(gyűlölet célpontja):

Jób Úc földjén élt, a mai Arábia területén (Jób 1:1). Isten ezt mondta róla: „Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen és egyenes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat” (Jób 1:8). Ez arra utal, hogy Jób körülbelül abban az időben élhetett Úc földjén, amikor távoli unokatestvérei, Izrael 12 törzse rabszolgaságban volt Egyiptom földjén. Akkorra már meghalt József, Jákob (Izrael) fia (i. e. 1657-ben), miután sok igazságtalanságot szenvedett el, de mindeközben feddhetetlen maradt Jehova Istenhez. Mózes pedig még nem jelent meg a színen mint Jehova prófétája, hogy Izrael 12 törzsét kivezesse az egyiptomi rabszolgaságból. József halála és aközött, hogy Mózes a viselkedésével feddhetetlennek és egyenes embernek bizonyult, nem volt olyan makulátlan ember, mint Jób. Valószínűleg ez idő alatt zajlott le Jehova és Sátán között a Jóbot érintő párbeszéd (Jób 1:6–12; 2:1–7).

Általában Mózesnek tulajdonítják Jób élettörténetének megírását. Hallhatott Jóbról, amikor Midiánban töltött 40 évet, továbbá amikor Izrael a pusztai vándorlásának vége felé Úc földje közelében járt, értesülhetett arról is, hogyan végződött Jób megpróbáltatása, valamint hogy meghalt. Ha Mózes akkortájt fejezte be Jób könyvének megírását, amikor Izrael bement az Ígéret földjére i. e. 1473-ban (bizonyára nem sokkal Jób halála után), akkor Jób próbái i. e. 1613 körül történhettek, hiszen Jób még 140 évet élt utána (Jób 42:16, 17).

Jób Ábrahám rokona volt, mivel mindketten Sémtől származtak. Bár nem volt izraelita, mégis Jehovát imádta. „Nagyobbá lett napkelet minden fiánál”, és igen nagy jómódban élt. Volt felesége, hét fia és három lánya (Jób 1:1–3). Családjának a papjaként lelkiismeretesen látta el feladatait, áldozatokat mutatva be Istennek értük (Jób 1:4, 5).

Jób fontos személyiség volt a város kapujában, még az idősek meg a fejedelmek is tisztelték (Jób 29:5–11). Pártatlan bíróként ült ott, és az özvegyek védelmezőjeként igazságot szolgáltatott nekik. Az apátlan fiúkkal, az elnyomottakkal és azokkal, akiknek nem volt segítője, úgy bánt, mintha az apjuk lett volna (Jób 29:12–17). Tiszta maradt, mivel kerülte az erkölcstelenséget, a kapzsi és anyagias szemléletet és a bálványimádást, valamint nagylelkű volt a szegényekkel és a szűkölködőkkel (Jób 31:9–28).

Jób feddhetetlensége: Sátán kétségbe vonta Jób Jehova iránti feddhetetlenségét. Jehova ekkor bízva ebben a feddhetetlenségben, illetve tudva, hogy Ő képes helyreállítani Jób egészségét, megadni, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mint volt, sőt megjutalmazni őt, megengedte Sátánnak, hogy végsőkig próbára tegye Jób feddhetetlenségét, de azt nem hagyta, hogy megölje őt. Bár különféle módszereket bevetve Sátán először elvette Jób jószágait, szolgáit, majd gyermekeit (Jób 1:13–19), Jób sohasem vádolta Istent azzal, hogy ostoba hibát vagy helytelenséget követett el, és nem fordult el Istentől, még akkor sem, amikor a felesége és mások nyomást gyakoroltak rá (Jób 1:20–22; 2:9, 10). Az igazságot mondta Istenről (Jób 42:8). Elfogadta a feddést, amiért túlságosan sokat foglalkozott azzal, hogy igazságosnak jelentse ki magát, és amiért figyelmen kívül hagyta Isten igazolását (Jób 32:2), de azt is beismerte, hogy vétkezett Isten ellen (Jób 42:1–6).

Jehova szerette Jóbot. Miután Jób mindvégig hűséges maradt a próba alatt, Isten papnak nevezte ki a vele vitázó három társa fölé, és megadta, hogy Jób ugyanolyan helyzetben legyen, mint korábban. Megint lett egy csodálatos családja (nyilván ugyanattól a feleségtől), vagyona pedig kétszer annyi lett, mint azelőtt. Minden rokona és korábbi társa meglátogatta, hogy kifejezze az iránta érzett tiszteletét, és megajándékozza őt (Jób 42:7–15). Olyan sokáig élt még, hogy látta a fiait és unokáit négy nemzedéken át (Jób 42:16).

Ezékiel próféta által Isten az igazságosság példájaként mutatott Jóbra (Ez 14:14, 20). Az, ahogyan türelmesen kitartott a szenvedések közepette, példa a keresztények előtt, és az, hogy Jób életének milyen boldog végkimenetele lett, Jehova vonzalmát és irgalmát magasztalja (Jk 5:11). A próbateljes életéről szóló beszámoló nagy vigaszt és erőt ad a keresztényeknek, és sok bibliai alapelvre a Jób nevét viselő könyvben derül fény, és ott kap hangsúlyt.