Valaminek vagy valakinek a jó volta; erkölcsi kiválóság; erény. A jóság minden tekintetben megingathatatlan, nincsen benne gonoszság vagy romlottság. Ez egy jó tulajdonság, amely abban nyilvánul meg, hogy jót és hasznosat teszünk másokért. A Bibliában a héber tóv és a görög a·ga·thoszʹ szerepel legtöbbször a „jó” szó megfelelőjeként; az a·ga·thoszʹ általában erkölcsi, illetve vallási értelemben értendő.

Jehova jósága: Jehova Isten abszolút értelemben jó. A Szentírás ezt mondja: „Jó és egyenes Jehova” (Zs 25:8), illetve azt is, hogy „ó, mily nagy az ő jósága” (Za 9:17). Noha Jézus Krisztusra jellemző volt az erkölcsi kiválóság, nem fogadta el, ha a „Jó” címmel szólították meg, például ezt mondta annak a személynek, aki úgy nevezte őt, hogy „Jó Tanító”: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten” (Mk 10:17, 18). Ezáltal elismerte, hogy Jehova a tökéletes mértékadó a jóságot illetően.

Amikor Mózes arra kérte Jehovát, hogy mutassa meg a dicsőségét, akkor ő így válaszolt: „Megteszem, hogy elhaladjon arcod előtt egész jóságom, és kijelentem előtted Jehova nevét”. Jehova védelmezőn betakarta Mózest a tenyerével, nehogy az meglássa az arcát, de ahogy elhaladt előtte (nyilvánvalóan az angyali követe által [Cs 7:53]), kijelentette: „Jehova, Jehova irgalmas, könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban, megőrzi szerető-kedvességét ezeríziglen, megbocsát vétket, törvényszegést és bűnt, de semmiképpen sem fog felmenteni a büntetés alól” (2Mó 33:18, 19, 22; 34:6, 7).

Itt a jóság szó egy olyan tulajdonságra utal, mely magában foglalja az irgalmasságot, szerető-kedvességet és igazságot, de nem néz el semmilyen gonoszságot, semmilyen módon nem támogatja, és nem is vesz részt benne. Ezen az alapon kérhette Dávid imában Jehovától, hogy bocsássa meg a bűneit ’az Ő jóságáért’ (Zs 25:7). Jehova jóságának, akárcsak a szeretetének, szerepe volt abban, hogy odaadja a Fiát a bűnökért való áldozatul. Ily módon gondoskodott az alapról, amely által segíthet azoknak, akik azt szeretnék, ami valóban jó, ugyanakkor elítélte a gonoszságot, és az igazán kielégítő jognak és igazságosságnak az alapját is lefektette (Ró 3:23–26).

A szellem gyümölcse: A jóság Isten szent szelleme gyümölcsének egyik vonása és az Isten igaz szavából származó világosság gyümölcse (Ga 5:22; Ef 5:9). A keresztényeknek ki kell fejleszteniük ezt a tulajdonságot. A Jehova parancsolatainak való engedelmesség jóságot eredményez; senki sem a saját érdeméből jó (Ró 7:18). A zsoltáríró Istenhez fordult mint olyan személyhez, akitől a jóság ered: „Taníts engem jóságra, értelmességre és ismeretre, mert hitet gyakorolok parancsolataidban”, valamint: „Taníts meg rendelkezéseidre” (Zs 119:66, 68).

A jóság jótékony hatású: A jóság nagylelkűséget is jelent, vagyis másoknak is jót eredményez. Jehova vágyik arra, hogy jóságot mutasson a népe iránt, mint ahogy az Pál apostolnak a tesszalonikai keresztényekért mondott imájából is kiderül: „imádkozunk is mindig értetek, hogy a mi Istenünk méltónak tartson titeket elhívására, és teljességgel véghezvigyen mindent, ami kedvére van a jóságot illetően, és a hit munkáját, hatalommal” (2Te 1:11). Sok példa van arra, hogy Isten jósága nagy azok iránt, akik rá tekintenek (1Ki 8:66; Zs 31:19; Ézs 63:7; Jr 31:12, 14). Továbbá „Jehova mindenkihez jó,  és irgalmassága minden műve fölé kiterjed” (Zs 145:9). Szándékosan jó mindenkihez, hogy a jósága sok embert arra indítson, hogy szolgálni kezdjék őt, és ezáltal életet nyerhessenek. Hasonlóképpen, bárki, aki kimutatja a jóságát, áldásnak bizonyul a társainak (Pl 11:10).

Isten szolgáiként és utánzóiként a keresztények parancsba kapták, hogy próbatétellel állapítsák meg, mi Isten rájuk vonatkozó jó és tökéletes akarata (Ró 12:2); ragaszkodjanak a jóhoz (Ró 12:9), tegyenek jót (Ró 13:3), cselekedjék a jót (Ró 2:10), törekedjenek a jóra (1Te 5:15), legyenek buzgóvá a jóért (1Pt 3:13), utánozzák a jót (3Jn 11) és a jóval győzzék le a rosszat (Ró 12:21). Különösképpen azokkal kell jót tenniük, akik hozzájuk tartoznak a keresztény hitben, de mindenki mással is (Ga 6:10).

Egy rokon értelmű kifejezés: A „jó” szó görög megfelelőjének, az a·ga·thoszʹ-nak rokon értelmű szava a ka·lószʹ. Ez utóbbi valami olyasmire utal, ami már önmagában jó, gyönyörű, vagy jól alkalmazkodik a körülményeihez, illetve megfelel a céljának (mint a jó föld; Mt 13:8, 23). De olyan dolgokra is utalhat, amelyek kiváló minőségűek, beleértve azokat, melyek erkölcsi szempontból jók, helyesek vagy tiszteletre méltók (mint Isten neve; Jk 2:7). Jelentésében közel áll a jóhoz, de a jelentésbeli eltérést érzékeltethetik azáltal, hogy úgy is fordítják, hogy „helyes” vagy „tiszta” (Jk 4:17; Héb 13:18).