Homlokon viselt szíj.

Bár az izraelitáknak meg lett mondva, hogy ’kössék Isten törvényét jelként a kezükre’, és legyen az ’homlokkötőül a szemeik fölött’, nyilvánvalóan nem arra utaltak ezek a szavak, hogy az írásszövegeket szó szerint kellett volna viselniük (5Mó 6:6–8; 11:18). Való igaz, azt az utasítást kapták, hogy szó szerint hordjanak rojtot a ruhájukon, hogy ezáltal emlékezzenek meg Isten parancsolatairól (4Mó 15:38–40). Ám az arra vonatkozó bizonyíték, hogy jelképesen értendő a ’jel’ és ’homlokkötő’, Istennek az izraelitákhoz szóló utasításaiból látszik, melyeket a megszabadításukról való megemlékezéssel kapcsolatban adott nekik. Ez a megemlékezés arra is szolgált, hogy ’jelként legyen a kezükön, és emlékeztetőül a szemeik fölött’, valamint ’homlokkötőül a szemeik fölött’ (2Mó 13:9, 14–16).

Milyen értelemben kellett az izraelitáknak homlokkötőül viselniük Isten törvényét a szemeik fölött?

Úgy tűnik, Jehova azt értette ezen, hogy a Törvényt éppolyan egyértelműen kell szem előtt tartaniuk, és éppolyan gondosan kell odafigyelniük arra, mintha egy táblára lenne írva a szemük fölött, és mintha egy jel lenne a kezükön, hogy bármerre néznek is, és bármit tesznek is, ne tudják figyelmen kívül hagyni az előttük lévő Törvényt. Ám a zsidók valamivel a Babilonból való visszatérésük után egy emberi hagyományokon alapuló, formális vallást alakítottak ki (Mt 15:3, 9), amelynek keretében ezt a törvényt szó szerint alkalmazták. Erre pergamencsíkokat használtak, melyre a Szentírásból négy részlet volt felírva, nevezetesen a 2Mózes 13:1–10, 11–16; 5Mózes 6:4–9; 11:13–21. Ha ekkor még nem is, de később ezt a pergament feltekerték, és kis borjúbőr tokokba tették, ezt pedig a homlokra és a bal karra erősítették. Zsidó fiúk és férfiak a reggeli imádság alatt viselték, kivéve az ünnepnapokat és a sabbatot.

Jézus Krisztus elítélte az írástudók és farizeusok képmutatását, akik csak azért, hogy elkápráztassanak másokat az igazságosságukkal, megszélesítették az írásszövegeket tartalmazó tokokat, melyeket oltalmazó eszközként viseltek (Mt 23:2, 5). A görög phü·la·ktéʹri·on szó, azaz imaszíj (phülaktérion), amely ezekre az írásszövegeket tartalmazó tokokra vonatkozik, elsődlegesen ezt jelenti: ’őrhely, erőd vagy oltalom’. Ezeket tehát oltalmazó eszközökként, amulettekként, vagyis talizmánokként viselték.

A Biblia tanácsa szerint azonban nem a szép vagy kenetteljes külső megjelenést kell óvni, hanem a szívet (Mt 23:27, 28; Pl 4:23). Hangsúlyozza, hogy az ember abból fog nagy hasznot meríteni, ha a gyakorlati bölcsességet és a gondolkodóképességet óvja, és értelmet szerez, nem pedig akkor, ha leírt szentírási szövegeket visel magán (Pl 3:21, 22; 4:7–9).