JEHOVA. Ez a neve a világegyetem legfőbb Urának, és a nevét ő maga választotta magának. A tetragram (az Isten nevét alkotó négy héber betű) a Biblia héber szövegében csaknem 7000-szer fordul elő, tehát sokkal többször, mint bármely cím, amely leírást ad Istenről. A Jehova név nem csak amolyan megjelölés. Megkülönbözteti az igaz Istent minden más istentől, ideértve az ember alkotta isteneket is. Ez az a név, amelyet minden értelmes teremtménynek ismernie és tisztelnie kell, és meg is kell szentelnie.

A Jehova név azt a valakit azonosítja, aki az ég és föld Teremtője (1Mó 2:4). Ő Jézus Krisztus Istene és Atyja (Mt 4:10; Jn 20:17), és Ő ígérte meg, hogy „új egeket és új földet” hoz létre, amelyekben az igazságosság fog érvényesülni (Ézs 65:17, 25; 2Pt 3:13).

Napjainkban meglepő módon sok bibliafordításból teljesen hiányzik Isten neve. Miért? A zsidók körében az a babonás felfogás alakult ki, hogy nem szabad kiejteni Isten nevét. Ez aztán odavezetett, hogy először a zsidók kerülték a beszédben Isten nevének használatát, majd pedig a Szentírás görög nyelvű kézirataiból is eltűnt Isten személyneve. Végül a bibliafordítások legtöbbje már mindenütt olyan szavakkal cserélte fel Isten nevét, mint az „Úr” és az „Isten”. Figyelemre méltó, hogy az összes bibliai név közül csak a legfontosabbat, vagyis a Jehova nevet másították meg, a többit nem.

Ennek ellenére nélkülözhetetlen, hogy Isten nevét minden ember ismerje (Ró 10:13). Mindez sokkal többet jelent annál, mint hogy tudjuk, mi Isten személyneve. Azt is magában foglalja, hogy ismerjük e név viselőjét, és összhangban élünk a nevéhez kapcsolódó szándékaival. Az igaz Isten minden imádójának felelőssége, hogy buzgón ismertesse Jehova nevét, ahogy Jézus is tette (Jn 17:6, 26). Jehova Isten azt ígéri, hogy megáldja azokat, akik ismerik, használják és tisztelik nagy nevét (Zs 91:14).