Júda hegyvidékének a többnyire lakatlan, kopár k. oldala (Bí 1:16). Ez a puszta, amely kb. 16–24 km széles, az Olajfák hegyétől nem messze K-re kezdődik, és úgy 80 km hosszan nyúlik el a Holt-tenger ny. partja mentén. Javarészt puha mészkőből felépülő, kopár dombok találhatók ezen a vidéken, amelyeket völgyek és szurdokok szabdalnak (KÉPEK: 1. köt. 335., 747. o.). A Holt-tenger irányában a lágy dombokat sziklás szurdokok váltják fel, a tengerrel szemben pedig csipkézett sziklafal emelkedik. Mivel a puszta kb. 1200 m-t süllyed egy 24 km-es szakaszon, ezért az esőfelhőket szállító ny. szelek elkerülik, és csak kevés csapadék hull a területre. Ugyanakkor a vidék ki van téve a K-ről beáramló, száraz szelek kénye-kedvének. De ha van eső, a víz keresztülhömpölyög az amúgy száraz völgyeken, és az esős évszak idején a pusztában néhány héten át gyér növényzet sarjad.

Dávid úgy jellemezte Júda pusztáját, mint ami ’száraz, kiaszott föld, hol víz nincsen’ (Zs 63:1 és zsf.). Egyetlen patak sem ered ennek a száraz földnek a szívében, és a felszínén sincs semmilyen vízfolyam. Ezzel szöges ellentétben az a patak, amely Ezékiel látomásbeli templomából folyt ki, ezen a pusztán haladt keresztül, és sok fát öntözött mindkét partján (Ez 47:1–10).

Minden bizonnyal Júda kietlen pusztájába küldték az Azázelnek szánt kecskét az évenkénti engesztelés napján, miután elvitték oda az állatot a jeruzsálemi templomtól (3Mó 16:21, 22). Az i. e. I. században Keresztelő János ezen a vidéken kezdte meg a szolgálatát, a Holt-tengertől É-ra (Mt 3:1–6), és alighanem valahol ebben a pusztában kísértette meg az Ördög Krisztus Jézust (Mt 4:1).