Azok között a luxuscikkek között, amelyeket a kereskedők a jelképes ’Nagy Babilonnak’ szállítottak, voltak „illatos fából”, vagyis ’thinfából’ készített áruk is (Je 17:5; 18:11, 12, lásd még: Kár.). Az ókori rómaiak nagyra becsülték ezt a fát – amely valószínűleg É-Afrikából származott –, és igen drága bútorokat készítettek belőle. A törzs alsó, vastag és változatos erezetű része volt a legdrágább. A fa illatos volt, kemény, és fényesre lehetett csiszolni. Mivel hullámos vagy spirális volt az erezete, ezért néhány asztalt „tigrisasztalnak” vagy „párducasztalnak” neveztek. A görögök ezt a balzsam tartalmú fát a templomban bemutatott imádatban használták, és a fa neve az égőáldozat felajánlását jelentő, görög kifejezésből származik.

Úgy gondolják, hogy ez az illatos fa a szandarakfa (Tetraclinis articulata). Ez egy É-Afrikában honos, toboztermő fa, amely a ciprusfélék családjába tartozik, és 4,5-7,5 m magasra nő. Fája élénk vörösesbarna színű és finom erezetű.