Jób könyve
A zsidó és ókeresztény tudósok véleménye szerint Mózes írta ezt a könyvet. A nyelvezete, a stílusa, a benne található költői részek mind arra mutatnak, hogy eredetileg héber nyelven íródott. Az is amellett szól, hogy Mózes volt az írója, hogy a prózai rész nagyon sok mindenben hasonlít Mózes öt könyvéhez. Mózes akkor hallhatott Jób próbájáról, amikor 40 évig Midián földjén élt. Amikor pedig az izraeliták i. e. 1473-ban az Ígéret földje felé tartottak, nem voltak messze Úc földjétől, tehát ekkor Mózes megtudhatta azt is, hogy mi lett végül Jóbbal.
Felépítése: Jób könyve egyedülálló abban a tekintetben, hogy szinte teljes egészében egy vitáról szól. Az egyik oldalon Jehova Isten egyik igaz szolgája áll, a másik oldalon pedig három olyan személy, akik azt állítják ugyan, hogy Isten szolgái, de az, amit Jóbnak mondanak, hogy helyreigazítsák őt, nincs összhangban Isten tanításával. Tévesen azt gondolják, hogy Jób bizonyára elkövetett valamilyen súlyos bűnt, és ezért bünteti Isten. Mivel az érvelésüket erre alapozzák, valójában Jób üldözői lesznek (Jób 19:1–5, 22). A vitában Jób társai sorjában háromszor is elmondják a véleményüket, melyekre Jób külön-külön felel. Ezalól csak Cófár kivétel, mivel ő harmadjára már nem szólal fel, ugyanis Jób érvelésére nem tud mit mondani. Mindezek után pedig Jehova szószólója, Elihu, illetve maga Jehova igazítja helyre őket.
Ennélfogva amikor a könyvet olvassuk vagy abból idézünk, ne felejtsük el, hogy Elifáz, Bildád és Cófár érvelése hamis. Van, hogy helytálló dolgot mondanak, de amit ki akarnak vele emelni, és ahogyan megpróbálják átültetni a gyakorlatba, az már rossz. Sátán is ezt a taktikát használta, amikor „magával vitte [Jézus Krisztust] a szent városba, odaállította a templom párkányára, és ezt mondta neki: »ha Isten fia vagy, vesd le magadat; mert meg van írva: ,Parancsot ad felőled angyalainak, és tenyerükön fognak hordozni, hogy soha ne üsd kőbe a lábad.’« Jézus így szólt hozzá: »Viszont meg van írva: ,Ne tedd próbára Jehovát, a te Istenedet’«” (Mt 4:5–7).
Jób társai szerint Isten megbünteti a gonoszokat. És ez így is van (2Pt 2:9). De ebből azt a következtetést vonták le, hogy mindennemű szenvedés valamilyen bűn következménye, vagyis hogy Isten büntetése a szenvedés. Tehát szerintük, ha valaki szenved, az annak a jele, hogy súlyos bűnt követett el. Nem az igazságot mondták Istenről (Jób 42:7). Megrágalmazták, hiszen könyörtelennek állították be. Azt mondták, hogy Isten nem leli kedvét a feddhetetlen emberekben, és hogy nem bízik egyetlen szolgájában sem, még az angyalokban sem. Ezzel cáfolták sok bibliavers kijelentését, mely szerint Jehova szereti a szolgáit. Isten Sátánhoz intézett szavai is azt tükrözik, hogy megbízik a hűséges imádóiban, hiszen felhívta Sátán figyelmét Jóbra, és megengedte az Ördögnek, hogy próbára tegye Jóbot. Ezzel azt bizonyította, hogy teljes mértékben bízik abban, hogy Jób hűséges marad hozzá. De mindeközben azt nem engedte meg, hogy Jób meghaljon (Jób 2:6). Jakab, a keresztény író elmondja, hogy ’Jehova nagyon gyöngéden és irgalmasan’ bánt Jóbbal (Jk 5:11).
