Azokat a hangokat, amelyeket személyek adnak ki, például beszéd és éneklés közben, valamint azokat, melyeket állatok hallatnak, a Szentírás a héber qól, az arámi qal, illetve a görög phó·néʹ szóval nevezi meg (1Mó 3:8, 10; 21:17; Jób 4:10; Dá 4:31; Mt 2:18). A qól szó azonkívül, hogy ’hangot’ jelent, jelölhet még ’mennydörgést’, ’zúgást’, ’lármázást’, ’hírt’ és így tovább (1Mó 45:16; 2Mó 9:28; 32:17; Zs 93:4). Ehhez hasonlóan a phó·néʹ szó jelenthet például ’kiáltást’, ’beszédhangot’, ’trombita hangját’, valamint ’hangot’ (Cs 19:34; 1Ko 14:10, 11; Héb 12:26; Je 8:13).

Szellemszemélyek: Pál apostol említést tett az ’emberek és az angyalok nyelveiről’, és ezzel rávilágított arra, hogy a szellemszemélyeknek van nyelvük és tudnak beszélni (1Ko 13:1). Angyalok, sőt maga Jehova Isten is szólt olyan hangokon és nyelveken, melyeket hallottak és megértettek az emberek. De nem kell azt feltételeznünk, hogy a szellemszemélyek ilyen módon kommunikálnak egymással az égben, ugyanis az emberi fül számára hallható és érthető hangok hullámainak a továbbításához olyan légkörre van szükség, mint amilyen a földünket veszi körül.

Ezért amikor Isten, illetve angyalok beszéltek az emberek számára hallható hangon, ezt oly módon tették, hogy a beszédüket hanghullámokká alakították át. Hasonlóképpen az emberek úgy láthattak angyalokat, hogy az angyalok vagy materializálódtak, vagy egy képet jelenítettek meg az emberek elméjében. Napjainkban még a tudósok is képesek arra, hogy egy ember hangjának a hullámait elektromos impulzusokká alakítsák, melyeket utána egy vevőkészülékbe lehet közvetíteni. Ez a készülék vissza tudja alakítani az elektromos impulzusokat hangokká, melyek nagyon hasonlítanak az egyén hangjára.

Hallotta-e valaha is ember Isten hangját?

A Biblia három olyan alkalmat említ, amikor Jehova az emberek számára hallható módon szólt: 1. Jézus keresztelkedésekor (i. sz. 29-ben), amikor Jehova kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek.” Jézus is, és Keresztelő János is egyértelműen hallották ezt a hangot (Mt 3:17; Mk 1:11; Lk 3:22). 2. Jézus elváltozásakor (i. sz. 32-ben), amikor jelen volt három apostola, Péter, Jakab és János, és amikor jóformán ugyanazok a szavak hangzottak el (Mt 17:5; Mk 9:7; Lk 9:35). 3. I. sz. 33-ban, nem sokkal Jézus utolsó pászkája előtt, amikor Jézus azt kérte Istentől, hogy dicsőítse meg a nevét. Ekkor hang hallatszott az égből: „Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.” A sokaság azt hitte, hogy mennydörgött, vagy hogy egy angyal szólt Jézushoz (Jn 12:28, 29).

Ezen alkalmakkor maga Jehova Isten szólt, méghozzá úgy, hogy a szolgái megértették. Az utolsóként említett alkalomkor a sokaság bizonyára valamilyen kivehetetlen hangot hallott, hiszen voltak, akik szerint a hang mennydörgés volt. Kétségtelen, hogy Jehova szólt mindhárom esetben, mivel Jézus, akivel kapcsolatban elhangzottak a kijelentések, nem más, mint Isten Fia, és minden más teremtménynél közelebbi kapcsolatban van az Atyával (Mt 11:27).

