A dombnál magasabb, terjedelmesebb kiemelkedés. A domb és a hegy közötti különbség viszonylagos. Alacsony dombvidéken egy hegy talán csak kb. 100 m-rel emelkedik ki a környezetéből, míg hegyvidéken a kisebb hegycsúcsokat is domboknak nevezhetik, még akkor is, ha sokkal magasabbak egy-egy önálló hegynél, amilyen például az 562 m magas Tábor-hegy (Bí 4:6).

A héber har szó utalhat önálló hegyre, ilyen például a Sínai-hegy, a Gerizim-hegy, az Ebál-hegy, a Gilboa-hegy és a Sion-hegy (2Mó 19:11; 5Mó 11:29; 1Sá 31:8; Ézs 4:5). Emellett utalhat hegységre, példa erre az Ararát (1Mó 8:4); magasan fekvő területre, ilyen például Efraim hegyvidéke (Jzs 17:15), Naftali hegyvidéke (Jzs 20:7) és Gileád hegyvidéke (5Mó 3:12); valamint az ókori amoriták és ammoniták által lakott vidékre (5Mó 1:7, 20; 2:37). Az arámi túr szó (Dá 2:35) ’hegyet’ jelent, akárcsak a görög oʹrosz szó. (Lásd az egyes hegyeket név szerint.)

 Palesztina hegyei: Palesztina összességében igencsak hegyvidékes terület, ennek ellenére nincs sok magas hegycsúcsa. A Jordántól Ny-ra, Júda hegyei találhatók D-en, például a Mórija hegye, a Sion hegye és az Olajfák hegye (2Kr 3:1; Zs 48:2; Mk 13:3). Ennek a hegyvonulatnak a középső része ÉK felé egészen a Gilboa-hegyig nyúlik (1Sá 31:1), és magában foglalja Efraim és Szamária hegyeit, köztük a történelmi jelentőségű Gerizim-hegyet és Ebál-hegyet (Jzs 19:50; 5Mó 11:29). É-ÉNy felé a Kármel-hegység belenyúlik a Földközi-tengerbe (Jr 46:18).

Jezréel (Eszdraelon) völgye elválasztja a fő hegyvonulatot egy északabbra fekvő másodlagos vonulattól, amelybe beletartozik a Tábor-hegy (Bí 4:6) és a Libanoni-hegység tengerpart mentén húzódó lánca (Bí 3:3; 1Ki 5:6).

Az Afrikai-árokrendszertől K-re találhatók Edom és Moáb fennsíkjai (2Kr 20:10), ezenkívül a Holt-tenger k. oldalán tornyosuló sziklák – itt volt a Nébó-hegy is, ahonnan Mózes letekintett az Ígéret földjére –, valamint a Jordán völgyétől K-re húzódó fennsík, amelynek az átlagmagassága kb. 600 m (5Mó 3:10; 34:1–3; Jzs 13:8, 9; 20:8). Ez a hegyvidék folytatódik É felé, amíg el nem éri az Antilibanon hegyláncot, ahol Palesztina legmagasabb hegycsúcsa, a fenséges látványt nyújtó Hermon-hegy található (Én 4:8).

A hegyek jelentősége: A hegyek befolyásolják az éghajlatot és az esőzést, ezenkívül összegyűjtik a vizet, majd folyókba vezetik, illetve felszín alatti vízgyűjtőkbe, amelyek a hegyek aljában húzódó völgyek forrásait táplálják (5Mó 8:7). A hegyek oldalain voltak fák (2Kr 2:16, 18), szőlőskertek meg mindenféle növények (Zs 72:16; Pl 27:25; Ézs 7:23–25; Jr 31:5). A cséplést a hegyek magasabb részein végezték (Ézs 17:13). A hegyek természetes védelmet nyújtottak a betolakodó seregekkel szemben (Zs 125:2), veszély idején menedékül és raktárhelyül szolgáltak (1Mó 19:17, 30; Bí 6:2; Mt 24:16; vö.: Je 6:15), emellett az állatoknak rejtekhelyet nyújtottak (Zs 50:10, 11; 104:18; Ézs 18:6). Városokat is építettek a hegyekre (Mt 5:14). A bányászatnak köszönhetően hasznos érceket termeltek ki a hegyekből (5Mó 8:9), kőfejtéssel pedig értékes építőanyagot (1Ki 5:15–17).

Minden hegy Jehováé: Minden hegy Jehova Istené, mivel ő a hegyek Formálója (Zs 95:4; Ám 4:13). Ám a ’Jehova hegye’, illetve az ’Isten hegye’ kifejezések sokszor kifejezetten azokra a hegyekre utalnak, amelyeken Jehova megjelent. Példa erre a Sínai-hegy, más néven a Hóreb (2Mó 3:1; 4Mó 10:33), és az a hegy, amelyen Jehova szentélye áll (Zs 24:3).

