Egy ihletett levél a Keresztény Görög Iratokban, amelyet Júdás írt, aki Jakabnak volt a testvére, Jézus Krisztusnak pedig nyilván a féltestvére. (Lásd: JÚDÁS 5.) A megszólításban ez áll: „az elhívottaknak, akiket az Isten, az Atya szeret, és akik Jézus Krisztus számára vannak megőrizve”. Ez a levél nem egy személynek vagy konkrét gyülekezetnek szólt, hanem minden bizonnyal körbeadták egymásnak a keresztény gyülekezetek (Júd 1).

Amikor Júdás megírta a levelét, addigra kritikussá vált a helyzet. Erkölcstelen, állatias emberek lopództak be a keresztények közé, és ’az Isten ki nem érdemelt kedvességét a gátlástalan viselkedés mentségévé változtatták’. Júdás ezért Isten szellemének a hatására eltért az eredeti szándékától, és nem a keresztények közös megmentéséről írt, vagyis arról, hogy Isten elhívta őket az égi Királyságába. Buzdító szavaival segítette a hívőtársait, hogy ellen tudjanak állni a gyülekezeten belüli romboló hatásoknak. Bátorította őket, hogy vívjanak „kemény harcot a hitért” azáltal, hogy szembeszállnak az erkölcstelen emberekkel, megőrzik tisztának az imádatukat és a viselkedésüket, és ’szent szellemmel imádkoznak’ (Júd 3, 4, 19–23). A bűnös angyaloknak, Szodoma és Gomorra lakosainak, Káinnak, Bálámnak és Kórahnak a példájára utalva Júdás meggyőzően bizonyította, hogy Jehova ítélete utol fogja érni az istenteleneket, ahogy utolérte a hűtlen angyalokat és a hajdan élt gonosz embereket is. Leleplezte azokat is, akik aljas módon igyekeztek megfertőzni a keresztényeket (Júd 5–16, 19).

Miben egyedülálló? Noha Júdás levele rövid, mégis olyasmit is tartalmaz, ami más bibliai könyvekben nem található meg. Csak ez a levél említi, hogy Mihály arkangyal Mózes teste miatt vitatkozott az Ördöggel, és hogy évszázadokkal korábban milyen próféciát mondott Énók (Júd 9, 14, 15). Nem lehet tudni, hogy Júdás kinyilatkoztatás által tudta meg mindezt, vagy valamilyen más megbízható forrásból (szájhagyomány v. egy írás). Ha ez utóbbiról van szó, az magyarázatot ad arra, hogy miért ír hasonlókat Énók próféciájáról az apokrif Hénokh könyve (egyes vélemények szerint i. e. a II–I. században készült). Lehetséges, hogy Júdás ugyanazt a forrást vette alapul, mint az apokrif könyv szerzője.

Hol és mikor íródott? Júdás feltehetően Palesztinában írta meg a levelét, mivel semmi sem utal arra, hogy valamikor is elhagyta volna az országot. A levél tartalma segít meghatározni, hogy nagyjából mikor írhatta. Júdás nem említi, hogy Cestius Gallus felvonult Jeruzsálem ellen (i. sz. 66), és azt sem, hogy a római hadvezér, Titus bevette a várost (i. sz. 70), ezért arra következtethetünk, hogy i. sz. 66 előtt írta. Ha Jézus Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciájának akár csak egy része is beteljesedett volna, intő példaként Júdás nyilván hivatkozott volna Istennek erre az ítéletére is (Lk 19:43, 44). Mivel úgy tűnik, hogy Júdás Péter második leveléből idézett, amikor arról írt, hogy „az utolsó időben” lesznek gúnyolódók (vö. a 2Pt 3:3-at a Júd 18-cal), ez arra mutat, hogy később írta meg a levelét, mint Péter, vagyis i. sz. 65 körül.

Hitelessége: Júdás levelét hitelesnek tekintették, akik kánonjegyzéket készítettek a  Szentírásról az i. sz. II–IV. században. Ilyen például Alexandriai Kelemen, Tertullianus, Órigenész, Euszebiosz, Jeruzsálemi Cirill, Athanasziosz, Epiphaniosz, Nazianzoszi Gergely, Philastrius, Jeromos és Ágoston. A Muratori-töredék (kb. i. sz. 170) is tartalmazza ezt a levelet.

[Kiemelt rész az 1316. oldalon]

JÚDÁS LEVELÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Rövid, de lényegre törő, határozott hangvételű levél, mely óva int a gyülekezetbe belopódzó gonoszoktól

Feltehetően i. sz. 65 körül íródott, több mint 30 évvel azután, hogy meghalt és feltámadt Krisztus

Egy olyan helyzet, melyben kitartásra van szükség (1–4. v.)

Istentelen emberek lopództak be a gyülekezetbe, és Isten ki nem érdemelt kedvességét a gátlástalan viselkedés mentségévé változtatják

A keresztényeknek kemény harcot kell vívniuk a hitért

Milyen gondolkodástól, viselkedéstől és emberektől kell óvakodni? (5–16. v.)

Ne feledkezzünk meg arról, hogy bár az izraelitákat Isten kimentette Egyiptomból, de később elpusztította azokat, akiknek nem volt hitük

Azokat az angyalokat is megbüntette, akik nem maradtak meg a maguk helyén

Szodoma és Gomorra erkölcstelensége rendkívüli volt, ami miatt örök tűznek bírói büntetését szenvedték el

Az intő példák ellenére is vannak olyanok, akik hasonló szokásokat igyekeznek behozni a gyülekezetbe

Mihály még az Ördöggel sem beszélt becsmérlően, ezek az emberek viszont „becsmérlően beszélnek a dicsőségesekről”

Ők Káin, Bálám és Kórah rossz példáját követik

Veszélyesek, akár a víz alatt rejtőző sziklák; semmi hasznuk sincs, miként a víztelen felhőknek és az elpusztult, gyökerestől kitépett fáknak

Énók arról prófétált, hogy Isten megítéli ezeket az istentelen bűnösöket

Ezek zúgolódók, panaszkodók, önzők és kétszínű hízelgők

Hogyan állhatnak ellen a keresztények a rossz befolyásnak? (17–25. v.)

Gondoljunk arra, hogy az apostolok megjövendölték, hogy „az utolsó időben” lesznek istentelen emberek

A keresztényeken látszódnia kell, hogy mások: építeniük kell magukat a szentséges hitükön, imádkozniuk kell szent szellemmel, meg kell tartaniuk magukat Isten szeretetében és várniuk kell arra, hogy Jézus irgalmas legyen velük

Segíteniük kell másokon, irgalmasságot kell tanúsítaniuk azok iránt, akiknek kételyeik vannak, és meg kell menteni őket, kiragadva őket a tűzből