Miért fontos? Jób könyve azért fontos, mivel az 1Mózes 3:1–6-ot és más írásszövegeket is figyelembe véve kiderül belőle, hogy felvetődött az a kérdés, hogy igazságosan gyakorolja-e Isten a hatalmát mint legfőbb Úr, és hogy ebben a kérdésben miért van érintve Isten földi szolgáinak a feddhetetlensége is. Erről a kérdésről Jób nem tudott, mégsem hagyta, hogy a három társa kételyeket ébresszen benne azt illetően, hogy tényleg feddhetetlen (Jób 27:5). Nem látta tisztán, miért érte annyi csapás, hiszen nem élt bűnös életet. Nem tudta józanul megítélni a helyzetét, és kezdte igazolni önmagát, nyilván azért is, mert a három társa egyre csak vádolta. Abban is hibázott, hogy mindenképpen választ várt Istentől arra a kérdésre, hogy miért kell szenvednie, pedig tudnia kellett volna, hogy senkinek sincs joga azt kérdezni Jehovától, hogy „miért készítettél engem így?” (Ró 9:20). Jehova viszont irgalmas volt, hiszen válaszolt Jóbnak, egyrészt a szolgája, Elihu által, másrészt pedig ő maga felelt neki egy szélviharból. A könyv tehát egyértelműen az értésünkre adja, hogy helytelen, ha megpróbáljuk igazolni magunkat Isten előtt (Jób 40:8).
Miért hiteles és értékes? Ezékiel és Jakab is megemlíti Jóbot (Ez 14:14, 20; Jk 5:11). A könyv hitelessége mellett szól az a nyomós érv is, hogy a zsidók ugyanúgy tekintettek Jób könyvére, mint a Héber Iratok többi ihletett könyvére, jóllehet Jób nem volt izraelita.
Talán az bizonyítja a leginkább a könyv hitelességét, hogy összhangban van a Biblia többi könyvével. Ezenkívül sokat megtudhatunk belőle arról, hogy a patriarchális társadalomban miben hittek, és milyen szokások voltak. Mi több, nagy segítségére van azoknak, akik tanulmányozzák a Bibliát, mivel ha a könyv egyes részeit összevetik más bibliai kijelentésekkel, jobban kikristályosodik előttük Jehova szándéka. Jób könyvében számos olyan gondolat van, mely megjelenik a Biblia más részeiben is. Ezek közül néhányat felsorol a cikkhez tartozó táblázat.
[Kiemelt rész az 1259. oldalon]
JÓB KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE
Jób története, akinek a feddhetetlenségét Sátán megkérdőjelezte, amikor Jehovával beszélt
Valószínűleg Mózes írta, amikor Izrael a pusztában vándorolt, bár Jób nyilván néhány évvel Mózes születése előtt került próba alá
Jób jólétének vége szakad, amikor Jehova megengedi Sátánnak, hogy próbára tegye Jóbot (1:1–2:10)
Sátán azt állítja, hogy Jób csak azért igazságos, mert a maga érdekeit keresi
Jób egyetlen nap alatt elveszíti a csordáit és a nyájait, valamint a tíz gyermekét; mindezek ellenére feddhetetlen marad
Ezután egy undorító, fájdalmas betegség sújtja, mégsem átkozza meg Istent; Jób hűséges marad hozzá
Jób három társa, Elifáz, Bildád és Cófár találkozik, ahogy megbeszélték, hogy kifejezzék „együttérzésüket” (2:11–3:26)
Ott ülnek Jóbbal hét napig, és egy szót sem szólnak
Jób megtöri a csendet, és átkozza a napot, amelyen megszületett
Az jár a fejében, hogy Isten miért hagyja őt életben
Jób három „vigasztalója” hosszasan vitázik vele (4:1–31:40)
Azt feltételezik, hogy Jób azért szenved, mert bűnt követett el, és azzal érvelnek, hogy Jóbnak vétkesnek kell lennie, ha Isten úgy bánik vele, mint az ellenségével
Próbálják meggyőzni erről Jóbot, méghozzá úgy, hogy hamis érvekkel és rágalmakkal állnak elő, illetve szokásokra és állítólagos látomásokra hivatkoznak
Mindhárman unszolják Jóbot, hogy vallja meg a bűnét, és változzon meg; szerintük ekkor fog újra jólétben élni