Jelképes és prófétai értelem: A „hegy” szó olykor a hegyek felszínén lévő talajt, növényzetet, köztük a fákat jelöli. (Vö.: Zs 83:14.) A zsoltáríró ezt írta Jehováról: „megérinti a hegyeket, és füstölögnek” (Zs 104:32; 144:5, 6). Ez talán arra utal, hogy a villámlás lángba boríthatja a hegyek erdőit, és a hegyek füstölögnek. Alighanem egy heves vihar következményeiről ír a Biblia, amikor arról olvasunk, hogy a hegyek „megolvadtak”, illetve „szétfolytak” (Bí 5:5; Zs 97:5). Nagy esőzések után tajtékzó hegyi patakok jönnek létre, amelyek elmossák, mondhatni, megolvasztják a talajt. Ehhez hasonlóan a Szentírás azt jövendölte, hogy Jehovának a nemzetek elleni haragja következtében olyan sokan vágatnak le, hogy a hegyek megolvadnak a megöltek vérétől, azaz a vér elmossa a talajt (Ézs 34:1–3). A „hegyek édes bortól csepegnek” kifejezés azt jelenti, hogy a hegyoldalakon lévő szőlők bőségesen teremnek (Jóe 3:18; Ám 9:13).

Amikor Jehova megjelent a Sínai-hegyen, azt olyan természeti jelenségek kísérték, mint a villámlás, a füst és a tűz. Emellett a hegy remegett (2Mó 19:16–18; 20:18; 5Mó 9:15). Vélhetően erre és más természeti jelenségekre vezethetők vissza bizonyos jelképes kifejezések, amelyek a Biblia egyéb beszámolóiban olvashatóak. (Vö.: Ézs 64:1–3.) Az a szókép, hogy „a hegyek szökdeltek, mint a kosok”, nyilván arra utal vissza, amikor a Sínai-hegy remegett (Zs 114:4, 6). Az a kijelentés, hogy „lángba borítja a hegyek alapjait”, talán vulkanikus tevékenységre mutat (5Mó 32:22), „a hegyek alapjai megrendültek” szókép pedig arra, hogy a hegyek megrázkódtak, feltehetően földrengés miatt (Zs 18:7).

Kormányzatokat jelképeznek: A jelképes bibliai szóhasználatban a hegyek királyságokat, illetve uralmon lévő kormányzatokat jelölhetnek (Dá 2:35, 44, 45; vö.: Ézs 41:15; Je 17:9–11, 18). Babilon a hódításai során országokat rombolt le, ezért nevezi a Szentírás „romboló hegy”-nek (Jr 51:24, 25). Egy zsoltár, amely arról szól, hogyan lép fel Jehova a hadakozó emberekkel szemben, ekképpen mutatja be Istent: „Fénybe öltöztél, fenségesebb vagy a zsákmány hegyeinél” (Zs 76:4). ’A zsákmány hegyei’ agresszívan támadó királyságokat jelképezhetnek. (Vö.: Ná 2:11–13.) Dávid ezt írta Jehováról: „jóakaratodból áll erősen az én hegyem”. Ezzel valószínűleg arra utalt, hogy Jehova magasztalta fel Dávid királyságát és ő szilárdította meg (Zs 30:7; vö.: 2Sá 5:12). Az a tény, hogy a hegyek királyságokat jelölhetnek, segít megérteni, miről olvasunk a Jelenések 8:8-ban: „olyasmit vetettek a tengerbe,  mint egy tűzzel égő, nagy hegy.” Mivel ez az „olyasmi” egy égő hegyhez hasonlít, ez azt sugallja, hogy egy fajta uralomról van szó, méghozzá olyanról, amely pusztító, mint a tűz.

Dániel próféciája rámutat, hogy Isten Királysága, miután szétzúzza azokat a királyságokat, melyeket a szobor különböző részei jelképeznek, egy nagy hegyként betölti az egész földet (Dá 2:34, 35, 44, 45). Ez azt jelenti, hogy a Királyság kiterjeszti az áldásokkal teli uralmát az egész földre. A zsoltáríró ezt jelentette ki: „Hozzanak a hegyek békét a népnek, a dombok is, igazságosság által” (Zs 72:3). Ezzel a zsoltárral összhangban azok az áldások, amelyek Isten hegyéhez kötődnek – például az a lakoma, amelyet Jehova szerez minden népnek –, itt a földön valósulnak meg (Ézs 25:6; lásd még: Ézs 11:9; 65:25).

Szerepük az imádatban: A Sion-hegy szent hegy lett, amikor Dávid bevitte a szent szövetségládát abba a sátorba, amelyet azon a hegyen állíttatott (2Sá 6:12, 17). Mivel a szövetségláda Jehova jelenlétéhez kötődött, Dávid pedig alighanem Istentől jövő útmutatás alapján járt el (5Mó 12:5), ez azt jelentette, hogy Jehova a Sion-hegyet választotta lakhelyéül. Erről a választásról Dávid ezt írta: „Básán hegyvidéke Isten hegye [vagyis Isten teremtette], Básán hegyvidéke a csúcsok hegye. Miért nézitek irigyen, ó, ti csúcsokkal tűzdelt hegyek a hegyet, melyet Isten megkívánt, hogy lakóhelye legyen? Igen, Jehova lakozik ott mindörökké . . . Jehova eljött a Sínai-hegyről [ahol először jelent meg Izrael egész nemzetének] a szent helyre” (Zs 68:15–17). Básán hegyvidéke feltehetően a Haurán-hegységgel (Dzsebel-ed-Drúzzal) azonos, és vélhetően erre a hegységre vonatkoznak az „Isten hegye” és „a csúcsok hegye” megnevezések. Jóllehet a Haurán-hegység jóval magasabb a Sion-hegynél, Jehova mégis a kevésbé szembetűnő helyet választotta lakhelyéül.

