„ISTEN, IZRAEL ISTENE”

Egy név, amelyet Jákob adott az első oltárnak, melyet Háránból visszatérve készített.

Miután Jákob Penielben találkozott Jehova angyalával, másik nevet kapott, az Izrael nevet. A testvérével, Ézsauval való találkozása békésen zajlott, ezután Szukkótban lakott, később pedig Sikemben. Itt vett egy darab földet Hámor fiaitól, és sátrat vert (1Mó 32:24–30; 33:1–4, 17–19). „Utána oltárt emelt ott, és így nevezte: Isten, Izrael Istene”, vagyis „Isten az Izrael Istene” (1Mó 33:20, Rbi8, lábj.). Jákob az oltár elnevezésében önmagát már az újonnan kapott néven, Izraelként említi, kimutatva ezzel, hogy elfogadja és értékeli ezt a nevet, és azt, hogy Isten baj nélkül visszavezeti őt az Ígéret földjére. Ez a kifejezés csak egyszer fordul elő a Szentírásban.