Istenként tisztelni valamit vagy valakit. A Teremtőnek bemutatott igaz imádat az élet minden területét felöleli. Pál apostol ezt írta a korintusziaknak: „akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Ko 10:31).

Amikor Jehova Isten megalkotta Ádámot, nem írta elő, hogy a tökéletes ember valamilyen szertartás keretében vagy eszköz segítségével imádja őt. De ez nem jelentette azt, hogy Ádám ne tudta volna szolgálni vagy imádni a Teremtőjét. Úgy imádta őt, hogy hűségesen az égi Atyja akaratát tette. Később viszont meghatározta Jehova, hogyan imádja őt Izrael nemzete. Izraelnek áldozatokat kellett bemutatnia, volt papsága és szentélye. (Lásd: KÖZELEDÉS ISTENHEZ.) Ez azonban csupán „az eljövendő jó dolgok árnyéka [volt], nem pedig maga a dolgok lényege” (Héb 10:1). De sosem a szertartás volt a legfontosabb, hanem az, hogy hittel cselekedjék Jehova Isten akaratát (Mt 7:21; Jk 2:17–26).

Mikeás próféta ezt így fogalmazta meg: „Mivel járuljak Jehova elé? Mivel hajoljak meg a magasságos Isten előtt? Egészen elégő felajánlással járuljak elé, esztendős borjakkal? Vajon kedvesek lesznek-e Jehova előtt a kosok ezrei, és az olajpatakok tízezrei? Elsőszülött fiamat adjam-e lázadásomért, méhem gyümölcsét lelkem bűnéért? Megmondta neked, ó, földi ember, mi a jó. Hát nem azt kívánja meg tőled Jehova, hogy igazságosságot gyakorolj, szeresd a kedvességet, és szerényen járj Isteneddel?” (Mi 6:6–8; vö.: Zs 50:8–15, 23).

A héber és a görög szavak: Az „imádat”-nak fordított legtöbb héber és görög szó mást is jelenthet. A szövegkörnyezet mutatja meg, hogy az adott szót hogyan kell érteni.

Az „imádat”-nak visszaadott egyik héber szó (ʽá·vadhʹ) alapvetően azt jelenti, hogy ’szolgál’ (1Mó 14:4; 15:13; 29:15). Jehovát szolgálni, vagyis imádni azt foglalja magában, hogy egyedül neki szenteljük az életünket, azaz minden parancsának engedelmeskedünk, és az ő akaratát tesszük (2Mó 19:5; 5Mó 30:15–20; Jzs 24:14, 15). Tehát, ha valaki más istennek mutat be imádatot, vagy olyan szertartáson vesz részt, melyet más istennek rendeznek, akkor eltér az igaz imádattól (5Mó 11:13–17; Bí 3:6, 7).

Egy másik héber szó, mely imádatot is jelent, a his·ta·chawáʹ. Ez a szó legtöbbször azt jelenti, hogy ’lehajol, meghajol’ (1Mó 18:2) vagy ’hódolatát fejezi ki’. (Lásd: HÓDOLAT.) Ezzel a szóval olykor azt a gondolatot adták vissza, hogy valaki pusztán tiszteletből vagy udvariasságból meghajolt valaki előtt (1Mó 19:1, 2; 33:1–6; 37:9, 10), ám egy imádattal felérő tettre is utaltak vele, azt fejezve ki, hogy valaki tiszteli Istent, és hálát érez iránta, illetve aláveti magát az akaratának. Amikor az igaz Istenre vagy hamis istenekre utal a his·ta·chawáʹ szó, időnként együtt szerepel az áldozatok bemutatásával vagy az imával (1Mó 22:5–7; 24:26, 27; Ézs 44:17). Ez azt mutatja, hogy amikor az emberek imádkoztak vagy áldozatokat mutattak be, meghajoltak. (Lásd: IMA.)

A héber szá·ghadhʹ igegyök (Ézs 44:15, 17, 19; 46:6) alapvetően azt jelenti, hogy ’leborul’. Ennek a szónak az arámi megfelelőjét általában az imádattal kapcsolatosan használják (Dá 3:5–7, 10–15, 18, 28), de a Dániel 2:46-ban az áll, hogy Nabukodonozor király Dániel próféta előtt borult le, kifejezve a hódolatát.

A görög la·treuʹó igét (Lk 1:74; 2:37; 4:8; Cs 7:7) és a la·treiʹa főnevet (Jn 16:2; Ró 9:4) akkor használják, ha nemcsak egy általános, mindennapi szolgálatról van szó, hanem szent szolgálatról.

