Feltehetően a Heródes-dinasztia zsidó hívei vagy támogatói. Ez az uralkodócsalád Rómától kapta a hatalmát. Jézus Krisztus földi szolgálata idején Heródes Antipasz állt a dinasztia élén.

A világi történelem nem említi a Heródes-pártiakat, és a Szentírás is csak elvétve utal rájuk (Mt 22:16; Mk 3:6; 12:13). Határozott kifogások emelhetők az ellen a nézet ellen, hogy a Heródes-pártiak Heródes szolgaszemélyzetét alkották volna, vagyis hogy a katonái, illetve az udvari tisztviselői lettek volna, ahogy ezt némelyek gondolják.

A Heródes-pártiak politikailag középen álltak; az egyik oldalról a farizeusok és a zsidó zelóták voltak az ellenfeleik, akik egy Rómától teljesen független zsidó királyságot akartak, a másik oldalról pedig azok, akik amellett kardoskodtak, hogy a Római Birodalom teljesen kebelezze be Júdeát. A judaizmusban szabadgondolkodónak és mérsékeltnek számító szadduceusok némelyike valószínűleg a heródesi irányzatot követte. Erre abból következtethetünk, amit Jézus a kovászról mondott Máté és Márk beszámolója szerint. A Máté 16:6 így idézi Jézus szavait: „óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!” A Márk 8:15-ben pedig ezt olvassuk: „óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!” A ’kovász’ szó megismétlésével Jézus kiemelte, hogy a két csoport romlott tanításai különböznek egymástól. Az utóbbi írásszövegben „Heródes” helyett a „Heródes-pártiak” kifejezés található meg néhány kéziratban, mégpedig az I. sz. Chester Beatty-papiruszon (P⁴⁵), a Codex Washingtonianus I.-ben és a Codex Koridethiben (IDB. 2. köt. 594. o.; Sir Frederic Kenyon: Our Bible and the Ancient Manuscripts. 1958, 215–216. o.).

Egyvalami biztos: bár a Heródes-pártiak és a farizeusok politikai és a judaizmust érintő nézeteikben nyíltan szemben álltak egymással, Jézus ádáz üldözésében teljesen egységesek voltak. Ez a két szemben álló csoport legalább két ízben tárgyalást folytatott arról, hogy mi lenne a legjobb módja annak, hogy megszabaduljanak közös ellenfelüktől. Az első eset, melyről a Szentírás beszámol, röviddel i. sz. 31 pászkája után, Jézus nagyszabású galileai szolgálata során történt. Amikor a farizeusok látták, hogy Jézus meggyógyít egy elszáradt kezű embert  sabbaton, „kimentek, és azonnal tanácskozni kezdtek Jézus ellen a Heródes-pártiakkal, hogy elpusztítsák” (Mk 3:1–6; Mt 12:9–14).

A második alkalom, melyről feljegyzés készült, közel két évvel később volt, mindössze három nappal Jézus kivégzése előtt, amikor a farizeusok tanítványai és a Heródes-pártiak összefogtak, hogy próbára tegyék Jézust az adózás kérdésében. Ezeket az embereket titkon felbérelték, hogy „igazságosnak tettetve magukat megfogják őt beszédében, és így átadhassák a kormányzatnak és a kormányzó hatalmának” (Lk 20:20). Mielőtt feltették volna az adóval kapcsolatos kérdésüket, hízelegtek Jézusnak, hogy elaltassák az éberségét. Jézus azonban átlátott a szitán, tudta, hogy gonoszak a szándékaik, ezért nekik szegezte a kérdést: „Miért tesztek próbára, képmutatók?” Az adófizetésre vonatkozó válaszára aztán végképp nem tudtak mit mondani (Mt 22:15–22; Lk 20:21–26).