I. sz. 31 pászkája táján Jézus egy csoport nem hívő zsidóhoz szólva ezt mondta: „Maga az Atya is, aki küldött engem, tanúskodott rólam. Sem a hangját nem hallottátok soha, sem az alakját nem láttátok; és a szava sincs meg bennetek maradandóan, mert éppen annak, akit elküldött, nem hisztek” (Jn 5:37, 38). Ez a nem hívő tömeg sohasem hallotta Isten hangját, és nem engedelmeskedett a szavának, illetve nem vette figyelembe azokat a nyilvánvaló bizonyítékokat, melyeket Isten Jézus tettei által mutatott be. Ennélfogva alighanem csak Jézus és Keresztelő János hallották Jehova hangját, ugyanis a két másik eset, amikor Jehova szólt, ekkor még nem történt meg.

Amikor a Biblia Jehova ’hangjáról’ ír, olykor arra utal – például abban a szófordulatban, hogy „Istennek, a Mindenhatónak a hangja” –, hogy Isten parancsa hatalommal bír (Ez 10:5).

Az angyalok hangja: Más alkalmakkor, amikor Isten ’mondott’ valamit, angyalokat használt a szószólóiként, például, amikor Mózessel  beszélt a Hóreb-hegyen, és amikor a hegy lábától nem messze egybegyűlt Izraellel beszélt (2Mó 34:4–7; 20:1–17; Ga 3:19). Az angyalok nem mindig öltöttek látható alakot, akkor sem, amikor a hang a rengő és füstölgő hegyből hallatszott (2Mó 20:18, 19; 5Mó 4:11, 12; Héb 12:18, 19). Máskor láthatóvá váltak (Dá 8:1, 15, 16; Je 14:15–18), sokszor pedig emberi alakot öltöttek, hogy átadják az embereknek a szóbeli üzeneteket (1Mó 18:1–3, 20; 19:1; Jzs 5:13–15).

Mit jelent hallani Isten hangját? Isten hangját hallani nem jelenti azt szükségszerűen, hogy szó szerinti hangot hallunk. Gyakran azt jelenti, hogy valaki megérti és engedelmesen hallgat arra, amit Isten leíratott a Szavában, és amit közölt az őt képviselő földi szolgái által (1Jn 2:3, 4). Ebben az értelemben a „hang” nem más, mint ’minden olyan kijelentés, amely Jehova szájából származik’, a parancsai, melyeket vagy maga Isten közölt szóban egy-egy személlyel, vagy angyalok és emberek által közölt, illetve ihletett írásokon keresztül (Zs 103:20; Mt 4:4; lásd: ENGEDELMESSÉG).

Mit jelent hallani Jézus hangját? Jézus Krisztus azt mondta magáról, hogy ő „a jó pásztor”, és a juhok „figyelnek a hangjára . . . követik őt, mert ismerik a hangját. . . .nem ismerik az idegenek hangját” (Jn 10:2–5, 11). Krisztus ’juhai’ „ismerik” a hangját, vagyis felismerik és elismerik, hogy Krisztus mondásai, melyek a Bibliában olvashatók, mind igazak. Nem hajlandók elfogadni „az idegenek”, azaz a hamis pásztorok tanítását. „Figyelnek” a hangjára abban az értelemben, hogy engedelmeskednek a Szentírásban található parancsainak (Jn 15:10, 15). Mivel Krisztus Jézus Istennek a legfőbb képviselője, aki mindig figyel Jehova hangjára, és úgy szól, ahogyan Jehova utasítja, ezért az, aki Krisztust követi, egységben lesz Jehovával (Jn 5:19; 1Jn 2:6).

A feltámasztott Jézus Krisztus hangja: Miután Krisztus feltámadt, és felment az égbe, megjelent a tárzuszi Saulnak (a későbbi Pál apostolnak), és olyan hangon szólt hozzá, melyet Saul megértett, de a vele lévő férfiak nem (Cs 9:1–9; 22:6–11; 26:12–18). A Cselekedetek 9:7 szerint a Saullal lévő férfiak hallottak „egy hangot”. Itt a görög phó·nészʹ szó szerepel (a phó·néʹ szónak a birtokos esete), és a ’hangnak a hallását’ jelenti. Ez azt jelentheti, hogy a férfiak mindössze a hangot hallották szólni, de nem értették a hallottakat. Amikor Pál később elmesélte ezt az élményét, azt mondta, hogy a férfiak ’nem hallották a beszélőnek a hangját’ (Cs 22:9). Ebben az írásszövegben a tárgyesetben lévő phó·nénʹ szó szerepel. Ez tehát arra utalhat, hogy bár a fülükkel észleltek valamilyen hangot, de ezt a hangot nem úgy fogták fel, mint ami különálló szavakból áll, ellentétben Saullal, akihez Krisztus szólt.

