A héber ʽó·lámʹ szó egy meghatározatlan vagy bizonytalan hosszúságú idő gondolatát hordozza magában. Gesenius szótárszerkesztő úgy definiálja, hogy „ismeretlen időtartam, azaz behatárolatlan és hosszú, melynek az eleje vagy a vége nem ismert vagy nem meghatározott” (Hebräisches und chaldäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. 5. kiad. Lipcse, 1857, 2. rész, 99. o.). Ennek fényében az „időtlen időktől fogva” (Zs 25:6), „időtlen időkig való” (Ha 3:6), „ősidőktől fogva” (1Mó 6:4), „régen”, „régi” (Jzs 24:2; Pl 22:28; 23:10) és a „maradandó” (Pr 12:5) kifejezések helyesen közvetítik az eredeti szó értelmét.

Az ʽó·lámʹ szó időnként egy örökkévaló dologgal vagy személlyel van összekapcsolva (1Ki 2:45, Rbi8, lábj.). Ézsaiás próféta ezt írta: „Jehova, a föld végső határainak Teremtője, időtlen időkig Isten” (Ézs 40:28). Jehova „időtlen időktől fogva időtlen időkig” létezik (Zs 90:2). Mivel Jehova halhatatlan, vagyis soha nem hal meg, örökké Isten lesz (Ha 1:12; 1Ti 1:17). Ám a héber ʽó·lámʹ szó önmagában még nem jelenti azt, hogy valami „örökké” tart. Gyakran olyan dolgokra utal, melyeknek van végük, de mivel a végük az adott pillanatban még nincsen meghatározva, elmondható róluk, hogy „időtlen időkig” tartanak. Például az „időtlen időkig való” törvényszövetség véget ért Jézus halálával és az új szövetség megkötésével (2Mó 31:16, 17; Ró 10:4; Ga 5:18; Kol 2:16, 17; Héb 9:15). Az „időtlen időkig való” ároni papság szintén véget ért (2Mó 40:15; Héb 7:11–24; 10:1).

Egy másik héber szó, az ʽadh egy korlátlan jövőbeli időszakra, az örökkévalóságra utal (1Kr 28:9; Zs 19:9; Ézs 9:6; 45:17; Ha 3:6). Előfordul – mint ahogy a Zsoltárok 45:6-ban is –, hogy az ʽó·lámʹ és az ʽadh szavak együtt szerepelnek; úgy lehet visszaadni őket, hogy „időtlen időkig, igen, mindörökké” (ÚV). A földdel kapcsolatban a zsoltáríró kijelentette: „Megingathatatlan lesz az időtlen időkig, igen, mindörökké” (Zs 104:5).

A héber neʹcach szó is utalhat az örökkévalóságra. Úgy is fordítják, hogy „örökre”, „mindörökre” (Jób 4:20; 14:20), „minduntalan” (Ézs 57:16) és „mindvégig” (Zs 9:18). Néha a neʹcach és az ʽó·lámʹ szavak párhuzamosan szerepelnek (Zs 49:8, 9), vagy a neʹcach és az ʽadh kifejezések együtt fordulnak elő (Ám 1:11). A Zsoltárok 9:5, 6-ban mind a három szó megtalálható: „Megdorgáltál nemzeteket. . . Eltörölted nevüket időtlen időkre [leʽó·lámʹ], igen, mindörökre [wá·ʽedhʹ]. Ellenségeid romokban hevernek, örökre [lá·neʹcach] végük van”.

A Keresztény Görög Iratokban az ai·ónʹ szó jelenthet egy meghatározatlan, bizonytalan hosszúságú időtartamot, egy távoli – de nem végtelen – időszakot. Például a Lukács 1:70-ben és a Cselekedetek 3:21-ben az ai·ónʹ szót úgy is lehet fordítani, hogy „régtől fogva”, „a régi időkben” (ÚV), „ősidők óta”, „réges-rég” (Kat.). Sokszor azonban a szövegkörnyezetből arra lehet következtetni, hogy az ai·ónʹ szó azért utal egy meghatározatlan időszakra, mert az adott időszak végtelen (Lk 1:55; Jn 6:50, 51; 12:34; 1Jn 2:17). Ehhez hasonlóan az ai·óʹni·osz melléknév is (mely az ai·ónʹ szóból van képezve) a szövegkörnyezet fényében jelentheti azt is, hogy „hosszú-hosszú idők” (Ró 16:25; 2Ti 1:9; Tit 1:2), és azt is, hogy „örök” (Mt 18:8; 19:16, 29). Egy másik görög melléknév, az a·iʹdi·osz konkrétan azt jelenti, hogy „örök” vagy „örökkévaló” (Ró 1:20; Júd 6; ÚV, ÚRB; az ai·ónʹ-ról bővebben lásd: KOR; VILÁGRENDSZER).