Olyan eljárás, amely során egy felelősségteljes feladat ellátását, illetve egy cél megvalósítását ellenőrzik, irányítják.

Az 1Krónikák 26:30-ban az „igazgatás”-nak fordított héber szó (pequd·dáʹ) a pá·qadhʹ alapszóból ered, amelynek a jelentése: ’meglátogat; figyelmet fordít’ (Ru 1:6, lásd még: Kár.). Emellett a pequd·dáʹ szót így is fordítják: ’felügyelet’, illetve ’felvigyázás’ (2Kr 24:11; 4Mó 3:32; vö.: 2Ki 11:18, Rbi8, lábj.; lásd: FELVIGYÁZÓ).

Isten már az emberi történelem hajnalán felhatalmazta a tökéletes embert arra, hogy viselje gondját a földnek, és hajtsa uralma alá a földi teremtményeket (1Mó 1:26–28). Miután az ember fellázadt, de főként az özönvíztől kezdődően, létrejött és elterjedt a patriarchális társadalom. Ezen társadalmi berendezkedés alapján rendezték a családi és a tulajdonjogi ügyeket, valamint szabták meg a viselkedési normákat.

Az igazgatás kiváló példája az, ahogyan Mózes a 40 éves pusztai vándorlás során Isten akaratával összhangban intézte Izrael nemzetének az ügyeit. Ebbe beletartozott az is, hogy hatalommal ruházott fel megbízható személyeket, akik az alárendeltjei voltak (2Mó 18:19–26). A papságon belül az igazgatás legfőbb felelőssége a főpap vállán nyugodott (4Mó 3:5–10), de mások is kaptak felelősséget, méghozzá azt, hogy felügyeljék és felvigyázzák a szolgálat bizonyos ágait (4Mó 3:25, 26, 30–32, 36, 37; 4:16). Azután, hogy Izrael belépett az Ígéret földjére, bírák igazgatták a nemzetet, Isten segítségével (Bí 2:16, 18; Ru 1:1).

Amikor létrejött Izrael királysága, egy összetettebb közigazgatási rendszer vette kezdetét. Dávid király napjaiban a közigazgatási rendszer meglehetősen sokrétű volt. Voltak olyan tisztviselők, akik közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak, és voltak olyanok, akik az osztályok élén álltak, és az ország különböző részein szolgáltak (1Kr 26:29–32; 27:1, 16–22, 25–34). Dávid uralma idején a papság is jól szervezett volt. Voltak, akik a hajlék körüli munkára felügyeltek. Emellett voltak tisztviselők, bírák, kapuőrök, énekesek és zenészek, valamint  felállítottak 24 papi osztályt a hajlék körüli szolgálat ellátására (1Kr 23:1–5; 24:1–19). Salamon közigazgatási rendszere még átfogóbb volt, és nagyszerű példája annak, mennyire hozzáértően szervezték meg és irányították a templom építését (1Ki 4:1–7, 26, 27; 5:13–18).

Más nemzetek is összetett közigazgatási rendszereket hoztak létre, ami abból is látható, hogy tisztviselők osztályai gyűltek egybe Nabukodonozor király felhívására az aranyszobor felavatásakor (Dá 3:2, 3). Ezenkívül Dániel Babilon tartomány ’uralkodójává tétetett’ (a selétʹ arámi szóból), és az ő fennhatósága alá került Sidrák, Misák és Abednegó, akiket polgári ’igazgatással’ (arámi: ʽaví·dháʹ) bíztak meg (Dá 2:48, 49).

A Keresztény Görög Iratokban gyakran esik szó arról, hogy a felvigyázók – akiket azzal bíztak meg, hogy ellenőrizzék, hogy Isten kinyilatkoztatott akaratával összhangban történik-e minden Isten népe körében – helyesen gyakorolják-e a rájuk bízott hatalmat és felelősséget. Minderről azokon a helyeken találunk utalást, ahol a Biblia a sáfárságról és a felvigyázásról beszél (Lk 16:2–4; 1Ko 9:17; Ef 3:2; Kol 1:25; Tit 1:7). Jóllehet a Szentírás szerint az Isten iránti felelősség rendkívül fontos (Zs 109:8; Cs 1:20), a Biblia azt is hangsúlyozza, mennyire lényeges figyelembe venni azok érdekeit, akik ennek az igazgatásnak a fennhatósága alatt szolgálnak (1Pt 4:10; lásd: SÁFÁR).

Mi az az „igazgatás”, amelyet Isten i. sz. 33-ban léptetett életbe?

Isten a ki nem érdemelt kedvessége folytán úgy határozott, hogy életbe léptet egy ’igazgatást [gör.: oi·ko·no·miʹan; szó szerint: ’házvezetés’], mely a meghatározott idők teljességének végén történik, hogy tudniillik ismét egyesít mindent a Krisztusban, az egekben levőket és a földön levőket’ (Ef 1:10; vö.: Lk 12:42, Rbi8, lábj.). Ennek az ’igazgatásnak’, azaz eljárásnak, amelyet Isten i. sz. 33 pünkösdjén léptetett életbe, az a célja, hogy egyesítsen minden értelmes teremtményt. Isten ezen „igazgatás” által első lépésként ismét egyesíti „az egekben levőket”, vagyis felkészíti azoknak a Királyság-örökösöknek a gyülekezetét, akik az egekben élnek majd Jézus Krisztus, a Fő fennhatósága alatt, aki szellemi vezetést nyújt (Ró 8:16, 17; Ef 1:11; 1Pt 1:4). Második lépésként ismét egyesíti „a földön levőket”, vagyis felkészíti azokat, akik a földi paradicsomban fognak élni (Jn 10:16; Je 7:9, 10; 21:3, 4).