Az Ézsaiás 19:3 a héber ʼit·tímʹ szóval utal az egyiptomi ’igézőkre’. A héber cheʹver szó (melyet ’igézésnek’ fordítanak) alatt olyan mágikus betanult szöveg értendő, melyet egy fajta igézésként mondanak, énekelnek vagy írnak le azért, hogy ’megbűvöljenek’ valakit (Zs 58:5; Ézs 47:9, 12). A ’díszes varázskagylók’, amilyenek Sion lányai birtokában voltak, és amelyeket alighanem viseltek is, kétségkívül amulettek voltak. Az ezekre utaló héber lechá·símʹ a ’suttog; megigéz’ alapjelentésű szóból ered (Ézs 3:20; vö.: 2Sá 12:19; Zs 58:5). Ezek a spiritiszta szokások azok közé az ’utálatosságok’ közé tartoztak, amelyeknek gyakorlását Jehova megtiltotta a népének (5Mó 18:9–11). Az ókori babilóniaiak, egyiptomiak és más népek arról voltak híresek, hogy bíznak az igézésben és a varázslatokban (Ézs 19:3; 47:9, 12).

Kígyóbűvölés: Az úgynevezett kígyóbűvölés is a spiritizmus egyik formája lehet, és az ókori kígyókultusz maradványa. A kígyóbűvölő állítólag megigézi a kígyót – mely gyakran egy csuklyás kobra –, és úgy látszik, mintha az  állatot megbabonázná a zene. A dallamot általában fuvolával vagy síppal játsszák. A Zsoltárok 58:4, 5 utal a kobra fülére, és azt sejteti, hogy a kobra képes odafigyelni a kígyóbűvölő hangjára is, és a zenére is. Azt gondolhatná valaki, hogy pusztán ügyes fogásról van szó, és a kígyó be van idomítva, miként más állatokat, például madarakat szoktak betanítani. Úgy vélhetik, hogy a kígyót egy kosárba teszik, lágy muzsikát játszanak neki, és hirtelen rádobják a kosár fedelét, ha menekülni próbálna, míg a kígyó meg nem tanulja, hogy engedelmesen egyenesedjen fel a zenére, de ne próbáljon menekülni. Bár lehet, hogy egyes esetekben ez a helyzet, gyakran nyilvánvaló, hogy spiritiszta erők játszanak közre a kígyóbűvölésnél.

Az, hogy a Biblia is említést tesz róla, bizonyítja, hogy nagyon régen alakult ki ez a spiritiszta szokás (Zs 58:4, 5; Pr 10:11; Jr 8:17; lásd még: Ézs 3:3, MKB, lábj.).