IZRAEL az Egyiptomból való szabadulása után 40 évig vándorolt a Sínai-félszigeten, az idő nagy részében a kedvelt kereskedelmi utaktól távol. Ez egy ’nagy és félelmetes puszta volt, hol mérges kígyók és skorpiók voltak, ahol víztelen, szomjazó volt a föld’ (5Mó 8:15). Miért kellett keresztülmenniük ezen a megpróbáltatáson?

A Sínai-hegynél Jehova összegyűjtötte Izraelt az Egyiptomból való kivonulásuk után, Mózes által törvényeket adott nekik, és nemzetté szervezte őket. Ezek után hamarosan beléphettek volna az Ígéret földjére, de mégsem tették. Miért? Mert mindannak ellenére, amit Jehova értük tett, nem gyakoroltak hitet, és fellázadtak Mózes ellen, akit Isten jelölt ki a vezetésükre. Mivel az izraeliták úgy döntöttek, hogy a Kánaánról szóló rossz hírnek hisznek, visszavágytak Egyiptomba! (4Mó 14:1–4). Erre Jehova gyorsan ítéletet hozott: negyven évnek kell eltelnie, és csak azután mehet be a nemzet az Ígéret földjére. Addigra ennek a hitetlen nemzedéknek a tagjai meghalnak.

Az, amit Izrael a pusztai vándorlása során átélt, erőteljes intő példa ma a keresztényeknek arra, hogy kerüljék a hit hiányának csapdáját (Héb 3:7–12).