (Lásd a KRONOLÓGIA címszónál a „Kiemelkedő dátumok Júda és Izrael királyainak ideje alatt” c. táblázatot.)

III. Tiglát-Pilészer utódja, V. Salmanassár sarcfizetésre kötelezte Hóseát, de ő nem sokkal később követeket küldött Szóhoz, Egyiptom királyához, hogy segítséget kérjen tőle, majd ezt követően nem fizette a sarcot az asszíroknak. Amikor V. Salmanassár tudomást szerzett erről a titkos összeesküvésről, fogházba záratta Hóseát, és ostrom alá vette Szamáriát. A három évig tartó ostrom után, i. e. 740-ben a város elesett, a lakosait száműzetésbe vitték, és Izrael, vagyis a különvált tíztörzs-királyság megszűnt (2Ki 17:3–6).

5. A nép főinek egyike, akinek a leszármazottja, ha nem éppen ő maga, Nehémiás idejében elfogadta a léviták javaslatát, hogy készítsenek egy megbízható megállapodást (Ne 9:5, 38; 10:1, 14, 23).