Miután megépült a templom a Mórija hegyén, a „Sion” szó magában foglalta a templom területét is, és így Sion Isten szent hegye maradt (Ézs 8:18; 18:7; 24:23; Jóe 3:17). Jehova temploma Jeruzsálemben volt, ezért magát a várost is Isten ’szent hegyének’ nevezték (Ézs 66:20; Dá 9:16, 20). A zsoltáríró az alábbi szavaival talán arra utal, hogy miközben imádkozik, Jeruzsálem hegyei felé néz: „Szemeimet a hegyekre emelem. Honnan jön az én segítségem? Segítségem Jehovától jön” (Zs 121:1, 2; vö.: Zs 3:4; 1Ki 8:30, 44, 45; Dá 6:10).

Az Ézsaiás 2:2, 3-ban és a Mikeás 4:1, 2-ben olvasható prófécia arra az időre mutat, amikor „szilárdan áll. . . Jehova házának hegye a hegyek teteje fölött, és magasabbra emeltetik a domboknál”, és sok nemzetből özönlenek oda. Mivel az ókorban a hegyeken és a dombokon gyakoroltak bálványimádatot, és emeltek szentélyeket a hamis isteneknek, ezért az, hogy „Jehova házának hegye” magasabbra emeltetik a hegyeknél és a domboknál, arra utal, mennyire kiemelkedő lesz az igaz imádat (5Mó 12:2; Jr 3:6; Ez 18:6, 11, 15; Hó 4:13).

Az egyik beteljesedésként i. sz. 29 és 70 között, a zsidó rendszer napjainak a befejező részében Jehova imádata a pogány nemzetek felmagasztalt hamis istenei fölé kerekedett. A Király, Jézus Krisztus ’előretört’, hogy felmagasztalja az igaz imádatot, és elsőként Izrael nemzetének egy maradéka követte őt, majd minden nemzetből való emberek (Ézs 2:2; Mi 2:13; Cs 10:34, 35). Egy nagyobb beteljesedésként e világrendszer napjainak a befejező részében Jehova imádata az egekig felmagasztaltatik. A Király, Jézus Krisztus a tiszta imádathoz vezeti a szellemi Izrael maradékának a tagjait, őket pedig egy minden nemzetből való nagy sokaság követi (Je 7:9).

Mint akadályok: Időnként a hegyek akadályokat jelképeznek. Például a Biblia hegyekhez hasonlítja egyrészt azokat az akadályokat, amelyekkel Izrael akkor nézett szembe, amikor visszatért a babiloni száműzetésből, másrészt azokat a későbbi akadályokat, amelyek gátolták a templom újjáépítésének az előrehaladását (Ézs 40:1–4; Za 4:7). A hit képes elmozdítani az ilyen hegyhez hasonló akadályokat, sőt – ha Isten is úgy akarja – a szó szerinti hegyeket is (Mt 17:20; 21:21; Mk 11:23; 1Ko 13:2).

Szilárdságot, állandóságot és fenségességet jelképeznek: A hegyeket szilárdnak és állandónak tartják (Ézs 54:10; Ha 3:6; vö.: Zs 46:2). Ennélfogva amikor a zsoltáríró azt írta Jehova igazságosságáról, hogy olyan, mint „Isten hegyei” (Zs 36:6), arra gondolhatott, hogy Jehova igazságossága megingathatatlan. Vagy, mivel a hegyek fenségesek, talán arra utalt, hogy Isten igazságossága jóval felülmúlja az emberekét. (Vö.: Ézs 55:8, 9.) Amikor a Jelenések 16:20 arról ír, hogy kiöntik Isten haragjának a hetedik csészéjét, kijelenti, hogy „a hegyeket nem találták”. Ez azt sugallja, hogy még azok a dolgok sem kerülhetik el, hogy utolérje őket Isten haragja, amelyek olyan fenségesek, mint a hegyek. (Vö.: Jr 4:23–26.)

Örvendeznek, és dicsérik Jehovát: Ha Jehova kiárasztja a kegyét népére, az jótékony hatással van a földre. A megművelt és gondozott hegyoldalak többé nem keltenek elhanyagolt  látványt, mintha keseregnének, amiért pusztává tették őket, illetve amiért csapás érte őket. Így hát jelképes értelemben a hegyek ’örömmel kiáltanak’, s a szépségük és a termékenységük dicséri Jehovát (Zs 98:8; 148:7–9; vö.: Ézs 44:23; 49:13; 55:12, 13; Ez 36:1–12).