(feltehetően: ’Gileád kiszáradt helye’):

Egy ókori város Gád törzsének a területén, a Jordántól K-re. Nem tudni biztosan, hogy pontosan hol volt, bár a legtöbb tudós úgy véli, hogy a Jordántól nem messze K-re feküdt, a Vádi-Jábisz (Vádi-Jábes) közelében, a Galileai-tengertől kb. 35 km-re D-re.

Jábes-Gileád neve először abban a beszámolóban szerepel, amely arról szól, hogy a bírák idejében megtorolták a Gáddal szomszédos törzs, Benjámin által elkövetett felháborító erkölcstelen tettet (Bí 21:8). Ez alkalommal, amikor az izraeliták gyakorlatilag kiirtották Benjámin egész törzsét (csupán 600 férfi menekült meg), kiderült, hogy Jábes-Gileádból egyetlenegy férfi sem vett részt a jogos büntetés végrehajtásában. Ezért az izraeliták úgy döntöttek, hogy halálra adják Jábes-Gileád valamennyi lakóját, minden férfit, nőt és gyermeket, kivéve a szüzeket. Majd a 400 szüzet, akiket életben hagytak, feleségül adták a bujdosó benjáminitáknak, hogy ki ne vesszen a törzs (Bí 20:1–21:14).

Mintegy három évszázaddal később – abban az időben, amikor Izrael egész népe földi királyt követelt, hogy a többi nemzethez hasonlítson – az ammoniták azzal fenyegették meg Jábes-Gileád férfi lakosait, hogy kiszúrják mindegyiküknek a jobb szemét. Ez a veszély csak akkor hárult el, amikor Saul felsorakoztatott egy 330 000 fős sereget, és menekülésre késztette az ammonitákat (1Sá 11:1–15). Negyven évvel ezután a filiszteusok megverték az izraelitákat, és felakasztották Saulnak meg három fiának a lefejezett holttestét Bét-Sán falára a város közterén. Amikor Jábes-Gileád lakói meghallották, hogy milyen gyalázatos dolog történt, a város vitézei éjszaka bátran behatoltak Bét-Sánba, és elvitték a holttesteket Jábes-Gileádba. Ott elégették őket, majd megadva a tiszteletet a holtaknak, eltemették a csontokat. Azután böjtöltek hét napig (1Sá 31:8–13; 1Kr 10:8–12).

Júda újonnan felkent királyaként Dávid követeket küldött, és megdicsérte, valamint megáldotta Jábes-Gileád lakóit, amiért szerető-kedvességgel bántak Izrael meghalt felkentjével (2Sá 2:4–7). Idővel Dávid elvitette Saul meg Jonatán csontjait Jábes-Gileádból, és eltemettette őket Saul családi sírhelyébe Benjámin földjén (2Sá 21:12–14).