Jób nem tágít attól, hogy ő igazságos; bár nem érti, miért engedi meg Jehova, hogy szenvedjen, szavaival elhallgattatja a három társát, akik rossz tanáccsal látják el
Jób az utolsó beszédében elmondja, hogy korábban tiszteletben álló vén volt, ma viszont csapások és megaláztatások érik; hangsúlyozza, mennyire vigyázott arra, hogy ne kövessen el bűnt
A fiatal Elihu, aki eddig csak figyelt, helyreigazítja Jóbot és a társait (32:1–37:24)
Elihu rámutat, hogy Jób rosszul tette, hogy igazságosabbnak tartotta magát, mint Istent, és korholja Jób három társát, amiért nem azt mondták Jóbnak, amit kellett volna
Elihu ékes szavakkal szól Jehova igazságosságáról, pártatlanságáról, dicsőségéről és mindenhatóságáról
Jehova ekkor megszólal egy szélviharból (38:1–42:6)
Jehova megkérdezi Jóbot, hogy hol volt, amikor megteremtette a földet, vagy hogy érti-e a természet csodáit; ezzel kiemeli, hogy az Ő nagyságához viszonyítva milyen parányi az ember
Majd megkérdezi tőle, hogy bírálhatja-e Őt jogosan
Jób elismeri, hogy értelem nélkül beszélt; „porban és hamuban” bánja bűneit
Jób próbája véget ér, és a feddhetetlenségéért jutalomban részesül (42:7–17)
Jehova megfeddi Elifázt, Bildádot és Cófárt, amiért nem az igazat mondták róla; arra utasítja őket, hogy mutassanak be áldozatokat, és kérjék meg Jóbot, hogy imádkozzon értük
Jób meggyógyul, amikor imádkozik a társaiért
Jehova megáldja Jóbot, és kétszer annyi nyája és csordája lesz, mint amennyi korábban volt neki, valamint születik még tíz gyermeke: hét fiú és három lány
[Táblázat az 1260. oldalon]
Jób könyve
Mi a közös bennük?
Más bibliai részek
A halottak semmit sem tudnak; olyanok, mintha aludnának
Pr 9:5, 10; Jn 11:11–14; 1Ko 15:20
Isten nem úgy ítél, ahogy az ember
Isten gondviselése látszik abból, ahogyan megalkotta az embert
Isten hagyja, hogy a nemzetek naggyá legyenek, sőt összefogjanak ellene, hogy aztán jogosan elpusztíthassa őket egyetlen csapással
Az ember bűnben születik, és nem kerülheti el a halált Zs 51:5; Ró 5:12
A halottak fel fognak támadni
Az igazságos számára nincs botláskő, bármit tegyenek is mások
Jehovának az a szándéka, hogy megváltsa (visszavásárolja, kiszabadítsa) a hűséges embereket
Minden emberre ugyanaz vár; ha meghalnak, nincs köztük különbség
A gonoszok elnyomnak másokat; így bánnak a keresztényekkel is
A gonoszok jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot; rettegnek a világosságtól
Minden leplezetlen Jehova szeme előtt
A hitehagyottak nem őszintén hívják segítségül Istent, ő pedig nem hallgatja meg őket
Akik saját szívük „látomását” szólják, és nem Jehova szavait, hiábavalóságokat mondanak
Az igazságosak fogják örökölni a gonoszok felhalmozott vagyonát
Nem lelhetünk igazi bölcsességre csupán azáltal, hogy megvizsgáljuk a teremtésművet; Istentől kell tanulnunk, és félnünk kell őt
A mihaszna, ostoba léhűtők könnyen felbujthatók arra, hogy üldözzék Isten szolgáit
Helytelen olyan címekkel felruházni másokat, amelyek nincsenek összhangban a Szentírással
Mindenkinek az élete Jehova kezében van
Zs 104:29, 30; Ézs 64:8; Cs 17:25, 28
Jehova nem részrehajló
Jehova uralkodókat mozdít el, és uralkodókat támaszt, ahogy kedve tartja
Fontos, hogy hirdessük Isten igazságosságát
Istennél minden lehetséges
Isten bölcsessége kikutathatatlan
Érdekes hasonlóságokat láthatunk még, ha összevetjük a Jób 7:17-et a Zs 8:4-gyel, a Jób 9:24-et az 1Jn 5:19-cel, a Jób 10:8-at a Zs 119:73-mal, a Jób 26:8-at a Pl 30:4-gyel, a Jób 28:12, 13, 15–19-et a Pl 3:13–15-tel és a Jób 39:30-at a Mt 24:28-cal.
