A héber nid·dáʹ szó 30-szor fordul elő a Héber Iratokban, és feltehetően a ná·dháʹ alapszóból ered, amelynek a jelentése: ’kirekeszt; elhesseget az elméből [nem akar gondolni rá]’ (Ézs 66:5; Ám 6:3). A nid·dáʹ olyan valakire vagy valamire utal, aki vagy ami tisztátalan, irtózatos akár fizikailag (pl. a havi vérzés miatt; 3Mó 12:2, 5; 15:20, 24, 25, 33), akár erkölcsileg (pl. a bálványimádat miatt; Ezs 9:11; 2Kr 29:5). Ugyanez a héber szó fordul elő a ’tisztítóvíz’ kifejezésben is (4Mó 19:9–21; 31:23, ÚV; „havi vérzés idején használt víz”, 4Mó 19:9, Rbi8, lábj; ’tisztulásnak vize’, Kár.; ’megtisztító víz’, ÚRB). Olyan vizet értettek ez alatt, amivel lemosták a piszkot vagy a tisztátalanságot.

A Siralmak 1:17-ben Jeremiás azt mondja, hogy Jeruzsálem „irtózattá [„havi folyásban lévövé”, Kom.; „utálat tárgya”, Kat.] lett közöttük [vagyis a környező nemzetek között]”.

Még azelőtt, hogy Babilon elpusztította Jeruzsálemet, Jehova ezt mondta Izraelről a prófétája, Ezékiel által: „Izrael háza a maga földjén lakott, és folyton tisztátalanná tették azt útjukkal és cselekedeteikkel. Mint a havivérzés [nid·dáʹ] tisztátalansága, olyan lett az útjuk előttem” (Ez 36:17). Mivel Izrael bálványimádatba keveredett, szellemi értelemben tisztátalanná vált. Emiatt a férjura, Jehova Isten nem közelített Izraelhez mindaddig, amíg a nemzet meg nem tisztult. Ezért mondta Jehova a következőket a 25. versben: „Tiszta vizet hintek rátok, és tiszták lesztek; minden tisztátalanságotoktól és minden mocskos bálványotoktól megtisztítalak benneteket.” (Vö.: Ez 18:6.)

Isten az Ezékiel 7:19, 20-ban kifejezte, mennyire haragszik Izraelre, amiért az ezüstjükből és az aranyukból képmásokat, azaz bálványokat készítettek. Elmondta, hogy ennek az lesz a következménye, hogy ezüstjüket az utcákra dobják, és „irtózattá [nid·dáʹ]” lesz az aranyuk. (Vö.: Ézs 30:22; lásd: UTÁLATOSSÁG, UNDORÍTÓ DOLOG.)

Az „irtózat” értelmet közvetíti a héber qúc szó is, amely érzelmeket fejez ki, és a következőképpen  lehetne meghatározni: ’megutál; utál; beteges rettegés fogja el’ (1Mó 27:46; 1Ki 11:25; 4Mó 22:3). A gá·ʽalʹ szó is ezt az értelmet hordozza, de azt is magában foglalja, hogy valaki elveti azt, amit utál (3Mó 26:11, 15, 30; 2Sá 1:21, Rbi8, lábj.). A görög Septuaginta ezeket a héber szavakat olykor a pro·szo·khthiʹzó szóval adja vissza, amely azt jelenti, hogy ’megundorodik’ (1Mó 27:46; 3Mó 26:15; vö.: Héb 3:10), és a bde·lüszʹszo·mai szóval, amelynek a jelentése: ’kifejezi, hogy irtózik; utál’ (3Mó 20:23; 26:11; vö.: Ró 2:22).

A kánaániták erkölcstelenkedtek, fajtalankodtak, bálványimádók voltak, és belefolytak a spiritizmusba, ami Isten szemében bűn. Ezért a Legfelségesebb megutálta őket, és elrendelte, hogy pusztítsák el őket (3Mó 20:2–23). Jehova arra figyelmeztette az izraelitákat, hogy ha nem engedelmeskednek neki, akkor őket is meg fogja utálni; nem fogja őket védelmezni, hanem megvonja tőlük a támogatását. Jehova azonban olyannyira ragaszkodott az Izraellel kötött szövetségéhez, hogy nem utálta meg őket annyira, hogy kiirtsa őket (3Mó 26:11–45). Ha valaki gonosznak fog bizonyulni, annak a feltámadása örök irtózat, azaz ’iszonyat’ (héb.: de·rá·ʼónʹ) lesz. A feltámadása elmarasztaló ítélettel végződik, aminek örök megsemmisülés lesz a következménye (Dá 12:2; Jn 5:28, 29).

Ha valaki szándékosan elveti Jehova parancsait, nem hallgat a feddésére, és nem fogadja szívesen a törődését, azt fejezi ki, hogy irtózik mindezektől, holott nem kellene. Az izraeliták is ebbe a hibába estek, amikor nem voltak hajlandók megtartani Jehova parancsait, illetve amikor megutálták a mannát, és azt mondták róla, hogy ’hitvány kenyér’ (4Mó 21:5; 3Mó 26:15). A Példabeszédek 3:11 arra buzdít, hogy ’ne utáljuk meg Jehova feddését’.

A Róma 12:9 erre szólítja fel a keresztényeket: „Irtózzatok a gonosztól”. Az ’irtózik’-nak fordított görög szó (a·po·sztü·geʹó) a görög ’gyűlöl’ jelentésű ige nyomatékos formája, és a szó szerinti jelentése: ’teljes lényével irtózik, undorodik valamitől’. Ha nem utáljuk azt, ami gonosz, és nem undorodunk tőle, akkor Jehova fog minket utálni.