Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Isten Izraele

Isten Izraele

Ez a kifejezés csak egyszer fordul elő a Szentírásban. A szellemi Izraelre utal, nem pedig Jákobnak, azaz későbbi nevén Izraelnek a leszármazottaira (1Mó 32:22–28). A Biblia beszél ’test szerinti Izraelről’ (1Ko 10:18), de szellemi Izraelről is, amelynek a tagjai nem szükségszerűen Ábrahám leszármazottai (Mt 3:9). Abból, ahogyan Pál apostol ’az Isten Izraele’ kifejezést használja, kiderül, hogy nem számít, hogy ennek az Izraelnek a tagjai Ábrahám körülmetélt leszármazottai-e vagy sem (Ga 6:15, 16).

Hóseás próféta megjövendölte, hogy Isten el fogja vetni a test szerinti Izraelt, és egy szellemi nemzetet fog választani, amelyben nem zsidók is lesznek, és ezt fogja majd mondani azoknak, akik nem a népe: „Népem vagy” (Hó 2:23; Ró 9:22–25). Idővel el is vette a Királyságot a zsidóktól, és egy szellemi nemzetnek adta, amely megteremte a gyümölcseit (Mt 21:43). De természetesen zsidók is lehettek a szellemi Izrael tagjai. Az apostolok és azok, akik i. sz. 33 pünkösdjén kaptak szent szellemet (kb. 120-an), majd akik még aznap hozzájuk csatlakoztak (kb. 3000-en), később pedig akik a soraik közé kerültek (csak a férfiak száma 5000-re nőtt), mind zsidók és prozeliták voltak (Cs 1:13–15; 2:41; 4:4). Ám Ézsaiás szavai szerint az elvetett nemzethez képest még így is ’csak egy maradéknak’ számítottak (Ézs 10:21, 22; Ró 9:27).

Más bibliaversek jobban kifejtik mindezt. Miután kitörtek néhány ’természetes ágat’ a jelképes olajfából, beoltották azt ’vadolajfával’, azaz nem izraelitákkal. Ebből következik, hogy nem számít, hogy kinek milyen a származása azok között, akik „valóban Ábrahám magva. . ., örökösök egy ígéretre való tekintettel” (Ró 11:17–24; Ga 3:28, 29). „Nem mindnyájan valóban »Izrael«, akik Izraeltől származnak.” „Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és a körülmetéltség sem az, amelyik külsőleg van a testen, hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az ő körülmetéltsége a szív körülmetéltsége szellem által” (Ró 9:6; 2:28, 29). Isten nem tudott a test szerinti Izraelből annyi embert kiválasztani, hogy a kívánt szám meglegyen, ezért „a figyelmét a nemzetekre [fordította], hogy népet szerezzen közülük a nevének” (Cs 15:14). Emiatt mondta a nemzetekből való szolgáinak: „egykor nem voltatok nép, most azonban Isten népe vagytok” (1Pt 2:10). Péter apostol olyan szavakat idézett, amelyeket a test szerinti Izraelnek mondtak, de ő Isten szellemi Izraelére vonatkoztatta azokat. Azt mondta, hogy ez a nemzet valójában „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép” (2Mó 19:5, 6; 1Pt 2:9).

Több meggyőző bizonyíték is arra mutat, hogy a Jelenések könyvének 7. fejezetében szereplő 12 törzs a szellemi Izraelre utal. Az itt lévő felsorolás nem egyezik a Mózes negyedik könyvének első fejezetében találhatóval. Ráadásul már sehol nem volt a papság, és rég megsemmisült a jeruzsálemi templom a törzsi feljegyzésekkel együtt, mire János i. sz. 96-ban leírta a látomását. De ami ennél is fontosabb, amikor János megkapta a látomását, már ismert volt, hogy mi történt i. sz. 33 pünkösdjén és utána. Jánosnak egy látomása – amely azokat mutatja be, akik az égi Sion-hegyen állnak a Báránnyal (akit a test szerinti Izrael elvetett) – feltárja, hogy az Isten Izraeléhez tartozóknak, azaz a szellemi Izrael tagjainak a száma 144 000, és hogy őket „az emberek közül vették meg” (Je 7:4; 14:1, 4).