A pro·szkü·neʹó görög szó jelentése nagyon közel áll a héber his·ta·chawáʹ szóhoz, hiszen a  hódolat, illetve időnként az imádat gondolatát hordozza magában. A pro·szkü·neʹó szót például akkor használják, ha azt akarják kifejezni, hogy egy rabszolga hódol egy királynak (Mt 18:26). Abban a versben is ez a szó szerepel, melyben Sátán felajánlotta Jézusnak a világ összes királyságát és azok dicsőségét, de cserébe azt kérte tőle, hogy mutasson be neki imádatot (Mt 4:8, 9). Ha Jézus hódolt volna az Ördögnek, azt fejezte volna ki, hogy aláveti magát neki, vagyis a szolgájává tette volna magát. Jézus azonban ezt elutasította. Ezt mondta: „Eredj el, Sátán! Mert meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd [ez a gör. pro·szkü·neʹó egyik formája; Jézus a Mózes 5. könyvéből idézett, ahol a héb. his·ta·chawáʹ szó található], és egyedül neki végezz szent szolgálatot [a gör. la·treuʹó v. a héb. ʽá·vadhʹ egyik formája]«” (Mt 4:10; 5Mó 5:9; 6:13). Ugyanígy az, hogy valaki imádja a „vadállatot” és a ’képmását’, hódol nekik vagy leborul előttük, a szolgálattal függ össze, hiszen az, hogy jelet fogad el a kezére (mellyel a szolgálatot végzi) vagy a homlokára (melyet mindenki lát), azt mutatja, hogy támogatja a „vadállatot” és a ’képmását’. Mivel az Ördög adja a hatalmat a vadállatnak, ha valaki a vadállatot imádja, tulajdonképpen az Ördögöt imádja vagy szolgálja (Je 13:4, 15–17; 14:9–11).

Vannak még más görög szavak is, melyek az imádat fogalmához kötődnek, és ezeket az eu·sze·beʹó, a thré·szkeuʹó és a szeʹbo·mai szavakból képzik. Az eu·sze·beʹó azt jelenti, hogy ’Isten iránti odaadással adózik’ vagy ’tisztel, nagyra becsül’. (Lásd: ISTEN IRÁNTI ODAADÁS.) A Cselekedetek 17:23-ban ez a szó fordul elő. Itt az áll, hogy az athéni férfiak „egy ismeretlen Istennek” adóztak odaadással vagy tisztelettel. A thré·szkeuʹó szóból származik a thré·szkeiʹa főnév, mely ’imádati formát’ jelent, legyen szó akár igaz, akár hamis imádatról (Cs 26:5; Kol 2:18). Az igaz imádatnak az volt a megkülönböztető jele, hogy a gyakorlói, a keresztények, őszintén törődtek a szegényekkel, és elkülönültek az istentelen világtól (Jk 1:26, 27). A szeʹbo·mai (Mt 15:9; Mk 7:7; Cs 18:7; 19:27) és az ezzel rokon sze·baʹzo·mai szavak (Ró 1:25) azt jelentik, hogy ’tisztel, imád’. A szeʹba·szma szóval olyasmikre utaltak, amiket az emberek imádtak (Cs 17:23; 2Te 2:4). Ugyanebből az igegyökből származik két másik szó, melyekhez a The·oszʹ (Isten) előtag járul. A the·o·sze·bészʹ és a the·o·szeʹbei·a kifejezések szó szerint azt jelentik, hogy ’istentisztelő’ (Jn 9:31; 1Ti 2:10; Int). Ez a két szó egy kicsit hasonlít a magyar istentisztelet szóra, mely jelenthet nyilvános vallási szertartást is.

Az Isten szemében elfogadható imádat: Jehova Isten csak azok imádatát fogadja el, akiknek a viselkedése összhangban van az akaratával (Mt 15:9; Mk 7:7). Krisztus Jézus ezt mondta egy szamáriai asszonynak: „eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen [Gerizim], és nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk. . . Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt. Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk” (Jn 4:21–24).

Jézus szavaiból egyértelműen kiderül, hogy az igaz imádat nem függ látható dolgoktól vagy földrajzi helytől. Tehát az igaz imádók nem valamilyen látható vagy kézzelfogható dolog segítségével imádják Istent, hanem hittel és szellemmel. És ehhez nem szükséges egy konkrét helyre menniük. Mivel ismerik az Isten által feltárt igazságot, az imádatuk összhangban van az igazsággal. A Biblia segítségével megismerték Istent, és Isten szelleme vezeti az életüket. Vagyis akik szellemmel és igazsággal imádják Istent, jól ismerik azt, akit imádnak.