A levegő nedvességének, a talajról felszálló párának és a növények által elpárologtatott vízgőznek a lecsapódásával létrejövő apró vízcseppek tömege. A „harmat”-nak fordított héber tal szó „lágy esőt” is jelent (Pl 3:20). A harmat ezüstfehér, jeges képződménnyé, zúzmarává alakul, amikor az alsóbb légréteg hőmérséklete 0 °C-ra hűl le. Jehovától vannak a harmatcseppek, és azt olvashatjuk róla, hogy úgy szórja a zúzmarát, „mintha csak hamu lenne” (Zs 147:16; Jób 38:28).

Akkor alakul ki harmat, amikor a vízgőzzel telített éjszakai levegő lehűl, és a hidegebb tárgyakkal érintkező vízgőz vízcseppek formájában lecsapódik. Akkor is kialakul, amikor a talajról felszálló meleg pára hűlő levegővel találkozik. A Biblia feltárja, hogy a föld történelmének hajnalán, mielőtt eső esett a földre, „pára [„gőz”, Kám.] szállt fel a földről, és megöntözte a föld egész színét” (1Mó 2:6, lásd még: Káldi, 1865, lábj.). Akkor is harmat képződik, ha a növények nedvességet párologtatnak el. Egy növény a gyökere által felszívott vizet addig szállítja felfelé, amíg a levélcsúcsok hőmérséklete és a gyökér hőmérséklete ki nem egyenlítődik. Néhány fa nagy mennyiségű harmatot termel ily módon, és éjszaka gyakran lehet hallani a harmat csepegését. Úgy tűnik, a reggeli harmat nagy része így keletkezik. Jób a következőket mondta: „Gyökerem a vizeknek nyitva van, és harmat éjszakázik majd ágamon” (Jób 29:19).

Izraelben április közepétől október közepéig rendszerint kevés eső esik, ha egyáltalán esik. Harmat viszont képződik, és megöntözi a növényzetet ezekben a hónapokban. D. Baly a The Geography of the Bible c. könyvében (1974, 45. o.) ezt írja: „Az izraeliták megértették, hogy mennyire értékes a harmat. . ., hiszen az megduzzasztja a szőlőszemeket a nyári szárazság idején.” Ézsaiás beszél „a szüreti forróságban” megjelenő harmatról (Ézs 18:4, 5). Később aztán megérkezett az „őszi”, vagyis a „korai” eső (Jóe 2:23; Jk 5:7). Bizonyos területeken olyan sok harmat képződik éjszaka, hogy a fák és más növények jóval több nedvességhez jutnak annál, mint amennyit napközben elpárologtatnak. Tehát nagyon is valószínű, hogy az éjszaka keletkező harmat a magyarázat arra, hogy miért olyan bőséges a termés azon a területen, ahol egyébként szárazság és éhínség uralkodna.

Hogy milyen fontos szerepe van a harmatnak, az abból a felfedezésből is jól látható, hogy a  hőségtől elhervadt növények gyorsabban kivirultak, amikor éjszaka lecsapódott a pára a leveleiken, mint amikor megöntözték őket. Olyan sok nedvességet szívtak magukba, hogy másnap öntözés nélkül is szépek voltak. Előfordult, hogy ugyanakkora tömegű harmatot, azaz vizet szívtak magukba, és adtak le később a gyökerükön keresztül a talajba tárolás végett, mint amekkora tömege magának a növénynek volt.

Izrael 40 éves pusztai vándorlása idején az Istentől kapott manna rendszeresen leszállt a földre a harmattal, és még azután is ott maradt, hogy a harmat fölszállt (2Mó 16:13–18; 4Mó 11:9). Mielőtt Gedeon harcba indult a midiániták ellen, az Istentől jövő támogatás bizonyítékaként két olyan jelet is kapott, amelynél szerepe volt a harmatnak. Először kitett éjszakára egy fürt gyapjat a szérűre, és csak a gyapjú lett harmatos, a föld száraz maradt. A második próba során ennek az ellenkezője történt. Az nem derül ki, hogy mindez az eső nélküli évszakban történt-e, amikor számítani lehetett a harmatra (Bí 6:36–7:1).

Jelképes értelem: A Szentírás összekapcsolja a harmatot az áldással, a termékenységgel és a bőséggel (1Mó 27:28; 5Mó 33:13, 28; Za 8:12). A Jehovához való visszatérés áldást eredményez, ahogy maga Isten is mondta: „Olyan leszek Izraelnek, mint a harmat” (Hó 14:1, 5). Mikeás által pedig megjövendölte, hogy „Jákob maradéka. . . olyan lesz a sok nép között, mint a Jehovától jövő harmat, mint bőséges zápor a növényzeten”. E jövendölés szerint a szellemi Jákob (Izrael) maradéka Istentől jövő áldás lesz az embereknek (Mi 5:7).

Ezzel szemben a harmat hiánya vagy visszatartása kegyvesztett állapotra utal (1Mó 27:39; Ag 1:10). Aháb király és Illés napjaiban éhínség sújtotta Izraelt, amikor Isten visszatartotta a harmatot és az esőt (1Ki 17:1; Lk 4:25).

A nap heve gyorsan eloszlatta a reggeli felhőket, és felszárította a harmatot Izraelben. Éppen ilyen gyorsan elillant Efraimnak (Izraelnek) és Júdának még az a kevéske szerető-kedvessége is, ami volt (Hó 6:4). A jövendölés szerint Efraim (Izrael) lakosait száműzetésbe hurcolják, mert helytelenül cselekszenek, és olyanok lesznek, „mint a harmat, mely korán eltűnik” (Hó 13:1–3, 16).

A harmatcseppek csendesen és nagy számban képződnek. Amikor Húsai azt mondta Absolonnak, hogy „ellepjük [Dávidot], mint ahogy a harmat ellepi a földet”, valószínűleg arra gondolt, hogy titokban támadjanak, illetve, hogy olyan sokan lesznek, mint a nagy számban képződött harmatcseppek (2Sá 17:12). Jehova Királyának a seregéről azt olvashatjuk, hogy ’ifjainak serege, mint a harmatcseppek’, ami valószínűleg a sereg nagyságára utal (Zs 110:3).

A harmat ezenkívül lágyan hullik, és frissítő hatása van. Ez a leírás ráillik Mózes búcsúénekére, melynek prófétai jelentése van (5Mó 32:2). A király jóakaratát a Biblia a növényzetet beborító, frissítő harmathoz hasonlítja (Pl 19:12). Az Isten népe körében uralkodó szeretetteljes egység olyan frissítő, „mint a Hermon harmatja, mely leszáll Sion hegyeire”. A Hermon-hegy erdő borította és örökösen hófödte csúcsain felszállt az éjszakai pára, és ezt az É-ról jövő hideg légáramlatok – melyek átsuhantak a Hermon-hegyen – akár olyan messzire is elvihették, hogy a sok-sok km-re D-re lévő Sion hegyein csapódott le (Zs 133:1–3; KÉP: 1. köt. 332. o.).