A héber hig·gá·jónʹ kifejezés transzliterált, vagyis betű szerint átírt formája; a szótárszerkesztők véleménye szerint zenei utasítást jelölő szakszó (Zs 9:16). Attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben szerepelt az eredeti héber szövegben, többféleképpen adták vissza: ’elmélkedés’, ’gondolat’, ’zeneszó’, ’ének és muzsika’, ’zengő zene’ v. ’zengedezés’ (Zs 19:14; 92:3; Si 3:62; IMIT, Káldi, Kár., Kat., ÚV). Lehet, hogy a Zsoltárok 9:16-ban a higgajon szó melankolikus, mély hangszínű hárfazene közjátékára, vagy pedig egy ünnepélyes, elmélkedést elősegítő szünetre utal.