Pál apostol ezt írta a tesszalonikai gyülekezetnek Isten felkent szentjeinek az egybegyűjtéséről: „maga az Úr [Jézus Krisztus] le fog szállni az égből parancsszóval, arkangyal hangjával és Isten trombitájával” (1Te 4:16). Az „arkangyal” szó jelentése: ’főangyal’ vagy ’legfőbb angyal’. Pálnak az a kifejezése, hogy „arkangyal hangjával” nyilván arra hívja fel a figyelmet, hogy Jézus parancsszava hatalommal bír. Jézus a földön létekor feltárta, milyen hatalmat kapott Istentől: „Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. És hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson, mivel Emberfia ő. . . .eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (Jn 5:26–29).

Az emberi hang: Az emberi hang és nyelv Isten ajándéka. Ezért az embernek a hangjával Istent kell dicsőítenie, például úgy, hogy beszél „Isten nagyszerű dolgairól”, épít másokat azáltal, hogy átadja nekik Isten Szavának az igazságát, vagy dicsérő-, illetve hálaénekeket zeng (Cs 2:11; Zs 42:4; 47:1; 98:5; Ef 5:19; Kol 3:16).

Isten hallja a szolgái hangját: Akik szellemmel és igazsággal szolgálják Istent, segítségül hívhatják őt, tudva azt, hogy ő meghallja a hangjukat, függetlenül attól, hogy milyen nyelven szólnak hozzá. Ezenkívül még ha némán vagy hangtalanul kérlelik is Istent, ő, aki ismeri az emberek szívét, „meghallja” őket, vagyis figyelmet fordít rájuk (Zs 66:19; 86:6; 116:1; 1Sá 1:13; Ne 2:4). Isten meghallja az elnyomottak segélykiáltását, emellett hallja azoknak a hangját és ismeri azoknak a szándékait, akik ellene szegülnek, és gonoszt forralnak a szolgái ellen (1Mó 21:17; Zs 55:18, 19; 69:33; 94:9–11; Jr 23:25).

Élettelen alkotások: Isten számos alkotása közül sok nem hallat hangot. Ennek ellenére a héber qól szó (hang) szerepel abban a beszámolóban is, melyben arról olvasunk, hogy ezek a néma alkotások tanúskodnak a Teremtőjük fenségéről (Zs 19:1–4). A Biblia azt írja – megszemélyesítéssel élve –, hogy a bölcsesség a köztereken „hallatja hangját”, mivel elérhető mindazoknak, akik keresik, és Isten mindenkinek hirdetteti, tehát nincs mentségük azoknak, akik nem figyelnek (Pl 1:20–30).

Jelképes értelem: A jövendölés szerint amikor a babilóniaiak megtámadják Jeruzsálemet,  a benne lakók gyötrődésének a hangja olyan lesz, mint amilyen a beteg asszonyé; ’Sion leányának hangja’ olyan lesz, mint amilyen az először szülő nőé (Jr 4:31). Az ellenség annyira lealacsonyítja Jeruzsálemet, hogy olyan lesz, mintha a város a porból, azaz megalázott helyzetéből szólna, és hangja olyan halk lesz, mint a szellemidézőé (Ézs 29:4). Jeremiás próféta által Isten azt is megjövendölte, hogy a babilóniaiak legyőzik Egyiptomot, rárontanak, mint a favágók, hogy levágják. Egyiptom a földön fog heverni, csúnyán megalázva, halkan sírva és nyögve; „hangja” olyan halk lesz, mint a hátráló kígyó sziszegése (Jr 46:22).