(odaszentelt dolog; tilalom alá vetett dolog):

A Hermont a Palesztina közelében emelkedő legmagasabb heggyel azonosítják, amelyet az arabok Dzsebel-es-Sejknek (jel. feltehetően: ’az aggastyán hegye’) vagy Dzsebel-et-Taldzsnak ( jel.: ’a hó hegye’) neveznek. Ezek a nevek nyilván abból erednek, hogy jóformán egész évben hó fedi a Hermon-hegyet. Hófödte csúcsa talán egy ősz hajú idős emberre emlékeztet. Az ókorban a szidóniak ezt a hegyet „Szirjonnak” nevezték, az amoriták pedig „Szenirnek” (5Mó 3:8, 9). Ez utóbbi névvel a jelek szerint az Antilibanon hegylánc egy részére is utaltak (1Kr 5:23). A Hermon-hegy egy másik neve volt még a ’Szion-hegy’ (nem Sion-hegy) (5Mó 4:47, 48). A zsoltáríró a Hermonról és a Táborról úgy beszél, mintha Jehova nevében ujjonganának (Zs 89:12).

A Hermon-hegy az Antilibanon hegylánc d. részét alkotja. A tengerszint feletti magassága 2814 m, és kb. 30 km hosszú é–d. irányban. Több csúcsa is van, és ezeket egy fennsík köti össze (Zs 42:6). A Hermon-hegy mészkőből tevődik össze, bár imitt-amott bazalt is látható a k. és a ny. oldalán. A teteje teljesen kopár, csak alacsony cserjék találhatók rajta helyenként. Lejjebb azonban jegenyefenyők, gyümölcsfák és bokrok nőnek. Az alacsonyabb ny. és d. lankáin szőlőskertek vannak.

Derűs időben gyönyörű kilátás nyílik a Hermon-hegy tetejéről, és remekül belátni Palesztina nagy részét. Nyugat felé látni lehet a Libanoni-hegységet, Tírusz síkságát és a Földközi-tengert;  DNy felé a Kármel-hegyet; D felé a Jordán völgyét a Hula-medencével és a Galileai-tengerrel; K felé pedig Damaszkusz síkságát.

A Hermon-hegy hófödte csúcsa miatt lecsapódik az éjjeli pára, aminek köszönhetően sok harmat képződik. Egy XIX. századi természetkutató, H. B. Tristram a következőket jegyzi meg: „Ennél bőségesebb harmatot még nem láttunk. Mindent átitatott, vajmi kevés védelmet nyújtottak a sátraink” (The Land of Israel. London, 1866, 608–609. o.). A növények a hosszú, csapadékmentes évszakban a Hermon üdítő harmatának köszönhetően maradnak életben (Zs 133:3; lásd: HARMAT). A Jordán vize elsősorban a Hermon-hegyről leérkező olvadó hóból származik.

A Hermon-hegyen az ókorban vadállatok tanyáztak, például oroszlán és leopárd (Én 4:8). De még napjainkban is láttak errefelé rókát, farkast, leopárdot és szíriai barna medvét.

A Hermon-hegy lett az Ígéret földjének az é. határa (Jzs 12:1; 13:2, 5, 8, 11). A hegy lábánál élő hivvitákat Józsué legyőzte (Jzs 11:1–3, 8, 16, 17). Lehetséges, hogy Jézus Krisztus elváltozása ezen a hegyen történt (Mt 17:1; Mk 9:2; Lk 9:28; 2Pt 1:18), ugyanis nem sokkal előtte a közeli Cezárea Filippi környékén volt (Mk 8:27; lásd: BAÁL-HERMON; ELVÁLTOZÁS).