Megfagyott víz szilárd halmazállapotú tömege. Elihu is, és Jehova Isten is felhívta Jób figyelmét a csodálatos jégre. A Mindenható ezt mondta: „Kinek a méhéből jön elő a jég. . .? Elrejtőznek a vizek, mintha kő alatt lennének, és megszilárdul a mély vizek felszíne” (Jób 36:1; 37:10; 38:1, 29, 30). Itt a vers a jég keletkezésére utal, mely folyamat csakis azért mehet végbe, mert a víznek van egy igen különleges tulajdonsága. Ahogy a tavak és tengerek vize hűl, egyre nehezebb lesz. A könnyebb és melegebb víz helyet cserél a nehezebb vízzel, és a felszínre emelkedik. Ám amikor az egész víztömeg eléri a kb. 4 °C-ot, a folyamat megfordul. Mivel a víznek van egy olyan tulajdonsága, hogy a fagyponthoz közelítve könnyebbé válik, ezért a hűvösebb víztömeg a melegebb fölött maradva réteget képez, és jéggé alakul, azaz „megszilárdul”. Mivel a jég könnyebb a víznél, ’elrejti a vizeket, mintha kő alatt lennének’, ezáltal védi a tengeri élővilágot. Ha ez a jelenség nem lenne, akkor a tavak, sőt még az óceánok vizének nagy része is idővel szilárd jéggé fagyna, és a föld alkalmatlanná válna az életre.

A zsoltáríró azt mondja Jehováról, hogy „úgy hullatja jegét, akár a morzsát”. Itt nyilván jégesőről vagy jégdaráról van szó (Zs 147:17; lásd: JÉGESŐ).

A „jég”-nek (qeʹrach) fordított héber szó utalhat még fagypontra vagy az alatti hőmérsékletre is, valamint ’fagyra’ is (Jr 36:30).