(héb. eredetű;  jel.: ’Megiddó hegye’):

A Szentírás együtt említi ezt az elnevezést ’a mindenható Isten nagy napjának háborújával’. Konkrétan arra az állapotra vagy helyzetre utal, amikor egybegyűjtetnek ’az egész lakott föld királyai’, hogy szembeszegüljenek Jehovával és a Királyságával, melynek élén Jézus Krisztus áll. Több bibliafordításban ez a kifejezés ilyen formában olvasható: „Armageddon” (Je 16:14, 16; Kár., Káldi, Kecsk., ÚEF). A héber Har-Magedon név egyszerűen annyit jelent, hogy ’Megiddó hegye’.

Megiddó hegye a jelek szerint sem az Ígéret földjén, sem annak határain kívül nem létezett a látomás lejegyzőjének, János apostolnak a napjaiban, és azt megelőzően sem. Ezért nyilvánvaló, hogy az, amit a Har-Magedon kifejezés jelent, olyan eseményekhez kötődik, melyek Megiddóval, egy ókori várossal kapcsolatosak.

Megiddó a Kármel-hegytől néhány km-re DK-re feküdt. A városból szemmel lehetett tartani az Eszdraelon-síkságot (Jezréel völgyét), és Megiddó felügyelete alatt állt több fő é–d. és k–ny. kereskedelmi, illetve hadi útvonal. Józsué ezt a kánaáni várost hódította meg legelőször (Jzs 12:7, 8, 21). E hely közelében történt, hogy Jábin serege, melyet Sisera vezetett, vereséget szenvedett. Jehova természeti erőket vetett be, hogy győzelemre segítse az izraeliták seregét, melynek élén Bárák állt. A beszámolóban ez olvasható: „Bárák lement a Tábor-hegyről, mögötte a tízezer emberrel. Jehova pedig összezavarta Siserát, annak összes harci szekerét és az egész tábort kard élével Bárák előtt. Sisera végül leszállt a szekérből, és gyalog menekült. Bárák egészen a nemzetek Harósetéig üldözte a harci szekereket és a tábort, és Siserának egész táborát kardélre hányták. Egy sem maradt meg közülük” (Bí 4:14–16).

A győzelem után Bárák és Debóra prófétanő dalra fakadtak. Énekük egy részlete így hangzott: „Királyok jöttek, harcoltak; akkor harcoltak Kánaán királyai Taánakban Megiddó vizeinél. Semennyi ezüstöt sem zsákmányoltak. Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen. Kison patakja elmosta őket, a hajdankor patakja, Kison patakja. Ó, én lelkem, lementél letiporni az erőseket! Akkor kapáltak a lovak patáikkal, mert ménjei csak vágtattak és vágtattak” (Bí 5:19–22).

Megiddónál halt meg Júda egyik királya, Aházia, miután Jéhu utasítására halálos sebet ejtettek rajta (2Ki 9:27). Júda egy másik királyát, Jósiást is itt ölték meg, amikor hadba szállt Nékó fáraó ellen (2Ki 23:29, 30). A történelmi feljegyzések szerint más nemzetek is vívtak csatát Megiddó környékén, mivel a város fontos szerepet töltött be stratégiailag. „Zsidók, nem zsidók, szaracénok, keresztesek, egyiptomiak, perzsák, drúzok, törökök és arabok mind letáboroztak az Eszdraelon-síkságon” (M. R. Vincent: Word Studies in the New Testament. 1957, II. köt. 542. o.).

A Jelenések könyve arról ír, hogy a föld királyainak az egyesített hadai egybegyűjtetnek „arra a helyre [a gör. toʹposz szó egyik alakja], melyet héberül Har-Magedonnak neveznek” (Je 16:16). A Bibliában a toʹposz szó jelölhet betű szerinti helyet (Mt 14:13, 15, 35); „lehetőséget” (Cs 25:16); illetve jelképes helyet, állapotot vagy helyzetet (Je 12:6, 14). A szövegkörnyezet alapján a Jelenések könyvében ez utóbbi jelentésről van szó, vagyis egy olyan jelképes helyről, ahová felvonul a föld egyesített hadereje.

 ’A mindenható Isten nagy napjának háborúja’, melyet Har-Magedonnál vívnak, nem egy múltbeli eseményre utal, hanem – ahogyan a Jelenések könyve írja – egy olyan eseményre, mely János szemszögéből nézve a jövőben következik be. A királyok annak eredményeként gyűjtetnek egybe Har-Magedonnál, hogy kiöntetik a hatodik a közül a hét csésze közül, mely csészékben az ’utolsó’ csapások vannak, és e csapások által bevégeztetik az Isten haragja (Je 15:1; 16:1, 12). Ezenkívül a Har-Magedonnál vívott háború szorosan összefügg Krisztus jelenlétével, ami abból is látható, hogy a Jelenések könyvének a 16. fejezetében a 14. és a 16. versek között az a figyelmeztetés olvasható, hogy Jézus eljön mint tolvaj.

A szövegkörnyezet kiemeli, hogy ez a háború világméretű lesz. A leírás Jehova ellenségeit ’az egész lakott föld királyainak’ nevezi, akik „démonoktól ihletett kijelentések” hatására gyűjtetnek egybe (Je 16:14).

János így folytatja a beszámolót: „És láttam, hogy a vadállat, a föld királyai és a seregeik egybegyűltek, hogy háborút viseljenek a lovon ülő ellen és az ő serege ellen” (Je 19:19). Ez a fejezet azonosítja az égi seregek vezetőjét, aki egy fehér lovon ül, és akit a Szentírás „Hűnek és Igaznak”, valamint ’az Isten Szavának’ nevez (Je 19:11–13). Tehát Jézus Krisztus, a Szó az, aki Isten égi seregeit vezeti (Jn 1:1; Je 3:14). Egy másik részlet is alátámasztja ezt. E szerint a földi haderők „harcra kelnek a Bárány [Jézus Krisztus (Jn 1:29)] ellen, de a Bárány legyőzi őket, mivel uraknak Ura és királyoknak Királya ő; és vele együtt azok is, akik elhívottak, választottak és hűségesek” (Je 17:13, 14).

A Jelenések könyvének 19. fejezetében szereplő látomásból kiderül, hogy ebben a háborúban csakis az égi seregek vesznek majd részt Jézus Krisztusnak, ’az Isten Szavának’ az oldalán, ezért elmondható, hogy Jehova földön élő keresztény szolgái közül senki sem fog belefolyni a küzdelembe. Ez összhangban van Jézus Krisztusnak azzal a kijelentésével, mely a Máté 26:52-ben olvasható, miszerint a tanítványainak nem szabad fegyvereket használniuk. (Vö.: 2Mó 14:13, 14; 2Kr 20:15, 17, 22, 23; Zs 2:4–9.) Az ég közepén repülő madarak lakmároznak majd a levágottak húsából (Je 19:11–21).

A Szentírásból tehát az látható, hogy Har-Magedon nem olyan háború lesz, melyet pusztán emberek vívnak egymással, hanem olyan, amelyben Isten láthatatlan seregei is részt vesznek. Ez az esemény mindenképpen be fog következni, méghozzá akkor, amikor Jehova Isten – aki „a saját akarata szerint cselekszik az egek seregével és a föld lakóival” – jónak látja (Dá 4:35; lásd még: Mt 24:36).