Az ember kezének ujja, amely szembefordítható a többi ujjal. Az emberi kéz fogásra és számos finom művelet elvégzésére alkalmas, melyekre képtelen lenne a szembefordítható hüvelykujj nélkül. Az ókorban a foglyokat időnként úgy tették harcképtelenné, hogy levágták a hüvelykujjaikat meg a nagylábujjaikat (Bí 1:6, 7).

A hüvelykujj és a nagylábujj megnevezésére egyaránt a héber bóʹhen szó használatos; hogy melyik végtagról van szó az adott szövegben, azt a birtokosként hozzá kapcsolódó ’a keze’, illetve ’a lába’ kifejezés mutatja. A Szentírásban valahányszor említés történik a hüvelykujjra, ugyanabban a szövegrészben szerepel a nagylábujj is (2Mó 29:20; 3Mó 14:14, 17, 25, 28).

Áronnak és fiainak a papi beiktatásakor levágtak egy kost, majd Mózes tett a kos véréből Áron jobb fülcimpájára, jobb kezének hüvelykujjára és jobb lábának a nagyujjára. Azután ugyanezt tette Áron valamennyi fiával (3Mó 8:23, 24). Jelképes értelemben a jobb hüvelykujjra tett vér azt szemléltette, hogy képességeik legjavával kell ellátniuk a papi feladataikat.