(héb.: peʹresz):

Egy azok közül „a repdeső teremtmények” közül, amelyek a törvényszövetség alapján tisztátalannak számítottak, ennélfogva tilos volt a megevésük (3Mó 11:13; 5Mó 14:12). A madár héber neve (peʹresz) szó szerint azt jelenti, hogy ’a törő’. A Katolikus fordítás a peʹresz szót „szakállas keselyű”-nek fordítja, és ez egy olyan ragadozó madár, amely csontot tör. Mások szerint a héber elnevezés olyan madarat jelöl, amely ’széttépi a zsákmányát’, tehát nem feltétlenül egy csonttörő állatot.

 A halászsas (Pandion haliaëtus) vélhetően rokonságban áll a héjával, de vannak sajátságos megkülönböztető jegyei, például a lába, amely némileg hasonló a bagolyéhoz. A feje és a csőre hasonlít a héjáéhoz, a teste és a szárnya felül sötétbarna, a testalja pedig fehér barna keresztsávokkal. A testhossza kb. 65 cm és a szárnyfesztávolsága csaknem 1,8 m. A halászsas a világ minden részén megtalálható, élőhelye mindig a vizek környéke, és a vízfelszín közelében úszó halakkal táplálkozik. A madár könnyed siklórepüléssel száll a víz felett, elegánsan köröz és lebeg, amíg be nem célozza a zsákmányát. Majd villámgyorsan lecsap, és lábbal csapódik a vízbe, úgy, hogy néha elmerül. Lenyűgöző fizikai adottságai vannak az ilyenfajta zsákmányszerzéshez. A testalján lévő tömött tollazat vízbe csapódáskor részben felfogja az ütődést, az érdes felületű lábujjakból kiálló hosszú, görbült, rendkívül éles karmaival pedig képes erősen megmarkolni a csúszós prédát. A megfigyelők arról számolnak be, hogy a madár – miközben a part felé repül, hogy ott elfogyassza a zsákmányát – mindig úgy tartja a halat, hogy az fejjel előre nézzen, így csökken a légellenállás. A Sínai-félsziget d. részének partjain és szigetein meglehetősen sok halászsas él.

A héber (peʹresz) szó azonosítására vannak még feltételezések: a rétisas (Haliaëtus albicilla, nem keverendő össze a halászsassal) és a szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus), amely arról ismert, hogy a magasból kövekre ejti a csontokat vagy a szárazföldi teknősöket, hogy darabokra törje azokat.