(gör.: ke·raʹti·on):

A tékozló fiúról szóló szemléltetésben Jézus az éhező legényről azt mondja, hogy olyan hüvelytermésből szeretett volna enni, amellyel a disznókat etették (Lk 15:16). Ez a hüvelytermés a szentjánoskenyérfán (Ceratonia siliqua) nő, amely egy szép örökzöld növény, és Palesztina-szerte megtalálható, de a Földközi-tenger más vidékein is. A szentjánoskenyérfa elérheti a 9 m-es magasságot, és kicsi fényes levelei vannak, amelyek a kőrisfáéira emlékeztetnek. A fa termése fényes, bőrszerű, bordósbarna, és – összhangban a görög nevével (ke·raʹti·on, ’szarvacska’) – görbült szarv alakú. 15-25 cm hosszú és kb. 2,5 cm széles. Számos borsószerű magva van, amelyek édes, ragadós, ehető, húsos belső részbe vannak ágyazódva. A szentjánoskenyérfa hüvelytermését mind a mai napig sok helyen lovak, szarvasmarhák és disznók takarmányozására használják. Ezt a fát olykor beoltják, hogy olyan termést hozzon, amelyet az emberek is megehetnek.