Ez volt az a „kút”, illetve ’forrás’, ahol Jézus Krisztus, mialatt megpihent, beszélgetett egy szamáriai asszonnyal (Jn 4:5–30). Feltételezik, hogy a forrás megegyezik Bír-Jakubbal (Beér-Jaakovval), mely a mai Náblusztól kb. 2,5 km-re DK-re található, nem messze Tell-Balatától, vagyis Sikemtől. Jákob forrása egy mély kút, amelyben a vízszint sosem éri el a kút tetejét. A XIX. században végzett mérések szerint a kút mélysége kb. 23 m. Megközelítőleg 2,5 m széles, igaz, felfelé keskenyedik. Néhányan azt gondolják, hogy a kút az esőből és a talajvízből nyeri vizét, mivel általában kb. május végétől az őszi esőzésekig száraz. Mások véleménye szerint viszont a kutat forrás is táplálja, ezért nevezhető annak is.

A Biblia konkrétan nem ír arról, hogy Jákob ásta volna a kutat. Ellenben arról beszámol, hogy Jákobnak volt birtoka azon a környéken (1Mó 33:18–20; Jzs 24:32; Jn 4:5). A szamáriai asszony pedig azt mondta Jézusnak, hogy ’Jákob adta nekik a kutat, aki maga is abból ivott a fiaival és jószágaival együtt’ (Jn 4:12). Valószínű tehát, hogy Jákob ásta vagy ásatta talán azért, hogy vízről gondoskodjon nagyszámú háznépe és nyája számára, és így megelőzze az összetűzést szomszédaival, akik már alighanem birtokolták a térség többi vízforrását. Vagy az is lehet, hogy szüksége volt egy jobb és állandóbb vízkészletre olyan esetekre, amikor a vidék többi kútja kiszáradt.